Emléktáblát kapott Sas József, a drámai mélységű komédiás

Mostantól – néhány lépésre egykori teátrumától – a Nagymező utca 22-24. homlokzata is őrzi Sas József emlékét. Az emléktábla avatásán ott voltak Terézváros vezetői, a humorista családtagjai, barátai, pályatársai és természetesen özvegye, Komjáti Zsuzsa is – számolt be az eseményről a terézváros.hu.

Kisebb tömeg állta el szerda kor délután a Nagymező utca Thália Színház előtti járdaszakaszát: az országban zajló választási kampány végóráiban – mondhatni stílusosan – a politikai kabaré egyik legismertebb magyar képviselőjének életműve előtt tisztelegtek az összegyűltek.

„Egy ilyen eseményt kicsit mindig egyfajta szomorúság hat át. Hiszen olyan valakinek állítunk emléket, akinek a hiánya fájdalmas. Sas József azonban egészen biztosan azt szeretné, hogy a rá emlékezők nevessenek, és ne búslakodjanak” – mondta Soproni Tamás polgármester az alig egy éve elhunyt Jászai Mari-díjas színész, rendező, író, humoristáról. – Ő ugyanis birtokában volt annak a bölcsességnek, hogy a nevetés gyógyít. A humor, a nevetés összeköt olyan embereket is néha, akik talán egymás nyelvét sem beszélik. Amennyiben igaz az, hogy nevetni jó, akkor nevettetni jó cselekedet.”

A helyszín nem volt véletlen, az ünnepség néhány méterre zajlott Sas József élete egyik legfontosabb helyszínétől, az egykori Mikroszkóp Színpadtól.

„Józsi, hol vagy? – tette fel az egykor vicces, most legalább annyira fájdalmas kérdést Gálvölgyi János. – Egy emléktáblaként itt a ház falán és rengeteg ember emlékében, akik láttak, nevettek, szerettek, meg nem szerettek, rajongtak vagy fanyalogtak. Állítólag egy színész emléke addig él, ameddig él az utolsó néző, az utolsó ember, aki még emlékszik rá. Egy emléktábla a meghosszabbított emlékezet – mondta a pályatárs, aki nemcsak színészként és nevettetőként, de 40 éves barátságuk okán is beszélt. – Mi még tábla nélkül emlékszünk rád, az örök komédiásra, akinek minden volt a nézők szeretete, a taps, a siker, a színpad, bárhol legyen az, a játék öröme, amelyben az utolsó percig bíztál és hittél. Egyre borúsabb napjainkban ez a tábla emlékeztet majd, hogy mint a mesékben, hol volt, hol nem volt, volt egyszer velünk és nekünk egy Sas Józsefünk.”

Volt egy Sas Józsefünk, akire bohémként gondolt mindenki, pedig az ő életét kifejezetten meggyötörte a huszadik század.

„Súlyos terheket cipelő generáció tagja volt az övé, 1939-ben született a súlyos világégés minden terhével, nélkülözéssel, a biztonság hiányával. Korán eljegyezte magát a színjátszással, több mint 60 évig tolta Thália szekerét, 25 éven keresztül vezette a Mikroszkóp színpadot, sikeres politikai kabarét csinált” – foglalta össze a 82 évet Sas József özvegye, Komjáti Zsuzsa. Szavai szerint a holokauszt-túlélő Sas József számára a nehéz gyermekkor hatalmas erőt adott, súlyos betegsége alatt is nagy küzdő volt.

„A kabaréhoz kell a bátorság is, de az önmagában kevés. Kell hozzá humor is. Kell hozzá olyan képesség, amely úgy mutatja meg a lényeget, hogy a közönség röhögjön rajta. A kabaréra a közönségnek van igénye, a hatalomnak nincs – a nagy nevettető egykori szavait Oláh Lajos országgyűlési képviselő, az emléktábla-állítás kezdeményezője idézte fel. – Sas József helyettünk is elmondta a véleményét, semmilyen hatalomtól nem félt és megvolt az a képessége, hogy velünk is elhitesse: nekünk sem kell félnünk.”

A Nagy Karolina szobrászművész által készített emléktáblát Komjáti Zsuzsa, valamint Gálvölgyi János, Oláh Lajos és Soproni Tamás leleplezte le, az ünnepség végén pedig az egybegyűltek virágokat helyeztek el előtte.