7 évvel az alija után Izraelben

Azt mondják 7 év alatt az összes sejt kicserélődik az emberi testben. Nincs már Magyarországon született sejtem. 7 éve alijáztam. Silló Sándor írása és fotói a személyes évfordulóról.

Nem hiszem, hogy izraeli lettem, a nyelvet sem beszélem jól és még mindig van olyan dolog Izraelben, ami meglep, meghat, megdöbbent. De így is a sajátomnak érzem. 

A tel-aviviak lettek az idegsejteim. 

Boldogan futnak rajtuk a közel-keleti kozmopolita Bábel ingerei. Zökkenőmentes volt az őrségváltás.

Mindazt, amit abban a másik hazában elraktároztam Európából az új, izraeli agysejtjeimre bíztam. Az izraeli kultúra még feltöltés alatt és a neuronjaim szívesen végzik a dupla munkát.

A jobb agyféltekém új agysejtjei nagyon gyorsan összebarátkoztak az Izraeli zenékkel.

Ez mondjuk nem lepett meg: már az eredetiek is nagyon szerettek minden előszőr hallott harmóniát. A Kánaán kánaán nekik. Itt minden furcsa és semmi sem idegen.

Az ízlelőbimbóim sejtjei nem álltak át egészen. 

Nem rajongok a humuszért. Inkább megtanítottam az újaknak a túróscsuszát a kőrözöttet és a rakott krumplit. Kibékültek velük és beköltöztették a kuszbarát, a zaatart meg az arakot. Most ezek mind békében élnek a receptoraimon.

Már a magyar sejtjeim is imádták az izraeli nőket és az izraeliek sejtek is a magyar feleségemet, úgyhogy itt sem borult semmi.

A bőröm felhám sejtjei nem pörkölődnek már meg földközi-tengeri napon, mint hét évvel ezelőtt.  Ezt a napot, ezt az eget érzik sajátjuknak a retinám új sejtjei is. A beléjük égő izraeli képeket próbáltam a fotóimra is lementeni.

7 évnyi lüktetést válogattam át. Ennél jobb megemlékezést nem tudok a sejtfordulómra.