„ Ezen ház, mint éltető forrás a pusztában…” – Rabbiavatás Budapesten

Három elkötelezett vallási vezetőt avattak kedden a Rabbiképzőn, ott, ahol tanultak: innen indultak el szolgálni és vigasztalni Önöket, tanítani az Örökkévaló Istenről. Tanítójuk, Schőner Alfréd rektor és főrabbi szavai kísérték el őket hosszú útjuk első lépésein.

„Örökkévaló, ki a Tórát adta, védjed e házat!
Tanárokat és diákokat ruházd fel értelemmel és tudással.
Legyen béke termeiben, olajfaként virágozzék,
Tóra-félelem és bölcsesség benne szoros közösséggé váljék,
Béke angyala, pusztítsd ki a tüske - és tövisbokrokat
az emberek szívéből. Egyesüljetek, mint láncszemek.

Ezen ház, mint éltető forrás a pusztában
Béke hajlékának hivatik, míg vissza nem térünk Cionba.” (1)

E szavakkal köszöntötte NEVÉH SALOM, A béke hajléka című alkalmi költeményévl Bacher Simon.

Évszázadokkal korábban így dalolt Slomo Ibn Gvirol, a spanyol aranykor költője Istenről. Asszociálva a Hegyre, a Szináj hegyére is, ahol megjelent Mózes tanítómesterünknek.

Isten! Csodálatosak tetteid nagyon,
Tied a fenség, erő, hatalom.
Tied a nagyság a pompa, a fény.
Téged zeng minden földi, s égi lény.
Mind elpusztul, eltűnik, elenyész,
Te, te örök, örök időkig élsz.
Tied a jutalom, mely lelkünkre vár:
A rejtett fény, az örök dicssugár.

Hár Szináj.

Alacsony kis magaslat a hatalmas vonulatok között. Mégis, valamiben kimagaslik. Ott adatott Isten által a zsidóság, de az egész egyetemes emberiség számára a tízparancsolat. A Szináj azóta az univerzalitás, s természetesen a zsidóság szimbóluma is. Ez a „kő”, ez az épület, a mi Alma Materünk, egyetemünk, Szináj eszméjének volt és maradt a követője, magának a kontinuitásnak.

Gondolati rendszerünk egyik legfontosabb és leglényegesebb része ez. A zsidóság történetének mindennapi foglalata ebben a fogalomban központosul. Ebben fokuszál a tanítók hivatása, felelőssége és a diákok igyekezete is. Átörökíteni mindazt, amit hithű, nagy tudású elődeink leírtak, melyeknek szellemében éltek, s melynek jegyében cselekedtek, tanítottak, s kijelölték az irányt, meghatározták az utat, melyen napjaink ifjúságának, nemzedékeknek járniuk kell.

A rabbi építője a zsinagógának, a zsinagógai életnek

Az elmúlt évtizedben – szinte egyedülálló módon – külső architektúrájában és belső enteriőrjében a legtöbb magyarországi zsinagóga, zsidó épület megújul. De, ez nem elég! Belső megújulást is igényel, elkötelezett embereket feltételez, invitál.

Hívó szóval vár a templom, és hitre, tanító szóra vár a hívő lélek.
Halljátok a kő, a zsinagógai kő és a lélek harmonikus szavát?

Az ember szabadidejéért folyó verseny kíméletlen korában a köznapi istentisztelet újraszervezése, az ünnepi imák artisztikumának emelése, vallási életünk nagy kihívása. A rendszeres, igényes, időszerű homília a modern ember érdeklődését is kivívja.

Legyetek részesei annak az ideálnak, amely a zsinagógát helyezi a spirituális élet központjába. Mívelője 140 éves egyetemünk hebraisztikai és judaisztika tudományosságának.

Megfontolt, higgadt tanítói hitbéli rendszerünknek

A zsidóság demográfiai átrendeződése és hitéleti járatlansága folytán az „építő rabbi”, a szertartás sokirányú feladatát betöltő, nélkülözhetetlen személyiség. Olyan szellemi vezető, tanító, gondozó egyszerre, akit hite vezérel, kinek lépteit az Örökkévaló vigyázza, kinek jutalma a hívek szeretete, bizalma.

