Zoltán Gábor: Szép versek 1944-ből, avagy abszurd antológia a vészkorszakból

Mindannyian ismerjük a XX. századi magyar irodalom emblematikus sorozatát, a Szép versek antológiát, amely 1964-ben jelent meg először. Zoltán Gábor író – az Orgia és a Szomszéd című könyvek szerzője – arra vállalkozott, hogy egy „abszurd antológiát" állít össze az 1944-es év „szép verseiből". A könyvet a Kalligram Kiadó adta ki.

Zoltán Gábor újabb remeklése nem a szó szoros értelmében vett költészeti antológia, hiszen nem valójában nem verseket tartalmaz, hanem az egyes versek kapcsán esszéket, magyarázó jegyzeteket, szerzői eszmefuttatásokat és történelmi hátteret. Csaknem kilencven költő szerepel a kötetben, köztük olyan ismert alakok, mint Illyés Gyula, Weöres Sándor vagy Szabó Lőrinc, de jócskán találkozunk ismeretlen nevekkel is: ilyen Liszt Nándor, Babay József vagy Urr Ida. S mivel az adott korszak vértanúja volt, a kötetben helyet kapott az 1944-ben meggyilkolt Szenes Hanna is. 

Az egyes írások tematikus elrendezésben sorakoznak egymás után, ezek a következők: Városok szép tornyai hullanak; Erdély és Balaton; Olyan az Úristen; Jár a szerelem könnyű malma; Haza? / Ha-ha!

Mint az a fentiekből kitűnik, ne arra számítsunk, hogy Zoltán Gábor irodalomkritikusi szemmel kiválogatta volna a fekete 1944-es év  versterméséből a„legszebb",  azaz újraközlésre méltó, kiemelkedő műveket. A szerző könyve inkább kordokumentum, belehelyezkedés a kor miliőjébe az akkor közlésre érdemesnek tartott művek alapján. 

Tragikus és abszurd, hogy mai szemmel nézve számos akkori szerző mellett szinte „elment" a történelem, vagy éppen ellenkezőleg: a szerző maga fordult el korának történéseitől. Megindító, hogy miközben egy nép kiírtása folyik, a költő teszi a dolgát: versel. Az pedig a rettenet maga, hogy a kötetből kiderül: egyes szerzők 1944 őszén a „zsidómentesített" Duna-korzó látványa fölött érzett örömüknek adtak hangot.

Zoltán Gábor a kötetről a Revizor portálnak adott interjút, lezárásként ebből idézünk:
Sokat lapozgattam mintaként egy 1990-es Szép versek kötetet, ami önmagában is nagyon érdekes. Ha megnézzük, mennyire különböző világlátású és képességű szerzők szerepelnek az antológiában, alig különbözik a ’44-es állapotoktól. Színes a paletta, széles a merítés. Az én válogatásom abban tér el a hagyományos Szép versektől, hogy olyan szövegeket is beválogattam, amelyek nem jelentek meg akkor nyomtatásban, de tudható, hogy abban az évben keletkeztek. Sokfélék voltak a költők, és sokféle élmény érte őket. Ugyanakkor a könyv dokumentuma annak is, hogy az emberek, ezen belül a magyar költők hogyan értelmezték a világot. Hogy mennyiben határozta meg őket a magyar kultúra. Ebből a szempontból vált nekem is fontossá az a Blake-től származó mottó, amit Weöres Sándor tett 1944-es versciklusa elé: „A megbilincselt költészet megbilincseli az emberiséget” .Az, hogy az emberek vad dolgokat csinálnak, részint az ösztön-késztetéseiknek, részint a kultúrájuknak tulajdonítható. Például a „megbilincselt költészetből”, amit a múltból örökölnek, és amit folytatnak. Ez veti őket mindenféle kényszerűségekbe is.

Zoltán Gábor: Szép versek 1944 – Abszurd antológia, Kalligram, 2020, 368 oldal, 3990 Ft.