Egy érzékeny zsidó macsó: Gáti Oszkár 70 éves

2019. Február 21. / 14:04


Egy érzékeny zsidó macsó: Gáti Oszkár 70 éves

Orgánuma egyaránt alkalmas arra, hogy Babits Mihály nagy háborús versét szavalja és hogy Sylvester Stallone és Arnold Schwarzengger egyetlen szóba jöhető magyar hangja legyen. Színpadi és civil karaktere azonos, hiteles, egy tömbből faragott, nagy színész. Csendes, megalkuvást nem tűrő utolsó mohikán. 


Egy Oscar-díj nyertes magyar film, a Mefisto, Shakespeare tragikusan, értetlenül becsületes, szerelmes hőse, Othello, aki képtelen meglátni, felismerni, értelmezni a csalást, retteg tőle, de azt sem tudja igazából, mi az. És három tüneményes, gyengéd, érzékeny macsó világsztár: Belmondo, Stallone és Schwarzenegger magyar hangja. Negyven év, a teljes fiatal és férfikor, egy erőteljes fizikumú és orgánumú férfi, aki minden színpadi és személyes szerepében hiteles volt és aki imádja a színházat, de utálja az alakoskodást és jól tudja, hogy a kettőnek semmi köze egymáshoz. A színház az igazság feltárása, a színészkedés az elrejtése. Illetve a kísérlete, mert úgyis mindig kiderül. A színház feltár és beavat, a színészkedés manipulál. Ilyesmire ezt az egyenes jellemű embert sosem lehetett rávenni. A vereség férfias beismerése, a néma visszavonulás művésze volt. A helytállás volt a férfiassága, éppen az agresszió ellenében. Ezért mondta olyan megrázó erővel, hogy „Uram, háborúból jövök én, mindennek vége, vége. Békíts ki magammal és magaddal, hiszen Te vagy a béke”. A Bibliás, istenkereső, harcokban megfáradt, protestáns magyar költő, Ady Endre sora. És Babits Mihály szemérmesen bátor dacossága is az ő orgánumán szólt a legszebben, hogy „Én nem a győztest énekelem”. Hanem csak azt, hogy legyen „béke már. Legyen vége már”.

A magányos farkas, a csendes, kemény macsó egyetlen vágya valójában a csönd, a béke.

Ezért távozott, amikor úgy látta, a színház helyét az alakoskodás foglalta el, 40 év után. Ezért lesz a győri zsidó temető, a temetőnk gondnoka. Csak hogy „magány és békesség övezze”, ahogy ismét csak a héber Biblia, a Jónás könyve felé forduló Babits Mihály mondta. Az ő hősei: a legnagyobb magyar katolikus és a legnagyobb magyar protestáns költő, akik a magyar irodalmi modernség születését őrizték: Ady és Babits.

Színházat csinált évekig a győri hitközség egyik kihasználatlan ingatlanában, nem lépett fel, mert nem a feltűnést, hanem a színházat szereti. Szégyenlős, szemérmes, nagy színész, az önmutogatás iránti viszolygó ellenszenvvel. Inkább jegypénztáros volt és ő állította össze a háttérben a műsortervet. Nem alkuszik, nem nyüzsög tehát, csak megy előre. Ha aztán a színház is elmúlik, a sokakat orientáló apró magánszínháza, hát elmúlik az is. Legfeljebb, mint mondja, majd nem a színházban, hanem a családjával ünnepel.

De nem csak nagy családja van, Istennek hála, hanem közössége is, ha színháza éppen most nincsen. Együtt ünneplünk vele mind, akik a kitartást hallgatagságát tanultuk tőle, a színház igazságát, amelyet nem lehet feladni, akik egyaránt emlékezetükbe idézik bármikor az orgánumát Babits és Schwarzenegger vagy Belmondo hangjaként, akárcsak messzehangzó, beszédes, panasztalan némaságát. 

Isten éltesse a 70 éves Gáti Oszkárt, hála és köszönet.

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek