Új elnök a magyar WIZO élén

A Women's International Zionist Organization a világ egyik legnagyobb, mintegy 250 ezer nőt tömörítő civil szerveződése. Magyarországi tagszervezetüket idén január elsejétől Köves Katalin vezeti, akit a terveiről kérdeztünk.

wizzo_1.jpg
Köves Katalin

Idén januártól Köves Katalin lett a WIZO magyarországi egyesületének (a WIZO Hungary Egyesületnek) az elnöke, aki e poszton a szervezetet mintegy tíz éven át vezető Lancz Gábornét váltotta. Az újonnan megválasztott elnökasszony hét éve kapcsolódott be a szervezet munkájába, így széleskörű rálátással rendelkezik az 1920-ban alapított WIZO (Women's International Zionist Organization, a Nők Nemzetközi Cionista Szervezete), azaz a világ egyik legnagyobb, mintegy 250 ezer nőt tömörítő civil szerveződésének hazai munkájára.

Az egyesület hivatalos feladata az Alapszabályban meghatározottak szerint a rászorulók támogatása, a Holokauszt túlélők, valamint az idősek és betegek lelki és anyagi segítése, továbbá a nemzetközi WIZO által kitűzött közös célok adaptálása és megvalósítása. Ez utóbbi jelentősen kihat az új elképzeléseikre, hiszen a 2016-ban tartott nemzetközi konferencián megfogalmazódott, hogy a nemzetközi szervezet, a World WIZO új fejezetet nyitott működésében, aminek jegyében származástól függetlenül támogatják a szükségben élőket Izraelben, és ezt tartják követendőnek az egyes tagszervezetek számára is. Ehhez csatlakozik hazánkban a zsidó kulturális kapcsolatok erősítése, aminek sarkalatos pontja – amint Köves Katalin fogalmazott – a közösségépítés és a közösségfejlesztés.

Köves Katalin korábban közgazdász-szervezőként dolgozott, nyugdíjas éveiben kapcsolódott be az egyesület munkájába. Idén januárban három évre választották meg elnöknek, s mint mondta, a tagok nagy köszönettel tartoznak az előző elnöknek, Lancz Gábornénak azért az áldozatos munkáért, amit a szervezet érdekében végzett.

– Le a kalappal az elődöm előtt, hogy még itt lehetünk, hiszen anyagilag nem voltunk, nem vagyunk jól eleresztve – fogalmazott az új elnök –, de nem csak ez ad okot némi szomorúságra, hanem az is, hogy fiatalításra volna szükség. Pedig a világ ötven országában jelen lévő WIZO nemzetközi szinten rendszeresen olyan továbbképzéseket szokott szervezni, amelyekkel a fiatalokat, a majdani egyesületi vezetőket célozzák meg.

Köves Katalin minden szociálisan érzékeny nőt arra biztat, hogy keresse meg a WIZO Hungaryt, s kapcsolódjon be a munkába egy jól és hatékonyan működő szociális háló létrehozása céljából. Szerinte az egyesület nevében olvasható „cionista" szó félrevezető lehet, az ma leginkább a csaknem száz éves múltú szervezet tradició-tisztelete miatt változatlan a megnevezésben. Tevékenységük középpontjában elsősorban a karitatív tevékenység áll, „cionizmusuk” pedig az Izrael-barátságban testesül meg.

– Az a cél, hogy a saját életünkben, a saját környezetünkben végezzünk olyan szociális munkát, amellyel a közösség hasznára lehetünk – mondta.

A WIZO magyar szervezetének ülésén akkor jártunk a budapesti Bálint Házban, amikor éppen a Tu B’svátot, azaz a Fák Újévét ünnepelték, így a terített asztalokon mindenki előtt egy-egy ünnepi gyümölcstál volt. Mivel az ünnep nevében a Tu a 15-ös számot rejti, a hagyomány szerint ilyenkor az a szokás, hogy tizenöt féle gyümölcs kerül az asztalra, amelyek közül hétnek olyan gyümölcsnek kell lennie, amely a Szentföldön is megterem. A Tu B’svát ünnep vallás- és kultúrtörténeti hátteréről Aradi Péter tartott előadást az egyesületi tagoknak.

Ezzel kapcsolatban meg is kérdeztük Köves Katalint róla, hogy az egyesületi munkát szorosan véve a vallási ünnepekhez igazítják-e, mire azt válaszolta: nem ez a legfontosabb szervező erő, ugyanakkor a vallási ünnepek remek alkalmakat jelentenek a személyes kapcsolatok erősítésében.

wizo_3.jpg
Fotók: Kácsor Zsolt

– Mondok egy példát: tavaly meghívtak minket Kecskemétre egy széderre, elmentünk nyolcan-tízen, s rendkívül érdekes volt, hogy olyan széderen voltunk, ahol számos nem zsidó vendég foglalt az asztaloknál helyet, ami nemcsak a zsidó vendéglátási kötelesség jele volt – hanem megmutatta, hogy a helyi közéletben milyen tiszteletnek örvend a rabbi. A hagyományosan gyerekrésztvevőkre is épülő széder hangulatát a Budapesti alkalmakon ritkán látott sok gyerek részvétele igazán vidámmá, és egyúttal meghatóvá tette. Elvégre az ünnepeknek a csodája az együttlét örömében rejlik. Ezt az örömet kell továbbadni a környezetünkben élőknek. Ne azt nézzük, hogy halachikus értelemben ki a zsidó, s ki nem az, hanem azt, hogy hogyan tudunk együttélni és mások javára tevékenykedni.

Kácsor Zsolt