Március 15. a magyar
forradalom és szabadságharc kezdetének évfordulója, egyik legfontosabb nemzeti
ünnepünk. Az ünnep alkalmából álljunk meg egy pillanatra, hogy tisztelettel
és büszkeséggel emlékezzünk 1848-49 hőseire, és különösen azokra a zsidó
honfitársainkra, akik bátorságukkal és áldozatukkal formálták hazánk és
közösségünk jövőjét. Ez a nap nem csupán a szabadságharc emléke, hanem az
eltökéltség, a kitartás és az összefogás ünnepe is – fogalmazott Prof. Dr. Grósz
Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke ünnepi
köszöntőjében.
Az alábbiakban a
Mazsihisz elnökének ünnepi köszöntőjét olvashatják.
Számunkra, zsidók számára különösen fontos felidézni és
tudatosítani, milyen jelentős szerepet vállaltak hittestvéreink a
szabadságharcban.
Fegyvert fogtak, noha keveseknek volt előzetes katonai
tapasztalatuk, hiszen a forradalom előtt a zsidók számára a katonai szolgálat
lehetőségei erősen korlátozottak voltak. Az előmenetel előtt szinte
áthidalhatatlan akadályok álltak. Mindezek fényében a forradalom, a megélt
szabadság egyedülálló lehetőséget teremtett a nemzeti egység megélésére. Ebben
vettek részt hittestvéreink úgy, hogy a magyar történelem folyamán zsidóként
először fogtak tömegesen fegyvert. Ennek
jelentőségét nem lehet túlbecsülni: a magyar-zsidó öntudat egyik meghatározó
mérföldkövévé vált. Bár a szabadságharc rövid sikerét megtorlás követte, a
zsidó közösségeket különösen sújtották a következmények: hadisarcokat vetettek
ki, az elfogott zsidó honvédeket kényszersorozás vagy hosszú börtönbüntetés
várta.
De a szabadságért folytatott küzdelem nemcsak a csatamezőn
zajlott.
Zsidó hazafiak aktívan hozzájárultak az ország újjászervezéséhez:
támogatták Kossuth bankjegyeit, kórházakat alapítottak a sebesült honvédek
számára, részt vettek a hadtáp ellátásában és a honvédség felszerelésében.
Önzetlenségük és elhivatottságuk nélkülözhetetlen volt a szabadságharc ügyének
szolgálatában.
Mégis, hosszú évtizedeken át háttérbe szorult e hősiesség
emléke.
Az elmúlt másfél évszázad alatt a magyarországi zsidóság sok mindent
megélt: gyarapodást és fejlődést, de kirekesztést és pusztítást is. A
vészkorszak borzalmai kis híján a teljes hazai zsidóság megsemmisítését
jelentették. A háború utáni kivándorlás, az asszimiláció és a hagyományoktól
való eltávolodás tovább apasztotta közösségünket. Ennek ellenére, az elmúlt
években tanúi lehetünk egy újjászületésnek, egy pezsgő zsidó reneszánsznak,
amely Budapestről kiindulva vidéki közösségeinket is új lendülettel tölti meg.
Mindezt egy olyan időszakban éljük meg, amikor Európa számos
országában ismét veszélyessé válik zsidóként élni.
Az antiszemitizmus és az
Izrael-ellenesség aggasztó szintet ért el. Március 15. üzenete ma is időszerű:
a szabadság és az egyenlőség eszméi azok az értékek, amelyekért őseink
harcoltak, s amelyekért nekünk is ki kell állnunk. Határozottan és
következetesen kell fellépnünk az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség
ellen, együttműködve a többségi társadalommal, akárcsak 1848-ban, amikor
közösen harcoltunk és védtük a hazát.
Ez az ünnep arra is figyelmeztet, hogy felelősségünk van a
szabadságharc hősei emlékének megőrzésében.
Emlékeztetnünk kell magunkat és
másokat is: a magyarországi zsidóság a legnehezebb időkben is habozás nélkül a magyar
szabadság eszméje mellé állt. Nem kegyből, nem ajándékként kaptuk meg a jogot,
hogy ezt az országot hazánknak nevezhessük – hanem saját áldozataink,
küzdelmeink és hozzájárulásunk révén. Életünket és vérünket adtuk a
szabadságért 1848-49-ben, az első világháborúban, és tragikus módon a második
világháborúban is.
Támogatnunk kell minden kezdeményezést, amely 1848 hőseinek
emlékét őrzi.
Meg kell óvnunk és felújítanunk a zsidó honvédek síremlékeit, meg
kell állítanunk a zsidó harcosok tiszteletére emelt emlékművek pusztulását. Ebben
a tekintetben figyelemre méltó a Magyar-Zsidó Szabadságharcosokért
Emlékbizottság tevékenysége, amely a Mazsihisz támogatásával és a Honvédelmi
Minisztériummal együttműködve immár két évtizede őrzi a szabadságharc zsidó
hőseinek emlékét. Számos hasonló kezdeményezés létezik, amelyek érdemesek pártfogolásunkra
– álljunk ki mellettük!
Legyen ez az ünnep a megújulás és az elköteleződés pillanata!
Tisztelegjünk elődeink előtt nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is: közös
felelősségvállalással, a közösség szolgálatával és a magyarországi zsidóság
jövőjének építésével. Hajtsunk fejet mindazok előtt, akik a szabadságért
harcoltak, és fogadjuk meg, hogy emléküket méltón megőrizzük!
Emlékük
legyen áldott!
Seihije zihronám
livráhá!
Prof. dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke
