A közelgő Hanuka alkalmából a brit királyi udvar ünnepséget rendezett a Buckingham-palotában, ahol Károly, Wales hercege mondott családi anekdotákkal fűszerezett, különösen meleg hangú beszédet. Szarkasztikus humorral emlékeztetett rá, hogy amikor a parlamentben Disraeli miniszterelnököt kigúnyolták, ő így vágott vissza: „igen, én zsidó vagyok, de amikor a jelenlévő legméltóságosabb urak ősei még csak vademberként kegyeskedtek élni egy névtelen szigeten, az én felmenőim már papok voltak Salamon templomában”.
A The Jewish Cronicle által publikált beszédében a trónörökös örömét fejezte ki, hogy a palotában köszöntheti a birodalom zsidóságának képviselőit, s együtt ünnepelheti velük a zsidó polgároknak az Egyesült Királyság jólétéhez, gazdagságához és boldogságához való hozzájárulását.
Mint Károly herceg fogalmazott: „nincs az életnek olyan területe, ahol nemzetünk a zsidóságnál nagylelkűbb és hűségesebb társakra lelt volna, ezért örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy köszönetet mondjak önöknek azért, amit tettek és tesznek a nemzeti és nemzetközi intézményekben, valamint a helyi közösségekben szerte az országban. Gyakran jellemzem az Egyesült Királyságot a közösségek közösségeként, amelynek sokszínűségét az országot alkotó csoportok összessége adja, így lesz a teljes egész sokkal nagyszerűbb a saját elemeinél”.
Wales hercege azt mondta: „a Korona és a zsidó közösség kapcsolata különleges és értékes, amit én abból a sajátos és személyes nézőpontból is megerősíthetek, hogy annak a ténynek a tudatában nőttem föl: a brit zsinagógákban évszázadok óta minden héten imádkoznak a családomért. S miképpen önök megemlékeznek a családomról, úgy mi is megemlékezünk most önökről, méghozzá önöket ünnepelve”.
Károly nem csak a zsidóság neves képviselőit méltatta, akik tevékenységükkel segítettek jobbá formálni az országot, hanem azokat az egyszerű, névtelen embereket is, akik saját helyi közösségeik tartóoszlopai. Mint fogalmazott, utóbbiak vannak sokkal többen a mostani ünnepség vendéglistáján, amiért ő maga különösen hálás.
A trónörökös megemlékezett a Brit Birodalom nagy miniszterelnökéről, Benjamin Disraeliről, akit megkereszteltek ugyan, de aki soha nem tagadta meg zsidó gyökereit. Károly megjegyezte: „Disraeli azt mondta a szépmamámnak, Viktória királynőnek, hogy »én vagyok az üres lap az Ó- és az Újszövetség között«”. Emlékeztetett rá, hogy amikor az angol parlamentben Disraelit kigúnyolták, ő így vágott vissza: „igen, én zsidó vagyok, de amikor a jelenlévő legméltóságosabb urak ősei még csak vademberként kegyeskedtek élni egy névtelen szigeten, az én felmenőim már papok voltak Salamon templomában”.
A herceg büszkén említette meg, hogy a nagymamája, Alíz görög hercegnő Jeruzsálemben, az Olajfák hegyén van eltemetve. A hercegnő a Világ Igaza lett, hiszen amikor a nácik 1943-ban elfoglalták Athént, ő befogadott és megmentett egy zsidó családot. A trónörökös megosztotta a hallgatósággal azt a családi anekdotát, miszerint amikor Alíz hercegnő bejelentette, hogy Jeruzsálembe kíván temetkezni, az angol királyi családban mindenki meglepve kérdezte tőle, hogy mégis hogyan fogják látogatni a sírját? A nagymama erre azt válaszolta: „ez tökéletesen megoldható, hiszen nagyon jó a buszjárat Athénból!”.
Beszédét a herceg úgy zárta: „a Tóra negyedik könyvében azt az isteni parancsot olvashatjuk, hogy válaszd az életet! Az Egyesült Királyság zsidó közössége teljes mértékben teljesítette ezt az isteni utasítást, s ezáltal a társadalmunk mérhetetlen módon gazdagodott. Itt az alkalom, hogy köszönetet mondjunk azért a barátságért, amit kialakítottunk, és azokért az értékekért, amelyeket mi mindannyian osztunk”.
A teljes beszéd ide kattintva elolvasható.