Balázs Gábor Izraelről és a Hamászról, avagy az értelmetlen vita minősített esete

– Most abba az abszurd kényszerhelyzetbe kerültem, hogy vagy elkezdek vitatkozni, annak reménye nélkül, hogy meg tudom győzni vitapartneremet arról, hogy véleménye abban a formában, ahogy közzétette, nem több mint igazságtalan, hamis, egyoldalúan vádaskodó moralizálás, vagy csendben maradok – írja dr. Balázs Gábor, az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE) általános rektorhelyettese. De szerencsére nem maradt csendben, és ízekre szedte Iványi Márton Pál döbbenetesen információhiányos cikkét a Válasz Online hasábjain. 

Dr. Iványi Márton Pál kommunikációkutató a Válasz Online-ban Elég volt! – évfordulók árnyékában Gázáról és egyebekről címmel írt egy olyan véleménycikket, ami mellett nem lehetett szó nélkül elmenni. 

Dr. Balázs Gábor eszmetörténész, az OR-ZSE általános rektorhelyettese válaszolt is rá, és minden bizonnyal nagyon sokunk véleményét fogalmazta meg Az értelmetlen vita minősített esete – Izraelről és a Hamászról még egyszer címmel közölt írásában a Válasz Online hasábjain. Válasza lényegre törő, frappáns és – a téma érzékeny természetéből fakadóan – szenvedélyes, kiemelt fontossággal ajánljuk tehát minden kedves olvasónk figyelmébe!
Íme:

* * *

A nyugati világ különböző egyetemein Izraelt támogató zsidó és nemzsidó kollégáimmal együtt több évtizede az a tapasztalatom, hogy Izraelről lehetetlen értelmes vitát folytatni az értelmiség jelentős részével. 2023. október 7. óta ez egyenesen mindennapos tapasztalatunkká vált. Most abba az abszurd kényszerhelyzetbe kerültem, hogy vagy elkezdek vitatkozni, annak reménye nélkül, hogy meg tudom győzni vitapartneremet arról, hogy véleménye abban a formában ahogy közzétette, nem több mint igazságtalan, hamis, egyoldalúan vádaskodó moralizálás, vagy csendben maradok, és úgy teszek, mintha Iványi Márton Pál írásáról elfogadható lenne, hogy egy ilyen tartalmú véleménycikk lehet értelmes vita kezdete. 

Értelmetlen ugyanis vitatkozni azzal, aki nem úgy kezdi a mondandóját, hogy leszögezi: Izrael nem a palesztin nép, hanem a Hamász és a Hezbollah nevű tömeggyilkosságokat elkövető terrorszervezetek ellen háborúzik, amelyeknek büszkén vallott célja a zsidó állam elpusztítása. 

Értelmetlen azzal vitatkozni, aki a „hivatalos gázai egészségügyi minisztérium” adatairól beszél annak említése nélkül, hogy az október 7-i tömeggyilkosságot kitervelő és végrehajtó Hamász egészségügyi minisztériumáról van szó. A Hamász dzsihádista vallásideológusai fatvát adtak ki arról, hogy a támadások során vallási szempontból kívánatos zsidók ellen nemi erőszakot és gyerekgyilkosságot elkövetni, illetve minél több Izrael (az ENSZ által elismert határain BELÜL tartózkodó) civil lakosát megölni vagy elrabolni. 

Az elemi tisztességgel ellentétes az ugyanehhez a terrorszervezethez tartozó intézmény adatait hitelesnek feltüntetni, és azt sugallani, hogy kizárólag az „operatív nehézségekkel küzdő izraeli fél” vitatja e számok helyességét. 

A tűzszünet feltételeiről folyó tárgyalásokon a Hamász saját maga állítja, hogy az október 7-én elrabolt izraeliek közül még körülbelül 100 emberről ő maga sem tudja, ki hol van, és hogy egyáltalán életben van-e. 

Értelmetlen vitatkozni azzal, aki az arab áldozatok fiktív számát helyezi írása középpontjába, de az izraeli áldozatok pontosan tudható számát még csak említésre méltónak sem tartja. Valószínűleg a számok amúgy sem fontosak a szerző számára, hiszen nem érezte szükségét, hogy tiltakozzon, amikor Jemenben, Szíriában, Irakban, a talán épp most újraéledő Iszlám Államban arabok öltek arabokat, amikor arabok keresztényeket öltek meg és űztek el lakhelyükről, holott ezeknek a konfliktusoknak összesen több millió áldozata van. 

Értelmetlen vitatkozni azzal, aki a több mint 400 millió lakosúra becsült Arab Liga huszonkét országa, illetve a 90 milliós nem arab, de muszlim Irán földrajzi és katonai környezetében megmaradni próbáló tízmilliós Izrael „unilateralizmusáról és katonai maximalizmusáról” beszél. 

Értelmetlen azzal vitatkozni, aki izraeli államterrorról ír úgy, hogy közben nem tesz említést Iránról, amely az állami terrorizmus eklatáns példája, és amelynek a Hamász és a Hezbollah csak meghosszabbított karja, Afganisztánról, a húszik által terrorban tartott Jemenről, Szíriáról, vagy akár csak a Fatah nevű terrorszervezet által irányított Palesztin Fennhatóságról. 

Sőt a szerző még arra is gondosan ügyel, nehogy véletlenül terrorszervezetnek nevezze a Hámászt. 

Nem érdemes azzal vitatkozni, aki nem érezte szükségét annak, hogy nyilvánosan azt mondja, elege van az izraeli polgári lakosságra Gázából, Libanonból, Jemenből, Szíriából és Iránból kilőtt több mint húszezer rakétából, az ismét mindennapivá vált arab terrortámadásokból Izrael területén, vagy akár csak a saját arab és muzulmán ellenzékét bebörtönző, elűző, meggyilkoló Hamász és Hezbollah bűntetteiből.

Értelmetlen vitatkozni azzal, aki ebben a geopolitikai kontextusban „szuverén országok és a genfi konvenciók sorozatos megsértését” kizárólag Izrael kapcsán érzi fontosnak megemlíteni, aki úgy ír „kórházak, mecsetek és általában a civil infrastruktúra úgyszólván állandósult bombázásáról”, hogy nem tartja szükségesnek kifogásolni: a Hamász terroristái épp ezeket az intézményeket használják katonai létesítményként.

Dr. Balázs Gábor írását teljes terjedelmében itt olvashatják el.