Demokrácia és zsidóság – közösségi vita a Rumbachban

A Zsidóság és közélet vitasorozat március 26-i, második alkalmára ismét a Rumbach zsinagógában került sor. A beszélgetés ezúttal a demokrácia és a zsidóság viszonyával foglalkozott. A Club Sababa és a Mazsihisz közös vitasorozatának első alkalma az eutanázia és a zsidóság kapcsolatát járta körül, melyről itt olvasható el beszámolónk.

A Zsidóság és közélet vitasorozatnak két fontos célja van. Először is, hogy a zsidóságban oly fontos, intellektuális alapokon nyugvó vitákat, az „értelmes egyet nem értés” kultúráját visszahozza és megerősítse a közösségen belül. Másrészt szintén kitűzött cél, hogy a zsidó vallásnak és egyháznak újra élő kapcsolata legyen azokkal a XXI. századi problémákkal, melyek a zsidó közösség tagjainak mindennapi valóságát képezik. Ilyen ügyek például az eutanázia vagy éppen a demokrácia és a zsidóság ezekhez fűződő viszonya is. A második vita résztvevői Unger Anna politológus (ELTE), Balázs Gábor eszmetörténész (OR-ZSE) és Zima András történész (OR-ZSE) voltak. A moderátor szerepét most is a Club Sababa vitasorozatának ötletgazdája, Őri Ádám újságíró töltötte be.

Unger Anna – akinek a kutatási területe a demokrácia elmélete és gyakorlata – kapta az első megszólalási lehetőséget, amikor megkérték, hogy foglalja össze röviden, hogy valójában mi is a demokrácia. Unger szerint tulajdonképpen az Őri felvezetőjében is elhangzott „értelmes egyet nem értés” művészete, egyfajta konfliktusmenedzselési forma. Éppen ezért a valódi demokrácia nem lehet liberális vagy konzervatív, csak plurális.

 „Sokfélék vagyunk, és arra kell valami megoldást találni, hogy ez a sokféleség úgy tudjon érvényesülni, hogy közben mégis tudjunk valamiképp döntést hozni.”

Úgy véli, hogy egy demokratikus rendszer – a komplexitása miatt – mindig nehezebben működtethető és sérülékenyebb, mint az autoriter rendszerek, ugyanakkor megvan benne az a lehetőség, hogy az egyének és a különféle csoportok hangot adhatnak véleményüknek, sőt ezt akár érvényesíteni is tudják. Unger úgy látja, hogy ma pont azért van válságban a demokrácia, mert ezt a konfliktusos jellegét eltagadjuk. Pedig érdemes tudatosítanunk, hogy ez egy konfliktus, amit megpróbálunk megoldani, de nem biztos, hogy mindig nekünk lesz igazunk vagy, hogy mindig a leghatékonyabb döntés fog születni. Ugyanakkor olyan döntés fog születni, amit mind el tudunk fogadni.

Balázs Gábor álláspontja szerint a rabbinikus irodalomban nincs egységes álláspont a demokratikus alapértékek tekintetében. A több mint háromezer éves irodalmi hagyomány rendkívül sok mindent képviselt a különféle korszakokban. „Ha valaki azt mondja, hogy a zsidóság szerint ez és ez az ideális államforma azt nem érdemes tovább hallgatni, mert nem ért hozzá vagy hazudik.” A főbb trendek a zsidó politikai gondolkodásban általában nagyon hasonlítottak arra, ami az adott kor politikai filozófiájában általános trend volt. A tizenkilencedik század végéig például nagyon kevés politikai filozófiával foglalkozó ember gondolta azt, hogy a demokrácia egy jó rendszer.

Zima meglátása szerint a premodern korban a zsidó közösségeknek a hatalomhoz való viszonyát meghatározta a dina de-malkhuta dina elve (magyarul: a királyság törvénye törvény), ami azt jelenti, hogy a zsidónak mindig lojálisnak kell lenni az adott állam/terület törvényeihez, ameddig az uralkodó hatalom betartja a zsidó élet alapvetéseit. A modern korban a hazai neológ zsidóság úgy alakította át a dina de-malkhuta dina elvét, hogy egyszerre voltak töretlenül hűek a világi törvényekhez, és lojálisak az ekkor frissen megjelenő fogalomhoz, az ún. nemzethez is. Magyarországon még a magyar nép sorskérdéseit, nemzeti kultuszait is átvették. A két világháború között – annak ellenére, hogy volt egy monarchia vagy dinasztia iránti nosztalgia a zsidó elitben – Horthyhoz lettek hűek. Érdemes azt is tudni, hogy a két világháború között a zsidók kifejezetten rajongtak például Mussoliniért. '45 után pedig jött a fordulat, az eddigi polgári zsidó világszemléletet felváltotta a népi demokratikus. A ’45 és '48 közötti zsidó sajtóorgánumok a vagyoni kiegyenlítődésről beszéltek a polgári alapértékek helyett, és amellett ágáltak, hogy mindenki legyen kommunista.

„A zsidó elit gondolkodása a politikai berendezkedésről mindig úgy változott, ahogy éppen abban a korszakban vagy országban menő volt.”

