A pszichoanalízis merészen újító úttörője, aki először alkalmazta a módszert gyermekekre, a tragikus életű Melanie Klein Budapesten vált analitikussá.
Melanie Klein
Bécsben született 1882-ben és Ferenczi Sándor közvetítésével mélyült el a pszichoanalízisben Budapesten, ahol 1919-től 1921-ig praktizált. Innen Berlinbe, majd Londonba távozott.
Itt vált befolyásos iskolaalapítóvá módszertani és elméleti újításaival, a gyermeki agresszióval kapcsolatos mély belátásaival és a játékok terápiás használatával. A háború során Freud ekkor már szintén Londonban élő lányával, Anna Freuddal és követőivel harcolt a Brit Pszichoanalitikai Társaságban, akik nem kívánták elfogadni az általa bevezetett újításokat. Klein és Freud iskoláinak hatása máig megmutatkozik a brit pszichoanalízis gyakorlatában.
Magánélete egyszerre volt heroikus és fájdalmas: két gyermeke (némelyek szerint első páciensei) közül az egyik baleset áldozata lett – felmerült az öngyilkosság lehetősége is az esettel kapcsolatban – másikuk, Melitta Schmideberg, pályaválasztásában ugyan követte édesanyját és maga is jelentékeny pszichoanalitikussá vált, de szakmai és személyes viszonyuk annyira rossz volt, hogy nemhogy Klein élete során nem békültek ki, de Schmideberg még édesanyja temetésére sem ment el. Kettejük konfliktusáról színdarab is született.
Bár tanulmányait házassága és gyermekei születése megszakította, így is a múlt század egyik legnagyobb hatású tudósává vált.
