Ha Izrael „népirtani” akarna, megtehette volna már rég. Nem teszi. Pedig, ha csak töredékét tette volna annak, amit Irán tett a 12 napos háború alatt, akkor hamar végzett volna. Ám ezekről a tényekről csak néhány magyar lap ír – olyan lapok, amelyeket nem illik idézni ellenzéki körökben. Kérdjük meg hát: áldozat vagy bűnös az, aki terroristának nevezi Izrael demokratikusan megválasztott miniszterelnökét? – írja Radnóti Zoltán, a Budapesti Rabbiság igazgatója az Öt.hu portálon megjelent véleménycikkében.
(...) Jöttek a kommentek: legyek óvatosabb, mert Pankotai Lilinek Izrael-ellenes kijelentései is voltak. Ezt először elutasítottam. Azt gondoltam, összekeverik valaki mással, hiszen Pankotai Lili csak belpolitikával, fiatalsággal, oktatással foglalkozik. Ám amikor több olvasó is ennek ellenkezőjét jelezte nekem, utánajártam. A válasz negatív volt. A Google és a ChatGPT szerint sem szólalt meg Izrael ügyben.
Majd elküldték nekem ezt a videót , ahol a lány közli: „Netanjahu háborús bűnös”. Innen már könnyű volt: rátaláltam a Szubkontra YouTube-csatornára, ahol Balázs Zsuzsannával egy külpolitikai podcastban Netanjahut – nemes egyszerűséggel – terroristának nevezik. (...)
A kérdésem csak ennyi: miért?
Húszévesen az ember hajlamos azt gondolni, hogy átlátja a világot és az összefüggéseket, hogy képes hideg fejjel elemezni.
Elolvas pár cikket az általa függetlennek gondolt lapokból, és már kész is a narratíva. Ismeri az ukrán-orosz háború részleteit, vagy akár a közel-keleti helyzetet.
Ám ez természetesen nem így van.
Hallgatva a beszélgetést, érezni lehet: Lili érzékeny, de nem tájékozott. Amit mond, az gyakran visszhangja a Mérce és társai oldalain megjelent egyoldalú véleményeknek.
Ha az izraeli oktatási rendszerről, az izraeli melegjogokról vagy az izraeli belpolitikáról kérdezném, valószínűleg nem tudna érdemben megszólalni. Ahogy az alkalmanként megelőző izraeli katonai csapásokkal összefüggő tényekről sem.
Sokan nem tudják, hogy csak az elmúlt három hónapban Jemenből 45 rakétát lőttek ki Izraelre. 2023. október 7. óta közel 45 ezer rakéta és drón érkezett Izrael fölé. Ez napi 70-et jelent. Éjjel-nappal, célzás nélkül, városok közepébe. Az a biztos.
És amikor Izrael célzottan visszalő a kilövőhelyet célba véve? Pontosan tudjuk, a rakétákat óvodák, kórházak tetejéről lövik ki, tudatosan.
A válaszcsapást már várja a kamera és a szenzációhajhász sajtó. A BBC pedig másnap címlapon hozza: Izrael lebombázta Gáza sokadik gyermekkórházát.
A kedves olvasók tudják, hogy Gáza országrész teljes területe 365 km². Kicsit nagyobb, mint Budapest pesti oldala, vagy a Balaton fele.
Ha Izrael „népirtani” akarna, megtehette volna már rég. Nem teszi. Pedig, ha csak töredékét tette volna annak, amit Irán tett a 12 napos háború alatt, akkor hamar végzett volna. Igen, ez volt az a háború néhány hete, amikor az iráni hadsereg egyetlen izraeli katonát sem tudott megölni, ezért kizárólag a polgári lakosságot támadta, és mintegy 550 ballisztikus rakétát lőtt ki, és nagyjából 1000 drónt küldött Izrael városaira.
Ám ezekről a tényekről csak néhány magyar lap ír – olyan lapok, amelyeket nem illik idézni ellenzéki körökben.
Kérdjük meg hát: áldozat vagy bűnös az, aki terroristának nevezi Izrael demokratikusan megválasztott miniszterelnökét? Kinek a felelőssége, ha egy fiatal, idealista lány a magyar oktatás védelmétől eljut a Netanjahu-ellenes pamfletekig? (...)
Éppen azok sétálnak bele az információs csapdába, akik a leghangosabban tiltakoznak ellene.
Itt az ideje, hogy érzelmek helyett a tényeken alapuló újságírás legyen hatással a közbeszédre. A kérdés már nem az, hogy ki mit gondol Netanjahuról vagy Pankotairól – hanem az, hogy képesek vagyunk-e túllépni a címkék világán, és visszatérni a józan ítélethez. Mert különben mindannyian eszközzé válunk egy olyan narratívában, amit nem mi írunk.
Radnóti Zoltán cikkét teljes terjedelmében ITT olvashatják el. Borítókép: Gerd Altmann/Pixabay
