Villányi András: Zsidó könyvek, zsidó sorsok, zsidó mesék

A fenti címmel tartott előadást Villányi András fotográfus a Hunyadi téri zsinagógában. A telt házas, szerteágazó és több ezer évet átfogó előadásból csak szemezgethetünk, így a legérdekesebb, elsősorban magyar vonatkozású történeteket igyekszünk kiemelni. KRAUSZ JÚLIA beszámolója.

Villányi András fotóművész, filmproducer elszántan igyekszik minél szélesebb körben ismertetni a zsidó kultúrát. Sokan ismerik a kántorokról készült filmsorozatát, saját kiadásában megjelent, a zsidó életről vagy éppen a zsinagógákról készült gyönyörű albumait. Szívesen tart előadásokat is a zsinagógákhoz tartozó klubokban, nem csoda, hogy Gál Juli, a Hunyadi téri klub házigazdája a „Zsidó könyvek, zsidó sorsok, zsidó mesék” című programra kitehette volna a „telt ház” táblát...

A több mint kétórás, szerteágazó, több ezer évet felölelő előadásból csak szemezgethetünk, a legérdekesebb, elsősorban magyar vonatkozású történeteket igyekszünk kiemelni. Mennyien tudják például, hogy az elterjedt mondás, mely szerint a zsidóság a könyv népe, a Koránból ered? Az iszlám szent könyvében nevezték először így a zsidókat, a magyarázat szerint a zsidó nép és a Tóra közötti erős és örök kapocs miatt. 

Felmerült az a kérdés is, hogy vajon miért olyan kevés a zsidó írásos emlék. Tudjuk, a Tóra olyan a zsidóság számára, mint egy élő társ, és a törvény úgy rendeli, hogy ha a szent könyv megsérül, el kell temetni, éppen úgy, mintha ember volna. A könyveknek tehát épp úgy megvan a sorsuk, mint az embereknek. Születnek, élnek és meghalnak. Az is érdekes adalék, hogy a könyvek eltemetése palesztin arab népszokás is: hüpá (esküvői baldahin) alatt vitték az Olajfák hegyére eltemetni a könyveket. 

Villányi András először Chaim Herzog, Izrael korábbi államelnökéről (a jelenlegi elnök, Jichák Herzog édesapjáról) beszélt, aki nemcsak politikus és katona, de író is volt. Művei többségében a zsidósággal, az antiszemitizmussal, az arab-izraeli háborúkkal, a zsidó hősökkel foglalkozott. A Biblia csatái: Az ókori Izrael hadtörténete című munkája megírásakor rabbik feljegyzéseit, könyveit használta. 

A rabbik által írt könyvek egyébként is jellemző forrásai a zsidó irodalomnak. Amikor magyar zsidó irodalomról beszélünk, szinte mindig szóba kerül BIG (Benedek István Gábor) neve. Ezúttal a karaitákról írt regényéről emlékezett meg az előadó. 

Akik olvasták Varázs című, 2007-ben írt regényét, tudják, kik voltak ők, akikről sajnos valóban csak múlt időben beszélhetünk. A karaita zsidó hitű nép, akiket Hitler békén hagyott, Sztálin azonban kiirtotta őket. Talán már hírmondójuk sincsen. BIG regénye 1800-ban játszódik, amikor Napóleon felajánlotta a zsidóknak, hogy költözzenek Szardínia szigetére. Ők azonban nem éltek ezzel a lehetőséggel. 

A magyar irodalomnál maradva, Arany János nevét mindenképpen meg kell említeni. Ő állapította meg, hogy a zsidó ének ritmusa megegyezik a magyar vers ritmusával. A versnek pedig nem a rím, hanem a ritmus a lényege. Az örök zsidó című versében valóban a zsidó sorsot örökítette meg: 

„Pihenni már. - Nem, nem lehet:
Vész és vihar hajt engemet,
Alattam a föld nem szilárd,
Fejem fölött kétélű bárd…
Tovább, tovább!”

Arany egyébként is a magyar zsidóság mértékadó, kedves és kedvenc költője. Radnóti a nagybátyjának nevezte, Vas István a nagyapjának, és Scheiber Sándor róla írta a legtöbbet, és sírfeliratán is Arany János sorai olvashatók: „Nem hal meg az, ki milliókra költi/ Dús élte kincsét…” 

A numerus clausus idején a tudást, a könyv szeretetét akarták elvenni a könyv népétől. A betűk ereje azonban sohasem hagyta el a zsidóságot. A szétszóratódott zsidóság meséi, történetei évezredeken keresztül visszatérnek. 

– Előbb pusztul el Salamon, mint a Tóra betűje – emlékeztetett az előadó Salamon király történetére, végezetül pedig Heine csonkán maradt művét, A bacharachi rabbit említette, amely Ábrahám rabbi történetét dolgozza fel, s bár csonkán maradt, mégis, a kor ábrázolásával, a szereplőkkel, felejthetetlen olvasmány. 

Ismétlem: csak néhány epizódot villantottam fel Villányi András előadásából, amelynek legfőbb tanulsága, hogy olvasni kell, elővenni a régi meséket, verseket, történeteket, mert a könyv és a könyv története mindig izgalmas, tanulságos és nélkülözhetetlen része az életünknek.

Krausz Júlia