Fekete László nemcsak kiváló kántor, hanem kedves, szerény ember is

A Hegedűs-Csáky zsinagógakörzet Héber Imre klubjában levetítették azt a filmet, amely Fekete Lászlóról, a Dohány utcai zsinagóga főkántoráról készült. A mű a Kántorok című sorozat része, a művek producere Villányi András fotóművész. A vetítésen ott volt maga a főkántor is. 

Villányi András fotóművész feltett szándéka, hogy minél több dokumentumot, emléket készítsen a zsidó életről, megörökítse a történeteket, a fontosabb személyiség emlékét az utókor számára. Ezért lett a producere az 5 részes, Kántorok című filmsorozatnak, amely 4 kántorról és egy orgonistáról szól. 

Ezúttal a Fekete Lászlóról készített filmet láthattuk a klubban. A filmben a riporter szerepét Benedek István Gábor (BIG), a sokak által tisztelt és szeretett, kiváló író, újságíró töltötte be, aki sajnos már két éve nincs közöttünk.

Különlegessége volt a rendezvénynek, hogy a főszereplő, Fekete László személyesen is megjelent a vetítésen, hogy beszélgessen a klub tagjaival, Ádám Máriával, a Goldmark kórus vezetőjével és Villányi Andrással, a film producerével.

Középen Fekete László, jobbra Ádám Mária, balra Villányi András. Fotók: Strusz Éva

A nézők megtudhatták, hogy Fekete László az édesapjával gyermekkorától járt zsinagógába, és már kiskamaszként szeretett volna úgy énekelni, mint Sándor László, a Csáky (Hegedűs Gyula utcai zsinagóga) volt kántora. 

A rabbiképzőben művelődéstörténet szakot végzett, a héber betűk  művészetben betöltött szerepét tanulmányozta. Sokáig dolgozott az Artexnél, ahol a kortárs művészettel foglalkozott. Fiatalon felajánlottak neki egy Ámos Imre grafikai sorozatot, amit akkor nem tudott megvásárolni, de néhány évvel később Ámos Imre özvegye, Anna Margit művésznő kérésére énekelt egy imát mártírhalált halt férjéért, ezért neki ajándékozta a képeket, amelyek a mai napig a szobája falán láthatók.

BIG kérdésére, hogy végül miként lett kántor, elmondta, kiváló emberek, elsősorban Ádám Emil karnagy terelgette hivatása felé. 18 éves volt, amikor megkérdezte tőle: „mondd, fiam, szeretsz énekelni?". Azután Ádám Emil szavaira hallgatva egyre többször kapott szólószerepet a korusában. Sztárai Márton ismert nótaénekes, aki 60 évig megmaradt a Hegedűs Gyula utcai zsinagóga templomi kórusban, szintén egyengette az útját.

„Apu azt mondta, bizonyítsd be magadnak, hogy énekes vagy. Apukám másodunokatestvére szólamvezető énekes volt a az operában, ő beszélt rá az operaházi meghallgatásra" – mondta Fekete László.

Bár a kórus tenoristát keresett, a nagybácsi rábeszélte, hogy mégis menjen el. Veszprémi András, az Operaház titkára elvállalta a tanítását, barátilag foglalkozott vele. Szalay karnagy beszélte rá, hogy a szólista meghallgatásra is menjen el. Azonnal működési engedélyt kapott. Három évig játszott és énekelt a Népszínház társulatának operaelőadásaiban.

Egyszer aztán hívta őt Schőner Alfréd főrabbi, hogy menjen be hozzá a Síp utcába. Ekkor Fekete Lászlónak eszébe jtottak Ádám Emil szavai 1979-ből, amikor ő még nem is gondolt rá, hogy kántor lesz: „ha majd eljön az ideje, neked kell a Dohány főkántorának lenned..."

A néző a film révén betekinthet a főkántor magánéletébe, megtudja, hogy veszítette el gyönyörű, szeretett pszichológus feleségét, aki igazi múzsa volt, ő maga is művész: attól kezdve, hogy nyugdíjba ment, kerámiázott. Szépséges alkotásai között egyre több időt tölt Fekete László. Láthattuk egyetlen fiát is, aki judaisztikát tanult, de mivel örökölte édesapja tehetségét, ő is letette a kántorvizsgát. 

Nagy szeretettel beszélt ortodox főrabbi Moshe Weisz nagybátyjáról és édesapjáról, akitől néhány dallamot is eltanult, főleg azért, hogy elmondhassa: „ezt apukámtól tanultam".

A tehetségével érvényesülhetett volna bárhol külföldön, de a szüleit képtelen lett volna itt hagyni, hiszen „akkor a zsinagógából nem együtt mentünk volna haza..."

A vetítés után arról folyt a beszélgetés, hogyan lehet átadni és megőrizni a hagyományt a kántorképzésben, és vajon sikerül-e a legfiatalabb nemzedéket bevonni a hitéletbe. A fiatalok, a gyerekek hitéleti neveléséről is többen mondtak véleményt. Gál Etelka, a Héber Imre klub vezetője arról számolt be, hogy a Scheiber Sándor iskola kis elsősei már rendszeresen járnak a zsinagógába. 

Ádám Mária megemlékezett róla, hogy annak idején a gyerekek, ő maga is, ott szaladgáltak a felnőttek között a zsinagógában, így vált természetessé az odatartozásuk. Ez a hagyomány megváltozott, tudjuk, hogy generációk estek ki a vallásos életből. Pedig a családok meghatározzák, milyen életet, hitéletet visznek tovább az utódok.

Akik ott voltak a találkozáson, arról is meggyőződhettek, hogy Fekete László nemcsak kiváló kántor, hanem kedves, szerény ember, akiben nincs sem szakmai féltékenység, sem a fiatalok iránti szokásos ítélkezés. Elismerőn beszélt tanítványairól, a leendő kántorokról, de a Lauder és a Scheiber iskola kórusáról is.

A zsidó hagyományok megőrzésének fontosságában teljes volt az egyetértés a résztvevők között. Ezt a kincset meg kellene őrizni. A különböző zsidó tematikájú rendezvényeken, fesztiválokon elő kellene venni a dokumentumokat, a meglévő hang- és képanyagot, hiszen megvannak, csak használni kellene ezeket. Villányi András és Ádám Mária egyetértettek abban, hogy az áldozatos kutatómunka eredményei, a kiváló művek és művészek, az autentikus zsidó hagyományok képviselői a jelenleginél sokkal nagyobb figyelmet érdemelnek.

Krausz Éva

Stáblista
Rendező: Fazekas Lajos; operatőr-vágó: Nádorfi Lajos; szerkesztő: Villányi Zsuzsanna; hangmérnök: Belovári Tibor. Producer: Villányi András.