Mai születésnapos: Széll György, aki egyszerre volt az új Mozart és Dr. Küklopsz

Csodagyerekként kezdte ő is, később lett legendásan szigorú, kissé szörnyeteg-szerű karmester a múlt század egyik legfontosabb és legrettegettebb zenésze. Magyar is volt és zsidó is, de származása nem játszott túl sok szerepet az életében.

Tehát mint egyszerű csodagyerek kezdte, ahogy Karinthy Frigyes mondaná, eleinte Budapesten, aztán inkább Bécsben: tehetségét és természetét már két évesen kimutatta, amikor zongorázó édesanyja kezére minden egyes alkalommal rácsapott, amikor a szegény mama óvatlanul mellé talált ütni. Kisgyerekként-kiskamaszként már rendszeresen fellép (és rendszeresen terrorizálja mellesleg tanárait, és akit még elér maga körül), zenét szerez és zongorázik, a lapok új Mozartként emlegetik, de 17 évesen végül a karmesterség mellett kötelezi el magát. A zeneszerzést végleg abbahagyja, de zongoristaként alkalmilag még fellép: 18 évesen Berlinben megismerkedik Richard Strausszal és életre szóló barátságot kötnek. Strauss úgy érzi, Széll mélyen érti zenei törekvéseit, a karmester vezénylési stílusára pedig Strauss gyakorol döntő hatást. Élete első felében inkább operaházi, semmint zenekari karmester.

A második világháború kitörésekor természetesen elhagyja Európát, a háború alatt gyakran dirigál a Metropolitanben és csak utána jut el pályája igazi csúcsára. 1946-ban kérik fel a Cleveland Orchestra első karmesterének. Azzal a feltétellel vállalja, hogy korlátlan kontrollt gyakorolhat a zenekar felett és azok, akik ebbe belemennek, nem is sejtik, mire vállalkoztak. Nem csak dermesztő fegyelmet és profizmust követel mindenkitől, nem csak azt írja elő, milyen márkájú WC-papír legyen a mosdóban, de kissé nyers humorával is meg kell barátkozniuk a zenekar tagjainak és mindenki másnak is, aki kapcsolatban áll vele: az egyik zenésznő új frizuráját például azzal a finom bókkal jutalmazza, hogy „ma úgy nézel ki, mint egy WC-kefe”. Viszont vitathatatlanul a világ egyik, ha nem a legnagyszerűbb zenekarát hozza létre Clevelandben majd’ negyedszázados működése alatt. Egyik utóda, Christoph von Dohnányi mondta egyszer állítólag, már jóval Széll 1970-ben bekövetkezett halála után, hogy amikor adnak egy jó koncertet, a lapok még mindig Széllt dicsérik meg érte.

Azért volt sok emberi vonása is „Dr Küklopsz”-nak, ahogy az ijesztő tekintetű Mestert zenészei – egy horrorfilmre utalva – nevezték: imádott főzni és vezetni, majdhogynem haláláig. Gorombaságai már csak a fakuló legendákban élnek, de a felvételei megmaradnak.