04.19. 19:21, kimenete: 04.20. 20:30 
A falu lakosságának döntő többsége mindig is magyar volt, vallását tekintve pedig református, illetve katolikus. De azt talán már csak a régiek tudják, hogy a háború előtt zsidó családok is éltek a településen. Borsányi Bea írását a Fejér Megyei hírportálról szemlézzük.
Az első beköltöző zsidó családok a Lambergeknek köszönhetően érkeztek a 18. század végén. Az eredeti elképzelés szerint azért hívták őket, hogy fellendítsék a helység iparát, kereskedelmét. 1848-ban 24, 1869-ben már 71 izraelita vallású személyt tartottak nyilván Zámolyon, akik haszonbérlőként, kereskedőként érkeztek, de a régi, még fellelhető iratok tanúsága szerint volt közöttük kántor, szakács, kocsmáros, molnár, fodrászmester, sőt egyikük a jegyzőségig vitte.
– Többek családneve az idős zámolyiak előtt talán még ismert. Ilyen például Kaufler Béla, borbélymester – akinek az apja is fodrász volt – és aki népszínműveket tanított be a helyi fiataloknak. Fia a rendszerváltás után tagja volt a zámolyi képviselő-testületnek. Vagy ilyen a vegyeskereskedést működtető Wessely család, akinek az Öreg utca 280. szám alatt volt boltjuk, de említhetnénk a hentes és mészáros Schulhof Kálmánt, illetve a szikvízkészítéssel foglalkozó Schmid családot, akiknek üzeme a Szép Ilonka helyén volt – mondta a korábbi polgármester, Bánszki István kutatásaira alapozva Váczi Márk történész. Hozzáfűzte, a zámolyi izraelitákról túl sokat nem tudunk, részben azért, mert kevésbé kutatott témáról beszélünk, másrészt nem is maradt fent túl sok dokumentum, adat, ami részletekbe menő kutatást tenne lehetővé. Az viszont tudható, hogy Zámolyon létezett egy imaszoba méretű gyülekezeti épület is a mai kultúrház helyén, ahol nagyjából 30 férfi – csak ők léphettek be ide – imádkozhatott. A hitközségnek egészen 1944-ig mindig saját kántora volt, aki helyben lakott, de az anyakönyvezés Lovasberényben történt.
Az imaszoba a II. világháború során megsérült, a háborút követően nem állították helyre, maradványait később elbontották. Közvetlenül a szomszédságában építették fel 1903-ban a falu első tűzoltószertárát, illetve a 20-as években a Hangya Országos Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet – amely egy szövetkezeti hálózat volt Magyarországon a 20. század első felében – első székházát is.
Utoljára 1937-ben temettek a sírkertben, amelyben 37 sír található Fotó: Nagy Norbert / Fejér Megyei Hírlap
– Az izraelita adófizetők száma 1900–1940 között 33 fő volt, ami nagyjából ennyi családot is jelentett, de az 1941-es népszámlálás szerint már csak 34 fő zsidó élt a településen. Létszámukat tekintve tehát igen kevesen voltak, de az általuk végzett tevékenységeken keresztül mégis fontos elemét képezték a falu életének – állapította meg Váczi Márk, aki Bánszki kutatásainak további érdekes számadatait is megosztotta velünk: 1895 és 1940 között 16 izraelita fiú és 17 lány született Zámolyon, 15 férfi és 10 nő hunyt el, 15 alkalommal kötöttek házasságot, amelyből 3 esetben zámolyi zámolyival házasodott, egy esetben kötöttek katolikus–izraelita vegyes házasságot és 11 alkalommal a menyasszony volt falubeli.
A zámolyi zsidók sorsa nem különbözött az ország más részein élőktől: a német megszállás után Budapestre, majd Auschwitz-ba szállították őket, ahonnan csak kevesen tértek haza, ám 1948–52 között mindösszesen 16 fő, munkatáborban bekövetkezett haláláról kapott értesítést a zámolyi tanács. Perl Jenő, segédjegyző, majd jegyző például túlélte a vészkorszakot, de családjának több tagja is odaveszett, csakúgy, mint több Wessely, Kaufler, Kupferstein és Schulhof is.
