„És elment Jákob Beér Sévából…”

– A sikerhez két meghatározó dolog kell: (Isten)szeretet: „Bízzál az Örökkévalóban…” És (ön)erő: „légy erős és legyen bátor szíved…” (27.Zsolt 14) – tanítja írásában Szerdócz Ervin újpesti rabbi.

Jákob testvére – Ézsau halálos fenyegetése miatt – elhagyja otthonát Beér Sevát, és Háránba utazik. Elérkezik „a helyre”, ahol elalszik és álmot lát, melyben a földet a mennyel összekötő létrán angyalok fel-le járnak a felső és az alsó világ között. Isten ígéretet tesz, hogy a földet, amelyen fekszik, leszármazottjainak adja. Reggel Jákob a követ, amelyen a fejét nyugtatta, oszlopkőnek állítja, és fogadalmat tesz, hogy abból egykor Isten háza lesz. (I.M.28/10-22.)

Jákob egyedül marad, vagyon nélkül lép a megpróbáltatások színpadára. Érthető a bizonytalansága, hiszen tudja, hogy erejéhez mérten mindent meg kell tennie sikeressége érdekében. Ekkor tudatosodik benne: „segítségem az Örökkévalótól van”. (121 Zsolt/2) Jákobot Istentudata kísérte az önmegvalósuláshoz. Rabbi Hija így tanítja: „És feltámad (felkel) a nap és lenyugszik a nap.” (Préd 1/15)

„És feltámad a nap”, ez akkor volt, amikor Jákob még Beer Sevában lakott. „…és lenyugszik a nap” ez lett akkor, amikor Jákob Háránba érkezett. „És az ő helyére siet, ahol feltámad.” (u.o.) A nap megvilágítja a világot, a fény két irányt szab: „Siet délre és átmegy észak felé.” (u.o. Préd. 1/6.) Hogyan kell ezt érteni? „A dél melege az élet fáján a HESZED (szeretet), az észak keménysége a Gevura (erő).” (Zohár 147a. alapján)

Az ember sikeréhez két meghatározó dolog kell: Istenszeretet: „Bízzál az Örökkévalóban…”, és (ön)erő: „légy erős és legyen bátor szíved…” (27.Zsolt 14)

Rási tanítja, hogy a város ragyogása és dicsősége csökken, ha az igaz ember kénytelen elhagynia azt. Mire utalt ezzel? Kohelet Rabba 3/11: 

„Így szól az Úr: Az én nevemet ne ismerje senki. Az én nevemet ki ne mondja senki. Én eltitkolom nevemet. Nem akarom, hogy tudjatok Róla, nem akarom, hogy éljetek Vele, nem akarom, hogy ajkakra vehessétek. Mert láttam, hogy az Én Nevemben, melyet nem is ismertek igazán, már mennyi vért ontottak és mennyi rosszat tettek a földön.”

Rási, a nagy Tórakommentátor, az első keresztes hadjárat (1095-99) idején élt. Azt tapasztalta, hogy a zsidók eltűnését minden város – ahol éltek zsidók – megsínylette. A Gezerat SHUM fogalom három város: Speyer, Worm és Maintz zsidó lakosainak lemészárlását takarja, ami az első keresztes háborúban történt.

A keresztes hadjáratok véres eseményeit zsidó túlélők örökítették meg az utókor számára: Eliezer ben Nathan, Salamon ben Somon Maintzban, valamint a bonni Efraim, a korszak költői, siratódalokban, a „kikkók"-ban énekelték meg testvéreik szenvedését. Ezeket az énekeket nagyon sok zsinagógában recitálják. Sziván hó 20-án, böjtnapot tartanak, és ezt recitálják:

"Véres könnyekkel siratom Worms szent közösségét,
Szívemből jajkiáltás fakad Maintz megöltjeiért,
Igaz hősök voltak ők, kik az Úr szent nevéért haltak vértanúhalált.
Ó Uram, ne hallgasd el kiontott vérüket,
Se a gyerekek vérét, kiket szüleik áldozatul hoztak..."