Nostradamus, a titkos zsidó és az ironikus próféta

Idén lesz 450 éve, hogy Nostradamus, aki majdnem 1000 négy soros versben hagyta rank zavaros próféciáit, meghalt. Azóta nem tud szabadulni az emberiség, legkevésbé az antiszemita összeesküvés-hívők a kései, zsidó eredetű próféta vicces örökségétől.

A 16. század elején, 1503-ban született francia földön, eltéveszthetetlenül, szinte túlzóan katolikus nevét (Nostra Damus, Notre Dame, vagyis a Szűz Máriára utaló Mi Asszonyunk) alighanem udvari orvosként tevékeny, kitért zsidó nagypapájától örökölte.

Verseinek homályos, töredékes írásmódja egyfelől végtelenül mélyértelműnek láttatta sorait, másfelől lehetővé tette, hogy az ég adta földön mindent és az ellenkezőjét is ki lehessen olvasni belőlük Hitler ténykedésének megjövendölésétől a 2001. szeptemberi New York-i merényletekig bezárólag, annál is inkább, mert hajlamos volt francia nyelvű szövegeibe latin, görög és provanszál kifejezéseket is keverni. Mindez ideális tereppé tette munkáját a folyton érkező világvége üldözési manias híveinek szemében.

Nostradamus saját jóstehetségét, prófétai képességeit maga is a próféták népétől, zsidó őseitől reá szállt adománynak tekinti levelezése szerint, egy ízben értelmezői szerint világosan talmudi képre is utal, amikor azt mondja, hogy látomásai olyanok, mintha égő tükörben szemlélné őket. (A Talmud szerint csak a Próféták legnagyobbja, Mózes látta tiszta tükörben az igazságot). Egyes történészek azt is kiolvasni vélik levelezéséből, hogy ismerhette a zsidó misztika olyan alapkönyveit, mint a Széfer Jecira (A Teremtés könyve) és a Zóhár és vannak feljegyzések, amelyek szerint hű maradt a bálványimádás szigorú zsidó értelmezéséhez is, a Mária-szobrokat ördöngösségnek tekintette.

De hiába voltak zsidó gyökerei, a híres francia antiszemiták imádták Édourad Drumontól a XX. század egyik legnagyobb írójáig, Louis Férdinand Céline-ig. Drumont kedvvel idézi nagy értekezésében, amelyben a világ minden bajáért a legkisebbtől a legnagyobbig a zsidókat teszi felelőssé, Céline pedig a zsidók ördögi fekete mágiájának rémes, de lenyűgöző termékeként tartja számon tevékenységét legendás és botrányos pamfletjében (Bagattellek egy tömeggyilkossághoz). Úgy látja, hogy a prófétálás a zsidók legördögibb képességei közé tartozik, amint ezt a Nostradamustól Marxig tartó történeti hagyomány mutatja.

Legújabb angol fordítója szerint Nostradamust nem jósnak, hanem töredékes, titokzatos versek szerzőjének, ironikus költőjének kell tartanunk, ekként kell újra felfedeznünk. Szerinte leginkább Ezra Poundhoz, a nagy és különben szintén mélyen antiszemita költőhöz hasonlít leginkább. Nostradamussal, úgy tűnik, olyan titkos zsidót adtunk az emberiségnek, akiben leginkább a tehetséges, szépírói hajlamú antiszemitáknak telik öröme.