Többféle válasz érkezett Őri azon kérdésére, hogy egy társadalom vagy közösség prosperitásához és egészséges mindennapjaihoz szükséges-e az, hogy demokratikus alapokon álljon. Unger igennel, Balázs és Zima pedig nemmel feletek. Unger amellett érvelt, hogy a demokrácia a nép akaratán alapuló kormányzás. Nem hisz a filozófus királyokban és a szakértők uralmában, mert csak az érdekeltek tudják eldönteni, hogy nekik mi a jó. Egy közösségnek nem az a legjobb, ha a szakértők döntenek, – boldog leszel, ha beledöglessz is, mert én tudom, hogy neked mi a jó alapon – hanem ha az érintettek meg tudnak szólalni. Nem tud prosperáló, harmonikus lenni egy olyan társadalom, ahol a legtöbbeknek nincs lehetőségük elmondani, hogy nekik mi fáj. Ez bizonyos társadalmi csoportoknak ideális lehet, de a közösség egészének bizonyosan nem lesz jó. Ezért is törtek ki forradalmak.

Zima ezt másképp látta, hiszen szerinte a forradalmak nem filozófiai okok miatt törnek ki, hanem amiatt, mert éhesek az emberek. A forradalmak mögött nem az áll, hogy éppen szabadok-e az emberek vagy sem, hanem az, hogy van-e mit enni holnap. Akkor jön a feszültség és a felkelés, amikor az embereknek már nincs vesztenivalója. Balázs pedig azzal érvelt, hogy a szólásszabadság és döntéshozatal nem feltétlenül jár együtt. Lehet teljes szólásszabadság egy autokratikus rendszerben is, mert a vélemények meghallgatása nem feltétlenül igényli a kollektív döntéshozatalt. Úgy véli, vannak jól működő, nem demokratikus társadalmak, – például Omán vagy Szingapúr – ahol magas az életszínvonal és működik az akadémiai szabadság, noha az emberek nem vesznek részt a politikai döntésekben. Az eszmetörténész szerint a demokrácia nagyrészt csak illúzió, hiszen valójában az elitek döntenek, nem a nép. A választók gyakran tájékozatlanok és érzelmi alapon döntenek, ezért a demokrácia nem valódi néphatalom, hanem csak a legmeggyőzőbb politikusok hatalma.

Unger ezzel szemben úgy látja, hogy a forradalmak mögött azért lehet némi filozófia megfontolás is, mert ha mindig akkor törnének ki, amikor az emberek a legéhesebbek, akkor '56-nak 1952-ben kellett volna kirobbania. A politológus szerint, ha az elitet kontroll nélkül hagyjuk döntéseket hozni, az rettenetes eredményekhez vezethet. A demokráciában ugyan valóban nem az elitnek vagy bizonyos szakembernek tetsző döntések születnek, de nem is az a célja, hogy a – valamilyen ízlés szerinti – legjobb döntés szülessen meg, hanem hogy egy általunk elfogadható, végrehajtható, támogatott döntés születhessen. „A szakértősiég, a működő technokrácia alapvetően csak egy mítosz.”

Abban a kérdésben mind a három vitázó egyetértett, hogy a zsidó egyházi és világi vezetőknek az antiszemitizmuson vagy a zsidókat közvetlenül érintő kérdéseken túl nem szabad nyíltan állást foglalnia, mivel nem ismerik saját közösségük többségi véleményét, így jogalapjuk sincs ennek képviseletére. Balázs ehhez azt is hozzátette, hogy mi csak vendégek vagyunk egy keresztény többségű országban, így eleve abszurd gondolat, hogy zsidó vallásjogi állásfoglalást tegyünk közzé pl. Karsai Dániel ügye kapcsán. Unger azonban ezzel már nem értett egyet. Szerinte a pluralizmus sérül, ha egyes társadalmi csoportokat nem vonnak be a közös diskurzusba. Véleménye szerint a többségi társadalom felelősége lenne, hogy a zsidók álláspontját is kikérje, mondjuk az eutanázia ügyében.

A szélsőjobboldali, fasisztoid pártok újdonsült Izrael-párti hozzáállását vagy éppen filoszemitizmusát a résztvevők egyike sem tartja őszintének. Szimpla szavazatszerzésnek, köpönyegforgatásnak vagy látszat konszolidációnak tekintik. Zima és Balázs szerint nem számít, hogy az egyes pártok mennyire autokratikusan hozzák a döntéseiket, amíg azok a zsidó közösség aktuális érdekeivel megegyeznek. Unger nem biztos abban, hogy egyértelmű, adott helyzetben mi a zsidó közösség érdeke. Abban viszont biztos, hogy fontos, hogy ezt a kérdést fel lehessen vetni, márpedig egy autokráciában ezt nem feltétlenül lehet megtenni.

A közönség soraiból érkező kérdezők, hozzászólók közül többen is kifejezték, hogy nem érzik magukat vendégeknek Magyarországon, ők ugyanis itt otthon vannak. Mások amellett érveltek, hogy vannak olyan ügyek, – példának okáért a Pride betiltása – melyek kapcsán a zsidó hitközösségnek meg kellene szólalnia, mert a döntés alapvető demokratikus értékeket sért. Egy másik hozzászóló álláspontja szerint a zsidó egyházaknak és vezetőiknek a szűken vett zsidó ügyeken (pl. antiszemitizmus) túl más kisebbségi csoportok mellett is ki kellene állnia a szolidaritás jegyében. Ennek kapcsán Unger és Balázs is lát lehetőséget a megszólalásra, de úgy érzik, hogy ezt a közösség vezetőinek minden konkrét esetben külön érdemes mérlegelnie. A vita meghívott résztvevői és a közönség több mint negyven percig beszélgetett további kérdésekről a téma kapcsán.

Őri Ádám

A Zsidóság és közélet vitasorozat biztosan várható további témái: Szolidaritás és zsidóság, Ökológiai válság és zsidóság.

Képek: Ritter Doron / Mazsihisz