04.19. 19:21, kimenete: 04.20. 20:30 
A Mazsihisz-Magyar Zsidó Múzeuma gyűjteményébe nemrég egy gyönyörű Ámos Imre rajz került, amelynek címe: Chagallról gondolkodom. Most röviden bemutatjuk a Múzeum új szerzeményét, amely a keszthelyi származású Simon Zsuzsa hagyatékából került az intézményünk tulajdonába.
Ámos Imre Ungár Imreként született Nagykállón, a magyar haszidizmus egyik központjában. Utalva a bibliai prófétára nevét Ámosra változtatta meg. A zsidó származású művészek közül szinte egyedülálló módon kísérték végig életművét a zsidó vallásos élet motívumai. A mese-, álom-, és látomásszerű kompozícióit – amelyeknek vissza-visszatérő állandó motívumai vannak– Ámos asszociatív expresszionizmusnak nevezte el. A zsidó ünnepekről 1941-ben készített linómetszet-sorozatából küldött a Zsidó Múzeumnak is, ahol akkor már szerepelt a Sátoros ünnep című olajképe, amelyen nagyapja látható az ünnepi csokorral és etroggal a kezében.
Ámos művészetét sok elemzésben hasonlítják Marc Chagalléhoz. Műveikben mindketten a zsidó vallás elemeihez, ünnepeihez nyúltak vissza nosztalgikus, álomszerű jeleneteiken keresztül.
A nagy szegénységben élő Ámos Imre és Anna Margit házaspár 1937-ben egy sikeres képeladás folytán három hónapot Párizsban tölthetett. A francia fővárosban a művészpár szállásadója jó kapcsolatban volt a tőlük csak három utcára élő Chagall-lal, aki mindkettőjüket fogadta és munkáikat is megnézte, véleményezte. A találkozás nagy hatással volt Ámosra, és azt többször is megörökítette művein.
A most hozzánk került rajza nemcsak amiatt érdekes, mert Ámos talán legfontosabb művészeti inspirációjának forrása jelenik meg rajta. A kompozíción a két művész alakja rajzolódik ki az ismerős ámosi motívumokkal és Chagall kohanita áldásra emelkedő kezével. A képalkotó elemek így egy kör alakot zárnak be, amelyek mintha az élet körforgását, valamint a két alkotó szellemi kapcsolatát is jelképzenék.
A most hozzánk került rajzot Fabiny Tamás evangélikus püspök, akinek nagy szerepe van Ámos művészetének népszerűsítésében a Litera 2013. december 7-i számában, Ámos és a 20. század című tanulmányában így elemezte:
„Két zsidó megy az utcán: Ámos Imre és Marc Chagall.
Párizsban közel laknak egymáshoz, így a magyar festőházaspár meglátogatja a már befutott művészt. Hónuk alatt tekercsben visznek néhány képet mutatóba, amiket aztán Chagall érdeklődéssel tanulmányoz, és őszinte dicsérettel illet. Az egyik kérdez valamit a másiktól. A másik válaszol neki.
Ámos több rajzban örökíti meg ezt a találkozást. Az egyiknek ezt a címet adja: Chagallról gondolkodom. A ceruzarajzon egy gyertyatartó mögött a két művész kinyújtott keze egy kohanita áldásban egyesül. A kép címe ez is lehetne: Chagallról álmodom. Amikor a festő letette az Ungár nevet, akkor egy ideig nem Ámosként, hanem Álmosként jegyezte képeit. Két zsidó megy az utcán. Az egyik a fehéroroszországi, a másik az északkelet-magyarországi haszid közösségek élményeit hozza magával. Két ember megy az utcán? Nem megy, hanem száll, száll a házak fölött, kakasok, kecskék, fehérruhás asszonyok és hegedülő férfiak társaságban. Álmos-Chagall és Álmos-Ámos látomásai egymásra úsznak. A festészetben nem is olyan nehéz dolog ez.”
