Pelle János könyvét olvasva azonnal eszembe jutott a Rumbach zsinagógában pénteken megnyílt, A szomszédaik voltak című kiállítás. A megnyitón Aleisa Fishman , a washingtoni Holokauszt Múzeum
történésze azt mondta, a nácik arra jöttek rá, hogy az egyszerű embereknek
nagyon egyszerű mondatokat kell a szájukba adni, és azonnal tömegesen gyűlölni
fogják a zsidókat.
Ugyanitt Mester Tamás, a Budapesti Zsidó Hitközség (BZSH)
elnöke, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) alelnöke pedig
az antiszemitizmus három lépcsőjéről beszélt, miszerint az első, hogy a zsidók
nem élhetnek közöttünk zsidóként, a második, hogy a zsidók nem élhetnek
közöttünk, míg a harmadik, hogy a zsidók nem élhetnek.
Pelle János
annak a történelmi folyamatnak a rendkívül gazdag és aprólékos elemzését adja,
amely során alig 7 év alatt a parázs állapotból a pusztító tűzorkánig
fokozódott a magyar társadalomban a zsidógyűlölet. A könyv recenziójában az
USA-ban élő tudós, Berend T. Iván, aki maga is túlélője e szörnyűségeknek így
ír:
„Amit ez a
kötet előtár, megvallom, zömében ismeretlen volt számomra. Az átélt évek után
háromnegyedévszázaddal e könyv lapjairól olyan megdöbbentő világ tárult fel
előttem, amire személyes élményeim ellenére sem voltam felkészülve.”
Azt hisszük,
már oly sokat írtak erről a korról, már mindent elmondtak a kutatók, a túlélők,
de nem. A Zsidókérdés és magyar
társadalom című könyv az 1938-1956 közötti időszakról eddig soha nem látott
precizitással tárja fel azokat a politikai, társadalmi, lélektani, kollektív és
egyéni mozzanatokat, amelyek a szörnyű végkifejletthez vezettek, noha a benne
résztvevők sem láthatták egyben, mit is műveltek, illetve, hogy részvételükkel
miként történhetett meg a modern kor eleddig legbarbárabb emberírtása. Egy
hivatalnok, egy miniszteri titkár jelentése, egy polgármesteri vagy egy önhatalmú
házmesteri döntés éppen úgy része volt a holokauszt létrejöttének, mint a
kormány vagy maga Horthy Miklós valamely döntése. Ezen apró lépcsőfokokon
vezeti el Pelle János az olvasót e sötét korszak két fejezetén át ahhoz, amit
úgy hívunk: önismeret. Mi vagyunk e döntések - gyávaságok, félrenézések,
elodázások, határozatlanságok, félelmek, megalkuvások – mögött.
E könyv, nélkülözhetetlen
a társadalmi önvizsgálathoz – írja Berend T. Iván. Én azt mondom, e könyv
önmagában nem elég a társadalmi önvizsgálathoz akkor, ha nem kerül sokak
kezébe. Ha nem építjük be legalább egyes részeit az iskolai tananyagba, ha nem
rendezünk vitákat, fórumokat azokról az aprónak látszó, de Pelle János által felmutatva
döntőnek bizonyuló részletekről, amelyek hatására feltehetik maguknak a kérdést
sokan, ők vajon miként viselkedtek volna e két, egymással sokszor
tükörhasonlóságot mutató korban, amikor a nácik, majd utánuk a kommunisták meg
akarták oldani a zsidókérdést.
Még egy
gondolat; ajánlom, a könyv segítségével ízlelgessük a választ: mi is az, hogy
zsidókérdés?
Rózsa Péter
Pelle János:
"Zsidókérdés" és magyar társadalom, 1938-1956, Kocsis Kiadó ZRT.,
2024.