A halálra ítélt Hochstädter család találkozása a jelennel

Hochstädter Sámuel és felesége, Wirtschafter Regina, valamint három gyermekük: Paula, Bora és Antal néz ránk azokról a fényképekről, amelyek a család fotóalbumából kerültek a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár új kiállításába. A vészkorszakban meghurcolt család fotográfiákon megőrzött múltját Tranker Kata képzőművész munkái, szobrai és domborművei kötik össze a mával. A tárlat – amelynek kurátora Farkas Zsófi volt – megtekinthető december 15-ig.

Az 1875-ben született Hochstädter Sámuel egyszerű magyar zsidó ember volt, aki kereskedőként dolgozott Gálszécsen, majd 1911-től Budapesten, s aki tisztes polgári életet teremtett a családjának. Feleségével, Wirtschafter Reginával három gyermeket neveltek föl: az 1906-ban született Paulát, és az 1907-ben világra jött ikreket: Boriskát (Borát) és Antalt. Hochstädter Sámuel ugyanazt az életet és sorsot kapta, amit ebben az országban rajta kívül több száz ezer magyar zsidó, aki hiába asszimilálódott a magyar társadalomba: az ország a negyvenes évek elejére kivetette őket magából. 

Hochstädteréket a magyar társadalom halálra ítélte, ez a család azonban többségében túlélte a vészkorszakot: egyedül Paula halt meg, aki az ausztriai Lichtenwörth-ből még hazatért ugyan, de 1945-ben rehabilitáció közben  elhunyt. A házaspár jócskán túlélte a lányukat: Hochstädter Sámuel az ötvenes évek végén, a felesége a hatvanas évek derekán halt meg. Antal fiúk 1973-ban hunyt el, de Bora megélte az új évezredet: 2006-ban követte a családját 99 évesen. Neki, Borának köszönhető, hogy erről az átlagos zsidó magyar családról képek maradtak ránk, hiszen a halála előtt jó pár évvel a családi fotóalbumot a Magyar Zsidó Múzeumnak és Levéltárnak ajándékozta. 

Az intézmény ebből a gyűjteményből állított össze egy finom érzékkel átgondolt tárlatot, amelynek különlegessége, hogy a fekete-fehérben megmaradt múlt rétegei közé Tranker Kata képzőművész munkáit állították. Ettől az aktustól kaptak ezek az amúgy mindennapi fotók mélyebb jelentést, s voltak képesek XXI. századi művekké válni. Egyik kedvencem Tranker Kata művei közül az, amelyikben egy asszony fényképe látható lapos kőbe ágyazva, rácsos szerkezetű üveg mögött. Döbbenetes erejű alkotás, amely egyszerre elrejt, s ugyanakkor meg is mozdít egy arcot. 

Tranker Kata alkotása

Egy másik, ugyancsak katartikus erejű darab az a kerek kő, amelynek felszínén apró portréképek láthatók. Ugyanazt a kettősséget hívja elő a nézőben, mint az előbb említett munka: egyszerre van jelen benne az ősi, szó szerint „megkövesedett” múlt a modernséget jelképető fényképfelvételekkel. Mintha a megszilárdult hagyományból tekintenének ki azok a szemek, amelyeknek fénye régen kihunyt ugyan, ám ennek a remek tárlatnak köszönhetően ismét: látnak. 

Tranker Kata alkotása

Köszönet Farkas Zsófinak és Tranker Katának ezért a hátborzongatóan jelentéses tárlatért, úgyhogy aki még nem látta, annak december 15-ig van rá ideje. Hochstädterék ott lesznek. Pontosabban: az igazi Hochstädterék lesznek ott.

(Címlapképünkön: Bora és Antal a század első évtizedének végén)

A tárlat megnyitójáról készült videónk ide kattintva megtekinthető. Videó: Kökényesi  Gábor .