A héten ülésezik a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH) közgyűlése, amelyen a legfontosabb napirendi pont az ügyvezető megválasztása. A pozíció várományosa dr. Kunos Péter, a Mazsihisz-BZSH jelenlegi ügyvezető igazgatója, akit az elmúlt év gazdálkodásáról és a folyamatban lévő fejlesztésekről kérdeztünk.
– Mi volt az általános jellemzője a Mazsihisz 2023-as gazdálkodásának?
– El fogom mondani a BZSH közgyűlésén, hogy stabil, kiegyensúlyozott gazdálkodást folyt a tavalyi évben. Jelentős forrástöbblet keletkezett a turisztikai bevétel révén. Ez tette lehetővé, hogy egyrészt az előző évben meghatározott pénzügyi tartalék bevonására nem volt szükség, sőt tartalékot lehetett képezni; másrészt több tervbe vett feladatot meg lehetett oldani.
– Milyen tervek vannak függőben?
– Első helyen a Szeretetkórházat kell említeni, ahol mintegy 2,5 milliárdos forintból kellene befejezni az ott megkezdődött fejlesztést, és meg kell említenem a rabbiképző egyetem felújítását, ami Grósz elnök úr programjában igen fontos elem. Sajnos erre az évre még nem látjuk azt az állami forrást, ami e két projekt megvalósításához elengedhetetlen, de reménykedünk. Ami a rabbiképzőt illeti, ott egyelőre az is megoldatlan kérdés, hogy az esetleges beruházás idejére hol folytatódik az oktatás, s mi lenne a könyvtárral, amely európai léptékben mérve is ritka gyűjtemény. Jogosan föl lehetne tenni a kérdést, hogy a magyar zsidóság önerőből miért képtelen e beruházásokra.
Erre az a történelmi válasz, hogy a XX. században elpusztították a magyar zsidóság nagy részét, és vége lett annak a korszaknak, amikor a zsidóságon belüli tehetős réteg jelentős mértékben hozzá tudott járulni a hitközség és az intézmények működtetéséhez, új beruházások finanszírozásához.
Az ennek bizonyos ellentételezésére született járadék összegét sok évvel ezelőtt egyszer állapították meg az ingatlanárak alapján és azóta sem történt korrekció. Habár a járadék a fogyasztói árindexszel arányosan növekszik, ám az összeg nem követi az ingatlanok értékét, pedig mindannyian tapasztaljuk, hogy drasztikusan emelkedtek az ingatlanok árai. Nem véletlen, hogy a kormány több alkalommal is kifejtette, nem szándékozik a járadékstruktúrán módosítani, hiszen akkor elő kellene szedni azokat az adatokat, amelyek alapján a járadékot megállapították, és meg kellene vizsgálni, hogy azokhoz képest hol tartunk most. Szóba hoztam a dolgot egy fórumon, amelyen vallási vezetők vettek részt, de nem történt előrelépés. A tervekre visszatérve: jelentős kihívás elé állít minket az elavult infrastruktúrával rendelkező kóser konyha rendbetételének ügye, ami az első becslések szerint sok százmillió forintos tétel lehet.
– S akkor még nem is beszéltünk a zsinagógák felújításáról!
– Ami sürgető volna a nagyobb városok közül Szegeden, Miskolcon, Nyíregyházán és Pécsen. S ebben a tekintetben is föl lehet tenni a kérdést, hogy miért állami segítségre várunk, miért nem oldjuk meg mi, zsidók önerőből. Hát azért, mert az említett okok miatt ilyen mértékű szponzoráció elképzelhetetlen. Meg szoktuk kapni, hogy miért nem szerzünk pénzt külföldről, de ez sem olyan egyszerű, mert cserébe mit is tudnánk felajánlani egy-egy külföldi támogatónak? Hogy róla nevezzük el a Szeretetkórház egyik szárnyát vagy az OR-ZSE egyik tantermét? Ez rendben is volna, igaz, meglehetősen szerény ellentételezésként.
– Említette a kóser konyhát az imént, ezzel kapcsolatban aktuális fejlemény, hogy bezárt a Kosher Deli. Mi történt?
– Balsikerű próbálkozásnak bizonyult, röviden azt mondanám a dolog hátteréről, hogy a végeredmény felől nézve nem volt jó az üzletpolitika, hiszen elmaradtak a vendégek. Már sikerült új bérlővel megállapodni, hogy ennek milyen eredménye lesz, az még a jövő zenéje. Ezzel kapcsolatban hadd említsem meg, hogy a Laky Konyhának november óta új vezetője van, aki minden szempontból megfelel az elvárásoknak. Rá várnak a kóser konyha elkerülhetetlen felújításával kapcsolatos feladatok is.
– Aminek kapcsán pedig azt kell megemlíteni, hogy éppen most jött az értesítés, hogy a hitközség emeli a kóser étkeztetés térítési díját április elsejétől. Azaz a közösség hozzájárulása is elengedhetetlen a beruházáshoz?
– Igen, sajnos ez nem annyira a beruházáshoz, sokkal inkább a normális működéshez, a veszteség csökkentéséhez szükséges. Elárulom: próbáltak lebeszélni róla, hogy ezt a BZSH-közgyűlés előtt hozzuk a közösség tudomására, de azt gondoltam, az őszinteség és átláthatóság fontosabb szempont, mint a népszerűség. Tudom, a rabbik azt fogják mondani, hogy a kóser konyha árai nem ösztönöznek a kóser étkezésre, amire én azt tudom válaszolni, hogy nézzenek körül a városban, hiszen az április elsejétől fizetendő új térítési díj is messze elmarad a piaci ártól.
– Jelentős működési költséget emészt föl a temetők rendbetétele is. Tavaly milyen beruházások történtek ezen a téren?
– A Kozma utcai temetőben utakat hoztunk rendbe, megcsináltattuk a kidőlt kerítést egy jelentős szakaszon, több parcellát a velünk együttműködő non-profit kft-vel kitisztítottunk, de nem vagyunk a végén, hiszen hetven hektáros területről van szó, ahol sok sír több mint száz éves, így ezeket már rég nem gondozza családtag. A temető a zsidó hagyományoknak megfelelve sok éves folyamatos feladat.
– Végül beszéljünk arról, hogy a hírek szerint a mostani BZSH-közgyűlésen két évre kívánja elvállalni az ügyvezetői megbízatást. Mi ennek az oka?
– Hadd olvassak föl valamit válaszul! „Kérem, ne várjanak tőlem programokat. Nekem ugyanis az a fő feladatom, hogy minden tekintetben feleljek meg az alapszabályban foglalt követelményeknek, illetőleg maradéktalanul hajtsam végre a közgyűlés és az elöljáróság határozatait. Tisztában vagyok vele: újraválasztásom esetén az elmúlt évekhez hasonlóan én lennék a BZSH és a közösség első számú szolgálója, ugyanakkor nekem jutna osztályrészül az első számú vezető tiszte és felelőssége. Olyan vezető, akinek a testületi üléseket elő kell készítenie, s akinek lehetnek, sőt legyenek önálló kezdeményezései, s akinek olykor saját hatáskörben kell súlyos pénzügyi és személyi döntéseket hoznia.” Tudja, mi volt ez?
– Gondolom, részlet a közgyűlésen elmondandó beszédéből.
– Igen, de hadd mondjam el, hogy ezt én már elmondtam a legutóbbi megválasztásom előtt is. Hiszen a lényeg nem változott: én lennék a BZSH és a közösség első számú szolgálója.
2024. március 18.