Nagy elődeink: Pollák Miksa (1868-1944)

Pollák Miksa 1868-ban Beleden született, és 1944-ben Auschwitzban halt meg. Mint sokan mások generációjából – különösen mindazok, aki 1867-68-ban születtek – az emancipációs törvény keltette optimista légkörben jött világra, és nőtt fel, a zsidó hagyomány és vallás, egyúttal a magyar kultúra iránt elkötelezetten tevékenykedett egész életében, és idős korában mégis a legbrutálisabb sorssal és halállal kellett szembesülnie.

Pollák Miksa Kőszegen majd a Rabbiképzőben tanult, az egyetemen pedig keleti nyelveket és magyar, valamint német irodalmat tanult. Berlini tanulóévei után 1892-ben szerzett doktori fokozatot Budapesten, ezt követően, 1894-ben avatták rabbivá. Ugyanebben az évben választották meg szinte egyöntetű szavazással a soproni status quo hitközség rabbijává, az 1874-ben felépült zsinagóga élére, és 1944-ig, deportálásáig és mártírhaláláig látta el a közösség szolgálatát.

Löw Lipóthoz vagy Hevesi Simonhoz, azaz nagy elődeihez és kortársaihoz hasonlóan kiváló szónok volt, prédikációi gyűjteményes kiadása választékos nyelvhasználatról, a zsidó tudományokban való elmélyültségéről és magas fokú világi műveltségéről tanúskodnak. Vallástudományi munkásságának legfontosabb teljesítménye az 1924-ben megjelent imakönyv, az Avodat Jiszrael (Izrael istentisztelete). Rendszeresen publikált az Egyenlőség, a Múlt és Jövő, a Pesti Napló és a Magyar Nyelvőr hasábjain, míg tudományos érdeklődése és kutatásai középpontjában a magyarországi zsidóság története és a magyar irodalom, valamint annak zsidó irodalmi, különösen bibliai vonatkozásai álltak. 

Doktori értekezése a Bécs-újhelyi zsidók történetével foglalkozott, de a Blau Lajos által kitűzött feladat szellemében – hogy minden rabbi írja meg hitközsége történetét – a soproni zsidóság történetét is feldolgozta, és foglalkozott a nagyszombati zsidósággal, illetve az ausztriai zsidóság korai történetével is, kora helytörténeti kutatásainak szellemében. Irodalmi tanulmányai közül kiemelkedőek Tompa Mihály, Arany János, Madách Imre költészetének bibliai forrásait kutató munkái. Mind történelmi és mind irodalmi munkái a mai napig relevánsak.

Sopronban Günter Deming német szobrászművész által készített botlatókövek emlékeznek Pollák Miksára, és fiára, a szintén mártírhalált halt íróra, Pap Károlyra.

Felhasznált források

Bányai Viktória; Biró, Tamás et all. (2016), Schweitzer József emlékezete. (2016), MAZSIHISZ: Budapest
Frojimovics Kinga (2002), „A ’doktor rabbik’ nagy nemzedéke Magyarországon: a neológ identitás kialakítása a történetíráson keresztül”,  in: Zsengellér, József (szerk.), (2002), Széfer Jószéf. Prof. Dr. Schweitzer József tiszteletére. Open Art: Budapest, pp. 221-239
Komoróczy Géza (2012), A zsidók története Magyarországon 1-2., Kalligram: Pozsony,
Lichtmann Tamás (2001), Az igazságkereső. Pap Károly, Múlt és Jövő: Budapest
Scheiber, Sándor  (1996), Folklór és tárgytörténet  Budapest: Makkabi