A holokauszt áldozataira emlékeztek Zalaegerszegen

A Zalaegerszegi Zsidó Hitközség és Zalaegerszeg Megyei Jogú Város Önkormányzatának közös szervezésében emlékeztek meg a holokauszt 81. évfordulójáról. A gyászmegemlékezésnek a zsinagóga adott otthont, amely ma a Városi Hangverseny- és Kiállítóteremként működik.

A megemlékezők elsőként négy helyszínen helyezték el az emlékezés koszorúit: a Boschán Gyula közben az egykori gettó falánál, az Arany János utcai Garai Sándor-emléktáblánál, a vasútállomásnál álló roma emléktáblánál, valamint a botfai kastélynál, Hűvös Salamon emléktáblájánál.

Virágh Judit, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség elnöke

A zsinagógában megrendezett gyászesemény a hatágú menóra gyertyáinak meggyújtásával vette kezdetét. Gyertyát gyújtott Petánovics Károly holokauszt-túlélő is. Virágh Judit, a Zalaegerszegi Zsidó Hitközség elnöke beszédében hangsúlyozta: a holokauszt nemcsak a zsidó közösség, hanem az egész emberiség tragédiája. Több mint nyolcvan évvel a történtek után is kötelességünk emlékezni és emlékeztetni.

„Mi valamennyien békében akarunk élni egymás mellett. A békét pedig csak közösen tudjuk megtartani és fenntartani” – mondta.

Balaicz Zoltán polgármester megemlékezésében kiemelte: az 1920-as években még mintegy 1800 zsidó család élt Zalaegerszegen, akik jelentős szerepet töltöttek be a város gazdasági és kulturális életében. A tragédia 1944 tavaszán kezdődött: május végén indult el az első vonat a zalaegerszegi vasútállomásról, fedélzetén több mint 1200 emberrel, akik közül szinte senki sem tért vissza. A polgármester kiemelte:

„Ami történt, az vesztesége a városnak és bűne az akkori hatalomnak.” Mint fogalmazott, minden évben meg kell emlékezni az áldozatokról és a túlélőkről, hiszen „csak rajtunk múlik, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát”.

Balaicz Zoltán polgármester

Dr. Frölich Róbert országos főrabbi történelmi visszatekintésében arra figyelmeztetett, hogy a vészkorszakhoz vezető út korántsem volt hirtelen: az antiszemitizmus jelei már az 1920-as években jelen voltak, Magyarországon a numerus clausus és a zsidótörvények révén váltak hivatalos politikává. Felidézte: 1944 májusában 1221 embert zsúfoltak össze a zalaegerszegi gettóban – köztük a város zsidó közösségét és a környékről begyűjtötteket. Július 3-án 3450 embert hurcoltak a téglagyárba, ahol megalázások, verések és testüregmotozások után két nappal elindították őket Auschwitzba.

„Az idő múlása nem homályosíthatja el az emlékezetet” – figyelmeztetett a főrabbi. Mint mondta: „Az antiszemitizmus a gyűlölet első jele – de ritkán ér ott véget. Ezért figyelnünk kell a jelekre, különösen ma.”

A Mazsihisz elnöke, dr. Grósz Andor beszédét Bognár Attila, a Mazsihisz megbízottja tolmácsolta. Az elnök szavai emlékeztettek: a holokauszt nem zárult le a háború végével. A veszteség, amit a magyar és európai zsidóság elszenvedett, máig élő seb, és a felelősség, hogy az emlékezést továbbvigyük, a jelen nemzedék vállán nyugszik.

„Ha az emlékezet elhalványul, ha a gyűlölet újra hangot kap, ha a többség ismét félrenéz – akkor újra megnyílhat az út a múlt sötétsége felé.”

A gyászimát Fekete László, a Dohány utcai zsinagóga főkántora mondta el, közreműködött Tóth László zongoraművész, Paul Gulda zongoraművész pedig a zenei aláfestést biztosította.

Fekete László főkántor

A megemlékezés az izraelita temetőben zárult, ahol a jelenlévők elhelyezték az emlékezés köveit az áldozatok sírjainál, és Fekete László ismét elmondta a kádist. A közösség közös főhajtása nemcsak tiszteletadás volt a múlt előtt, hanem megerősítése is annak a szándéknak, hogy a zalaegerszegi zsidó élet – minden veszteség ellenére – jelen van, emlékezik, és építi a jövőt.

A megemlékezés üzenete egyértelmű: a múlt nem múlt el. A gyűlölet szavai ma is hangzanak – és éppen ezért a mi szavainknak, az emlékezés, a tudás és a felelősség szavainak is hangosnak kell lenniük.

Képek forrása: zalamedia.hu

Zucker-Kertész Lilla