Napi Talmud - Szánhedrin 42: Megöregedett vagy bölcs?

A My Jewish Learning Napi talmudjának követvező részével folytatjuk. A Gemara épp egy rendkívül bonyolult jogeseteket tárgyal, ahol a bírák nem tudnak döntésre jutni, amikor felbukkan ez a rejtélyes mondat:

„Pénzügyi jogi esetekben azt mondjuk: az ítélet megöregedett; halálbüntetési ügyekben azonban nem mondjuk: az ítélet megöregedett.”

A „megöregedett” (hizdaken) kifejezés arra utal, hogy idő telt el, de ennek értelmezésében két irányzat létezik. Egyesek szerint ez azt jelenti, hogy további megfontolásra van szükség, vagyis még nem érett meg az ítélet. Mások viszont úgy vélik, hogy már elegendő idő telt el, tehát ideje lezárni a vitát és szavazni. Ez utóbbi értelmezésben a rabbinikus hagyomány szerint a mondat új értelmet nyerhet: „az ítélet bölccsé vált”.

A Gemara most azt próbálja eldönteni, melyik értelmezés helyes. Egy brátiá ezt mondja:

„Ha a bírák nem jutottak döntésre, a legnagyobb közöttük így szól: Az ítélet megöregedett.”

Ha elfogadjuk, hogy ez azt jelenti: az ítélet bölccsé vált, akkor érthető, miért épp a legnagyobb bíró mondja ki e szavakat. Ő a legalkalmasabb arra, hogy kijelentse: a testület készen áll a döntésre. De ha az „ítélet megöregedett” azt jelenti, hogy nem sikerült döntést hozni, vajon nem megalázó számára, hogy éppen a legtekintélyesebb bíró vallja be a testület tehetetlenségét?

A bráitá szerint mégis ő mondja ki. Ez arra utal, hogy a kijelentés inkább a döntésre való érettséget jelzi – „az ítélet bölccsé vált”, vagyis a bírák készen állnak a szavazásra. A legtekintélyesebb bíró ilyenkor vállalja a felelősséget a folyamat lezárásáért. Hiszen, ha a bíróság valóban nem jutott volna el a döntésig, nem lenne igazságos, hogy éppen a vezető bíró ismerje el saját kudarcát, igaz?

A Gemara azonban így érvel:

„Igen, a legnagyobb bíró mondja ki, hogy a bíróság nem tud ítéletet hozni. Mert önmagát megszégyeníteni nem ugyanaz, mint ha mások szégyenítenék meg.”

Vagyis, még ha kínos is elismerni a kudarcot, méltóságteljesebb, ha azt maga a vezető bíró teszi meg, nem pedig a fiatalabb kollégái.

A Gemara azonban még mindig nem döntött véglegesen a „megöregedett ítélet” jelentéséről, ezért újabb ellenvetést hoz fel:

„Ha azt mondjuk, hogy ez azt jelenti: az ítélet megöregedett, érthető, hogy a legidősebb személy mondja ki – hiszen jobb, ha maga vallja be a tehetetlenséget, mintha más tenné. De ha azt mondjuk, hogy az ítélet bölccsé vált, vajon illik-e, hogy a legnagyobb bíró dicsérje magát? Hát nem azt mondja az Írás: ‘Más dicsérjen téged, ne a saját szád; idegen, ne a te ajkad’ (Példabeszédek 27:2)?”

Vagyis, ha a kijelentés dicséretet fejez ki – hogy a testület bölcsen döntésre jutott –, akkor talán nem lenne helyénvaló, ha épp a vezető bíró jelentené be ezt, mert az önmagasztalásnak tűnne.

A Gemara azonban hozzáteszi:

„A bíróság ügye más természetű, mert annak igazgatása a legnagyobb bíró feladata.”

Ahogy a Mishna tanítja (29a):

„Amikor befejezték a tanácskozást, a felek visszatértek, és a legnagyobb bíró mondta: ‘Te, X, mentes vagy a fizetéstől’ vagy ‘Te, Y, köteles vagy fizetni.’”

Mivel a legtekintélyesebb bíró a bíróság eljárásának vezetője, a szokásos társadalmi normák, mint a szerénység vagy az önfényezés kerülése, itt nem érvényesek. Amikor bejelenti, hogy a testület döntésre kész, az nem önmagasztalás, hanem kötelesség.

A fejezet végén a Gemara nem hoz végleges döntést arra nézve, mit is jelent pontosan a „megöregedett ítélet” kifejezés. A Misné Tóra azonban kimondja: Pénzügyi viták esetén, ha a maximális számú bíró már csatlakozott, és mégsem született ítélet, a legnagyobb bíró kijelenti: „Az ítélet megöregedett” – és a vádlottat felmentik.

Ez arra utal, hogy az első értelmezés – vagyis, hogy a bírák nem tudnak döntésre jutni – a helyes. A legnagyobb bíró tehát nem dicsőséget arat, hanem a testület szégyenét vállalja magára.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla