A természethű kakas vékony ezüstlemezből készült. Szárnyai mozgathatóak, feje felhajtható – így bepillantást nyerhetünk üres testébe is. A fején és a lábán AV betűkből és kiterjesztett szárnyú sasból komponált mesterjegy jelzi a feltehetően 1800 körül Óbudán élt alkotó még azonosítatlan személyét – olvasható a műtárgy ismertetése a Magyar Zsidó Múzeum mai hírlevelében.
A kakas Óbudán született, ott is volt a zsinagóga kincstárában egészen az 1960-as évekig, amikor a Zsidó Múzeumba került. Másfél évszázadnyi óbudai szerepéről nincs forrásunk, nem tudjuk, hogy mire használták, de talán ugyanarra, amire a ma az Iparművészeti Múzeumban látható fajdkakas és fácánkakas rokonait: olyan dísztárgynak, ami jobban őrizte a közösség pénzét, mintha változó értékű pénzérmékben őrizték volna.
Borsos Béla művészettörténész 1962-ben azt feltételezte, hogy nem csak műtárgyként őrizte, hanem perselyként segítette is pénzgyűjtést, de ebben sem lehetünk biztosak, hiszen az óbudai közösségnek több, az adakozás célját felirattal is magyarázó perselye is volt.
Amikor a kakas megérkezett a Zsidó Múzeumba, akkor az történt vele is, mint a többi kicsit furcsa és szokatlan tárggyal: fűszertartóként azonosították, mint az eredetileg tejszínkiöntő ezüst tehénkét, vagy az egyszerű vitrindísz kisvonatot. A szombat búcsúztatásakor használt fűszertartó ugyanis bármi lehet, amiben elfér a jóillatú potpourri; igaz, jellemzőbb, hogy áttört felületű a tartály, hiszen úgy a szagolás is egyszerűbb. A kakas méretei, zárt teste miatt kérdéses, hogy volt-e hithű zsidó, aki az amúgyis eszközigényes szertartás során a kakassal bíbelődött volna.
A sokrétű jelentéstartalmat invokáló kakas története így is tanulságos, hiszen szépen jelzi azt a sokféle bizonytalanságot, ami a zsidó tárgykultúrát érinti, ugyanakkor a kultúra rugalmasságát is, mely megfelelő, judaizmushoz kötődő jelentéstartalmat rögtönöz bárminek, ami a gyűjteménybe kerül.