MJL: Napi Talmud

A Daf Yomi egy több évszázados gyakorlat, amelynek során a babiloni Talmud egyetlen oldalát tanuljuk meg minden nap, meghatározott időbeosztás szerint. Ilyen ütemben a ciklus befejezése 7,5 évet vesz igénybe. A  My Jewish Learning  úttörő célkitűzése, hogy a zsidó tanulás e globális projektjét széles közönség számára is elérhetővé tegye.

Ma a legújabb rész fordítását hoztuk el Önöknek:

Az örökségtől való megfosztás, mint büntetés témája ma is remek táptalaja a különböző családi vitáknak – és a különféle televíziós drámáknak. Könnyen el tudjuk képzelni, ahogy egy elégedetlen pátriárka elmarasztalja engedetlen utódait: „Elég volt, kiveszlek a végrendeletemből!” De vajon a való életben is ajánlott ez a posztumusz büntetés? A mai dáf egyik misnája ezt a kérdést vizsgálja:

„Aki ajándékozási okiratot írt, amelyben másoknak juttatja vagyonát, és fiait semmivel nem hagyja hátra: amit tett, érvényes, de a bölcsek elégedetlenek vele.”

Rabban Simon ben Gamliel azt mondja: Ha azért tette, mert a fiai nem megfelelően viselkedtek, akkor jó emléke marad.

Mint tanultuk, bár a Tóra előírja az öröklés meghatározott rendjét, a rabbinikus jog megengedi, hogy valaki ezt megkerülje azzal, hogy a vagyonát annak ajándékozza, akinek akarja. A misnánk azt sugallja, hogy még akkor is törvényes az ajándékozás, ha az illetőt megvetés vagy bosszú motiválja, de a bölcsek elítélik ezt. Rabban Simon ben Gamliel azonban azt sugallja, hogy ha a fiúk tettek valamit, amiért megérdemelték a büntetést, akkor ez a helyes döntés.

Igaza van Rabban Simon ben Gamlielnek? Smuél nem így gondolta. Talán azért, hogy eltántorítsa a szülőket attól, hogy haragból kitagadják utódaikat, a Gemara feljegyzi, hogy Smuél azt tanácsolta Rav Jehudának, hogy ne látogasson meg olyan házakat, ahol ez megtörtént, még akkor sem, ha a vagyon egy gonosz gyermektől egy jóhoz került.

Ingoványos talajra léptünk, amely bizonyos esetekben túl mutat a jogi megoldásokon (ezért ajánlja Smuél a társadalmi nyomásgyakorlást). A Gemara idéz egy beraitát, amely beszámol arról, hogyan zajlott ez le egy esetben:

A bölcsek tanították: Történt egyszer, hogy egy férfi, akinek a gyermekei nem viselkedtek megfelelően, felkelt és írt egy dokumentumot, amelyben minden vagyonát Jónátán ben Uzzielre ruházta át. Mit tett Jónátán ben Uzziél? Eladta a vagyon egyharmadát a saját szükségleteire, a vagyon egyharmadát adományként adta a Templom javára, a fennmaradó harmadot pedig visszaadta az ember gyermekeinek.

Jónátán ben Uzziel olyan örökséget kapott, amely az ismeretlen férfi gyermekeit illette volna. Jónátán megtartja az ajándék egyharmadát magának, de egyharmadát a Templomnak adományozza, és ami döntő fontosságú, egyharmadát visszaadja az eredeti örökösöknek. Jól tette, hogy visszaadta a vagyont az eredeti örökösöknek? Vagy helytelen volt, hogy megkerülte jótevője szándékát? A Talmud elmondja, hogy ekkor Sámmai megérkezik a helyszínre, hogy megdorgálja Jónátánt:

Sámmai eljött Jónátán ben Uzziélhez a botjával és utazótáskájával.

Jónátán ben Uzziél így szólt hozzá: Sámmai, ha vissza tudod szerezni a vagyont, amit eladtam a vevőknek, és a vagyont, amit a Templomnak ajánlottam, akkor azt is visszaveheted, amit a férfi gyermekeinek adtam vissza; de ha nem, akkor azt sem veheted vissza, amit nekik adtam.

Jónátán ben Uzziél megmondja Sámmainak, hogy túllépte a határt, és szilárd jogi érvet hoz fel: Ha a vagyontárgyat ajándékba kapta, akkor az az övé, és úgy bánik vele, ahogyan akar, akár arra használja, hogy eltartsa magát, akár egy közösségi intézménynek adományozza, akár másoknak adja. A Jónátán által egy idegennek eladott vagyont nem lehet visszaszerezni, ahogyan azt sem, amit a templomnak adományozott, így logikus, hogy az eredeti örökösöknek visszaadott vagyont sem lehet tőlük lefoglalni. Sámmai elfogadja ezt az érvet:

„Ben Uzziél megdorgált engem.” Ahelyett, hogy a Misna bölcseihez hasonlóan elítélné az apát, Sámmai (akárcsak Gamliel rabbi) támogatja az apa döntését, hogy kitagadja gyermekeit – olyannyira, hogy elégedetlenségét Jónátán ben Uzziél felé irányítja, amiért az visszaadta az örökség egy részét. De ahogyan Jónátán emlékezteti Sámmait: miként az apa szabadon átruházhatja a vagyonát arra, akire akarja, úgy a címzett is szabadon azt rendelkezhet vele.

A történet foglalkozik a vagyonátruházás jogi kérdéseivel, de nem oldja meg az erkölcsi talányt. Rendben van-e, ha egy szülő dühében kitagadja a gyermekét? Jogilag, mint megtudtuk, lehetséges. És jogilag az is lehetséges, hogy az új jótevő visszaadja az eredeti örökösöknek. Azonban hogy mindez tanácsos-e, továbbra is vita tárgyát képezi.

A My Jewish Learning írása alapján fordította: Zucker-Kertész Lilla