A lepke akkor szép, ha szabadon száll: Csukás István emlékére

Emlékeznek? mind emlékezünk? Süsü nem akarja elkapni a lepkét, mert az akkor szép, ha szabadon száll, A nagy ho-ho-ho horgász soha nem fog halat, talán nem is akar halat fogni. Pom Pom pedig, bár nem látjuk, mindig megvárja Picurt egy új mesével. Továbbra is.

Oriza-Triznyák. Így hívják Mirr-Murr macskabarátját. Oriza Triznyák, a macska. Mintha Örkény vagy Mrozek találta volna ki, esetleg Ionesco. Megejtően szép abszurd meséket írt, „hősei” kétbalkezes kocahorgászok, egyfejű, testi hibás sárkányok, akiket különleges, túlságosan is emberi „hibáik” tesznek kivételessé: híres egyfejűvé. És a Festéktüsszentő Hapci Benő, a Golyókapkodó és a derűsen abszurd fantázia légiónyi képviselője. Feltalálta, Lázár Ervinnel, a másik mesebeli óriással közösen az abszurd tündérmesét. Bajszos, mokány ember, két lábbal a földön a tótágast állt világban, józan és okos, aki tudja, hogy a mese valóságos fájdalmak, feloldozások, konfliktusok sűrítése, konzerválása.

Aki játékosággá oldotta az abszurdot, amely mégis otthagyta összetéveszthetetlen, melankolikus mellékízét minden meséjén. A különcein, akiket a jóságos Pom Pom a szörnyszülöttek magányából visszamesélt a világba. Picur gyermeki világába, mert máshol az Órarugúgerincű Felpattanóknak nincs helyük. A magányról írt, a kétbalkezes különcök magányáról, a divatjamúltakról, a szabálytalanokról, a mesevilág száműzöttei tértek vissza diadalmasan meséiben.

Ha volt bárki Magyarország történetében érzületileg igazán, zsigerien liberális, hát ő az volt. Kell legyen hely, hirdette, az egyfejű sárkányoknak, a radírpóknak, a magányos szamovárok titkos lelki életének. Szomorú, mégis reménykedő ember volt, mint minden nagy mesélő. Értette minden szabálytalan meselény „titkos, nagy álmát”. A kortárs magyar liberalizmus legszebb, legbölcsebb, leginkább életközeli mondatai közé tartozik Süsü, a sárkány felfedezése, hogy a lepkét nem szabad megfogni. Akkor szép, ha szabadon száll.

A népi szürrealizmus egyik utolsó nagy költője Cipő és Kiss Tibi, a Most múlik pontosan nemzedéke előtt. Az intellektuális költészeten átszűrt tiszta dalszerűség, amelynek legszebb példája talán az Istenke, vedd térdedre édesanyámat, Orbán Ottóhoz vitte igazán köze.

Nem fontos. A halál nem fontos. Mert erősebb a szeretet, mint a halál, igaz, amit az Énekek Éneke mond. Semmi sem történt. Pom Pom ül az ágon, egy szép, hosszú ágon és várja, minden nap megvárja Picurt, amíg világ a világ. Mindig lesz egy új meséje a hazatalálásról, mert nincs olyan furcsa szerzet, amelynek ne lehetne dolga a földön. A mesemondók meghalnak, de újak ülnek helyükbe és folytatják tovább. A mese és a költészet örök. 

Minden egykori, aktuális és leendő magyar gyereknek hiányozni fog. Nekünk is.