Mondható-e zsidó vicc Auswitz után?

M.G.P.

Forrás: Népszabadság Online

Kaján kuplét kukorékolt Boross Géza, az elálló fülű komikus a múlt századelőn: „Mit szól ehhez gróf Karácsonyi Guido? / Oroszországban mindenki zsidó, / Mindenki zsidó, mindenki zsidó”. Szöveg Gábor Andortól, zene a Mágnás Miskás Szirmay Alberté.

Bächer Iván író, hírlapíró. Régi szóval újdondász. Vonzalmait tekintve: ódondász. Alapképzetségét illetően: történelemtanár. Most a zsidó kabaréról tartott bő egy órát a Spinoza kávéház színpadán Az én kabarém összefoglaló címmel.

Ő konferálja, szövegeivel összeköti a számokat. Szigorú megjegyzéseket tesz az elhangzottakról. Nemcsak komor az arca, politikai erkölcsét illetően is konok. Ítéletei nem hízelegnek a mai napoknak. De az elől sem hátrálnak ki, hogy véleményt mondjon róla, hol a csudában is töltjük napjainkat.

Az este primadonnája a műsorban mindenhol Gyabronka József néven szereplő Eszes Fruzsina. Ő a Hólyagcirkuszban csellózik. Bächer estjén szépen énekel. Finoman és előkelően poentíroz. Oly diszkrét és díszes fiatalságával ékes, mint a dalok első előadója, Medgyaszay Vilma lehetett szép sanszonett korában, amikor még nem hízott búbos kemencévé. Eszes Fruzsina eszes és ízléses előadó. Hiányzik belőle minden ásatag rutin, előadói modorosság. Frissek és meggyőzőek ügyetlenségei is. Magának is örömöt szerez, ha énekel. Partnere Rácz Attila. Dramaturg végzettségű. Koreográfus is, ha kell. Színházi mindenes. Negyed óra hosszat még veszprémi színigazgató is volt. Gyermeki ártatlansággal adja elő a számokat. A kajánságokat nem nyomatékosítja, álmélkodva énekli, mint aki nem tudja, milyen szemtelenségeket közöl közönségével.

A dalok nem koptak el a szórakoztatóipari használatban. Frissek, üdék, meghökkentők, mint keletkezésükkor lehettek.

Zongorán kísér, majd önálló rögtönzéses koncertet betold az előadásba Ökrös Ottó.

A magyar kabarédalok utóéletéért Nádasdy Kálmán tett a legtöbbet. (Ifjúkorában Medgyaszay Vilma zongorakísérője volt. A főiskola rektoraként szorgalmazta a kabarédalok gyűjtését, gyakorlását. E sorok írója is kénytelen volt Reinitz Béla Petőfi megzenésítését kuplézni zenés rendezés órán.) Nádasdy Kodály-növendék lévén, kifinomult érzékenységgel foglalkozott a múlt századelő kabarédalaival, ezekkel a népdalból merítkező zenei formákkal. Bächer kabaréjában elgondolkodtató a magyar népdal és a jidliző kuplészöveg finoman tapintatos összekacsintása. Nem szólva róla, hogy a szövegírók az Ady városából zenélő Emőd Tamás, vagy Gábor Andor a magyar prozódia egyik legbravúrosabb művelője, valamint a szívfájdítóan vidám költő Szép Ernő volt többnyire.

A dalokkal, kuplékkal gazdagon demonstrált történelemóra az izraelita vallás egyenjogúsításáról szóló 1867: XV. törvénycikk, és az 1939: IV. tc. (az úgynevezett második zsidótörvény) közé eső időket tárgyalja.

Bächer Iván Dob utcai kabaréja nem megpenészedett számokat kotort elő a nagymama padlásáról a lomok közül. Értően, nagy tárgyismerettel válogatott. És az összekötő szövegbe belevegyített egy picinyke – nem Molotov-koktélt - szellemi dinamitot, miként szombati tárcáiba is szokott.