Idézzünk a Tálmudból, Táánit traktátusából (29 a): “ Mestereink tanították, amikor elpusztult a Szentély, összegyűltek a fiatal rabbijelöltek. Kezükben ott volt az elpusztított jeruzsálemi templom kulcsa, majd felmentek a lerombolt templom tetejére és így szóltak: Világ Alkotója! Mindenható Istenünk! Átadjuk Neked Urunk ezt a kulcsot. Megfogták a kulcsot, és feldobták a magasba. És csoda történt, fentről, a magasságból egy kéz nyúlt alá, elfogadta a kulcsot, magához vette azt.”

A kulcs most Istennél van. A megfogyatkozott, megmaradott piciny közösség csak formálisan létezik?

Az itt maradottak, a megmaradottak és az új nemzedékek osztályrésze és más felekezetű honfitársak kötelessége, feladata, hogy vigyázzanak ezekre az épületekre, emlékekre, múltjára. Őrizzék, óvják őket, mentsék meg az utókornak. A keleti vallások némelyike mosolyát kínálja a Világ Teremtőjének. Mi, zsidók nemcsak a mosolyunkat, de könnyünket ajánljuk fel. Könnyünket a szívünkben és a lelkünkben.

A mesterek és tanítványok alapvető feladata és hivatása az legyen, hogy a Tóra szellemében éljenek.

Tanuljunk, tanítsunk, s ennek szellemében cselekedjünk!

A rabbi bárhová kerül is, szükségszerűen a Tóra eszméjének hordozója volt, és hordozója maradt. Ez a mi hitvallásunk, gondolkodásunk, eszményünk foglalata. Ezt hirdették és hirdetik rabbijaink itthon, és szerte a világon. Különböző nyelveken. De mindig összekötötte őket valami. Az istenhit, a szent nyelv, s a most is a - szélsőségesen támadott - Izrael szeretete.

Egy régi legendát idézek: „Az új szőlővenyigét – rendszerint – a régi, bevált, a talajhoz szokott karóhoz kötik. Ezen jobban megkapaszkodik, finomabban tapad, lágyabban idomul az új hajtás, hogy majd virágba szökkenve termést hozzon, s az emberek örömét okozza.”

E szimbólum napjaink zsidóságához is szól. A hazai zsidóságnak immár sokadik nemzedékét neveljük a mózesi törvényekre. Ez az új nemzedék valóban „új hajtás”. Nyíltszívű. Tiszta tekintetű. Kritikus. Életerős. Új utat kereső. Új formákat találó. Öntudatos. Optimista.

Úgy tanítottunk Titeket is, hogy öleljétek át és érezzétek sajátotoknak a hagyomány sok évszázados „fáját”. Tartsátok szem előtt, őrizzétek – vigyázzátok, a jeremiási gondolatot: „…Tórámat a lényükbe helyezem, és a szívükbe vésem én….”

Hetiszakaszunk szavait idézem: „ Tekints le Szentséged hajlékából és áld meg népedet, Irzaelt !!!”

Izrael a XXI. századi csúcstechnológia korában is meghallja a hitre szomjazó ember sóhaját. Legyetek a neológia eszményének tanítói! A párbeszéd hívei! Aki, a zsidóság évezredes kultúráját egyezteti a judaizmus tudományosságával. Legyetek az istenhit elkötelezettjei! A béke, a megbékélés hírnökei. Kísérjen Titeket a szeretet szava, s a Mindenható Isten óvjon éltetek útjain! Legyetek a hagyomány láncolatának éber őrei! Izráel tanítói!

Elhangzott Fináli Gábor, Petrovics Péter rabbiavatásán, Schwarcz Péter rabbihelyettes avatásán az ORZSE zsinagógájában, 2O17. szeptember 5.-én, Intézményünk felavatásának 140. évfordulóján.