Grósz Andor: Emlékezzünk tisztelettel és büszkeséggel az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire

Március 15. a magyar forradalom és szabadságharc kezdetének évfordulója, egyik legfontosabb nemzeti ünnepünk. Az ünnep alkalmából álljunk meg egy pillanatra, hogy tisztelettel és büszkeséggel emlékezzünk 1848-49 hőseire, és különösen azokra a zsidó honfitársainkra, akik bátorságukkal és áldozatukkal formálták hazánk és közösségünk jövőjét. Ez a nap nem csupán a szabadságharc emléke, hanem az eltökéltség, a kitartás és az összefogás ünnepe is – fogalmazott Prof. Dr. Grósz Andor, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke ünnepi köszöntőjében.

Az alábbiakban a Mazsihisz elnökének ünnepi köszöntőjét olvashatják.

Számunkra, zsidók számára különösen fontos felidézni és tudatosítani, milyen jelentős szerepet vállaltak hittestvéreink a szabadságharcban. 

Fegyvert fogtak, noha keveseknek volt előzetes katonai tapasztalatuk, hiszen a forradalom előtt a zsidók számára a katonai szolgálat lehetőségei erősen korlátozottak voltak. Az előmenetel előtt szinte áthidalhatatlan akadályok álltak. Mindezek fényében a forradalom, a megélt szabadság egyedülálló lehetőséget teremtett a nemzeti egység megélésére. Ebben vettek részt hittestvéreink úgy, hogy a magyar történelem folyamán zsidóként először fogtak tömegesen fegyvert. Ennek jelentőségét nem lehet túlbecsülni: a magyar-zsidó öntudat egyik meghatározó mérföldkövévé vált. Bár a szabadságharc rövid sikerét megtorlás követte, a zsidó közösségeket különösen sújtották a következmények: hadisarcokat vetettek ki, az elfogott zsidó honvédeket kényszersorozás vagy hosszú börtönbüntetés várta.

De a szabadságért folytatott küzdelem nemcsak a csatamezőn zajlott. 

Zsidó hazafiak aktívan hozzájárultak az ország újjászervezéséhez: támogatták Kossuth bankjegyeit, kórházakat alapítottak a sebesült honvédek számára, részt vettek a hadtáp ellátásában és a honvédség felszerelésében. Önzetlenségük és elhivatottságuk nélkülözhetetlen volt a szabadságharc ügyének szolgálatában.

Mégis, hosszú évtizedeken át háttérbe szorult e hősiesség emléke. 

Az elmúlt másfél évszázad alatt a magyarországi zsidóság sok mindent megélt: gyarapodást és fejlődést, de kirekesztést és pusztítást is. A vészkorszak borzalmai kis híján a teljes hazai zsidóság megsemmisítését jelentették. A háború utáni kivándorlás, az asszimiláció és a hagyományoktól való eltávolodás tovább apasztotta közösségünket. Ennek ellenére, az elmúlt években tanúi lehetünk egy újjászületésnek, egy pezsgő zsidó reneszánsznak, amely Budapestről kiindulva vidéki közösségeinket is új lendülettel tölti meg.

Mindezt egy olyan időszakban éljük meg, amikor Európa számos országában ismét veszélyessé válik zsidóként élni. 

Az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség aggasztó szintet ért el. Március 15. üzenete ma is időszerű: a szabadság és az egyenlőség eszméi azok az értékek, amelyekért őseink harcoltak, s amelyekért nekünk is ki kell állnunk. Határozottan és következetesen kell fellépnünk az antiszemitizmus és az Izrael-ellenesség ellen, együttműködve a többségi társadalommal, akárcsak 1848-ban, amikor közösen harcoltunk és védtük a hazát. 

Ez az ünnep arra is figyelmeztet, hogy felelősségünk van a szabadságharc hősei emlékének megőrzésében. 

Emlékeztetnünk kell magunkat és másokat is: a magyarországi zsidóság a legnehezebb időkben is habozás nélkül a magyar szabadság eszméje mellé állt. Nem kegyből, nem ajándékként kaptuk meg a jogot, hogy ezt az országot hazánknak nevezhessük – hanem saját áldozataink, küzdelmeink és hozzájárulásunk révén. Életünket és vérünket adtuk a szabadságért 1848-49-ben, az első világháborúban, és tragikus módon a második világháborúban is. 

Támogatnunk kell minden kezdeményezést, amely 1848 hőseinek emlékét őrzi. 

Meg kell óvnunk és felújítanunk a zsidó honvédek síremlékeit, meg kell állítanunk a zsidó harcosok tiszteletére emelt emlékművek pusztulását. Ebben a tekintetben figyelemre méltó a Magyar-Zsidó Szabadságharcosokért Emlékbizottság tevékenysége, amely a Mazsihisz támogatásával és a Honvédelmi Minisztériummal együttműködve immár két évtizede őrzi a szabadságharc zsidó hőseinek emlékét. Számos hasonló kezdeményezés létezik, amelyek érdemesek pártfogolásunkra – álljunk ki mellettük! 

Legyen ez az ünnep a megújulás és az elköteleződés pillanata! 

Tisztelegjünk elődeink előtt nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is: közös felelősségvállalással, a közösség szolgálatával és a magyarországi zsidóság jövőjének építésével. Hajtsunk fejet mindazok előtt, akik a szabadságért harcoltak, és fogadjuk meg, hogy emléküket méltón megőrizzük! 

Emlékük legyen áldott!
Seihije zihronám livráhá!

Prof. dr. Grósz Andor, a Mazsihisz elnöke