Miért fontos pészáhkor a zsinagógában lennünk?

Valamennyi zsidó ünnepnek megvan a maga szépsége, fájdalmas története és gazdag hagyománya, ám a pészáh mégis különleges helyet foglal el sorukban – ez a kivonulás, a rabszolgaságból való megszabadulásunk ünnepe. Minden évben emlékeztet minket arra, honnan jöttünk, milyen úton jártak őseink, és mit jelent a szabadság számunkra ma. A széder este felolvasott történetek nem pusztán a múlt felidézésére szolgálnak; üzeneteik időtlen valóságként kapcsolódnak mi hozzánk is. Az elnyomás és a felszabadulás, a hit és az összefogás kérdései ma is aktuálisak – egyéni és közösségi szinten egyaránt.

A zsinagóga ilyenkor nem csupán egy hely, ahol összegyűlünk – szent tér, amely összekapcsol minket mindazokkal, akik előttünk jártak, és azokkal is, akik utánunk fognak következni. Még ha az év során ritkán is lépjük át küszöbét, Pészáh legyen az az alkalom, amikor ott vagyunk. Hiszen ez az ünnep nem csupán a múltról szól, hanem arról is, hogy hogyan éljük meg zsidóságunkat a jelenben. Együtt, közösségként, a zsidó ünnepekből és hagyományokból merítve erőt.

Míg Izraelben egy szédert tartanak, addig a diaszpórában, tehát Magyarországon is, kettőt. Idén szombat este köszönt ránk pészáh, sokan az első estét otthonaikban töltik a családok és barátok társaságában. A legtöbb zsinagógai közösségben vasárnap este tartják meg a közösségi szédert. Ezek az alkalmak lehetőséget nyújtanak arra, hogy kilépjünk a hétköznapok forgatagából, és emlékezzünk. A pészáh üzenete nem csupán szimbolikus, hanem annak a kifejezése is, hogy részei vagyunk egy élő, lélegző hagyománynak. A kivonulás, a fáraó legyőzése, az önmagunkra találás éppúgy lejátszódik mi bennünk is, mint egykor őseink történetében, igaz, ma már (jó esetben) nem rabszolgaként áhítozunk a szabadságra, hanem más típusú akadályokat kell legyőznünk a mindennapjaink során. E küzdelmekre, a "belső-fáraónkra" és az közös értékekre hangol minket a széder este is, amellett, hogy újra átélhetjük a közösségi maceszgombócleves varázsát.

Ha minden évben ott vagyunk, akkor azért, ha pedig évek óta nem éltük át, akkor azért. Tegyünk a közösségért, a hagyományért és magunkért; vegyünk részt valamelyik zsinagóga széder estéjén, vasárnap este.

A pészáh üzenete örökérvényű: nemcsak a múltat idézi fel, hanem azt is, hogy mindig van lehetőség a megújulásra, az önazonosságunk megerősítésére. A zsinagóga kapuja nyitva áll – lépjünk be rajta ezen az estén, hogy együtt ünnepelhessünk, emlékezhessünk és újra felfedezhessük, mit jelent számunkra a szabadság.

Zucker-Kertész Lilla