Szilágyi Iván Péter
A rendezvényszervezés szempontjából kicsit szerencsétlen vasárnap délutáni kezdés ellenére is megtelt a Bálint Ház nagyterme, sokan voltak kíváncsiak Magén István festőművész új képeire és a Székely Jeruzsálem című könyv bemutatójára.
A rendhagyó, zenés tárlatmegnyitón a maszkolásos technikával készült festményeket és a zsidó hitet felvett és később Izraelbe kivándorolt székelyek sorsát feldolgozó kötetet sok gyönyörű és népszerű zsidó dal és egy koncert is kísérte.
Magén István „Allegorikus paradigmák” című kiállítását Zoltai Gusztáv a MAZSIHISZ ügyvezető igazgatója nyitotta meg, aki Wehner Tibor művészettörténészt idézve méltatta a nemzetközi szinten is elismert festő-publicistát: "Magén István munkásságában hol a sokszorosított grafika, hol az egyedi rajz, hol a festészet kerül előtérbe, de van, amikor illusztrációs feladatokkal foglalkozik, és esetenként kisplasztikai kollekcióval is bemutatkozik…, e művész otthonosan mozog a figurativitás és az elvonatkoztatás tartományában is, művészetében bizonyos időszakokban a szimbolikus megfogalmazás, máskor a jelzésszerűség, a stilizálás erősödik fel, hogy aztán a geometrikus-konstruktív nyelvezet előtt nyissa meg az alkotói kapukat – méltatta Magén Istvánt a Mazsihisz ügyvezető igazgatója, aki külön kiemelte, hogy a festő olyan tradicionális technikákat használ fel és ezzel kelt újra életre, melyekről sokan már azt hitték, hogy eljárt felettük az idő:
 |
| Magén István alkotása |
„Évszázados technika, mellyel, gondolhatnánk már nem lehet újat alkotni, mely gondolhatnánk tovább, befülledt, bepárásodott, a régi nagy klasszikus mesés terek felett eljárt az idő, ott rostokolnak a múzeumok félhomályába zárva. És íme, egy mai képzőművész, magén István ízig-vérig korunk formanyelvét tükröző, az abszurditásig menő interpretációival a klasszikus olaj-vászon technikát a mesterségbeli tudás határaihoz közelítve tárja elénk" – mondta köszöntőjében Zoltai Gusztáv, aki röviden ismertette a festőművész életútját. Magén István ugyanis nemcsak jól ismert és nagy reputációval rendelkező hazai galériák (Vigadó Galéria, Vajda Lajos Stúdió, Duna Galéria, Art 9 Galéria), hanem számos külföldi tárlat, múzeum vendége is volt már. Ezenkívül rendszeres szerzője az Új Életnek, a CET és az Ezredvég című folyóiratoknak. A festő zsidóságát és vallásosságát sosem titkolta el, műveiben feldolgozta a holokauszt borzalmait és négy évig oktatott művészeti anatómiát a Tel-Avivi Avni Institute-ban. Képei ma is láthatóak a Jad Vasemben.
Havas Judit előadóművész, az est háziasszonya Mezei András izraeli témájú verseiből válogatott, Pap Judit gyönyörű, egész termet betöltő és elvarázsoló hangján izraeli dalokat énekelt Ferenczi Eszter zongorakíséretével. Magén István köszönő beszédében elmondta, hogy ilyen szép és belső húrokat is megmozgató megnyitója még nem volt és külön örül annak, hogy az általa személyesen ismert és nagyon tisztelt Mezei András költeményei is elhangzottak: „Ezek a gyönyörű versek és Pap Judit dalai 2000 évvel ezelőttre, a zsidóság gyökereihez repítettek vissza – mondta a festőművész, majd a Chagall Band következett, amely Szávai Géza Székely Jeruzsálem című könyvének bemutatóját kísérte.
Szávai Géza a Pont Kiadó vezetője Székelyföldön, Küsmödön született 1950-ben. A kedves kis székely falucskából jövő író stílusán, humoros és furfangos beszédmódján mindmáig átérződik szülőföldjének varázslatos atmoszférája. Szávai iskolái elvégzése után először újságíróként dolgozott az Előre, majd a Bukarest című lapoknál. Csernobil hatására megbetegedett felesége és emiatt gyógykezelésre, Magyarországra kellett jönniük. A romániai viszonyok és ellenségeskedés miatt illegálisan Magyarországon maradtak, felesége felgyógyult, Szávai Géza pedig megalapította a toleranciát és magyar-román párbeszédet hirdető többnyelvű Pont Kiadót. A székely mesék elnyűhetetlen, de végül mindig megmenekülő alakjaihoz hasonló Szávai Géza íróként is jelentős életművet tudhat maga mögött: számos novellát, esszét és mesekönyvet publikált és lelkes elkötelezettje a gyermekirodalomnak. A Háry János Akadémia megalapítója.
Székely Jeruzsálem című könyvéről elmondta, hogy már gyermekkorától kezdve ”közelgeti” magában a „székely zsidózók” nem mindennapi történetet. A könyv megírásakor súlyos beteg volt és döntenie kellett, hogy kéziratai közül melyiket fejezze be: „Ezt választottam, ez lesz az utolsó könyvem, mert senki sem tudná megírni úgy, mint én: a szemtanú – mondta az akkor nagybeteg Szávai, akiről csak orvosai mondtak le. Fönt úgy látszik még fontos feladatokat szántak neki, ugyanis kigyógyult gyógyíthatatlannak mondott betegségéből. A Székely Jeruzsálem főhősei a sokvallású, nemzetiségű, de egymással jól megférő embereknek otthont adó Bözödújfalu lakói, akiknek útja a zsidó valláshoz az unitárius valláson keresztül vezetett. Mindössze egy-két faluban éltek székely zsidózok, akiket a zsidó lakossághoz hasonlóan üldözték és tiltották vallásgyakorlásukat. A II. világháborúval betörő antiszemitizmus őket is elérte, de tekintettel arra, hogy csak felvették a zsidó vallást, mentesítették őket a deportálások alól. Azonban ők megmaradtak zsidónak, tartották a szombatot és a II. világháború után az akkor megalakuló Izraelbe mentek. Sokan közülük szabályosan beúsztak a lezárt Palesztina partjaira, ahol zsidóként folytatták tovább életüket, sőt Ben Gurion alatt még saját hadtestük is volt az Izraeli hadseregben.
Festői szülőföldjük végül Caucescu falurombolásának áldozata lett, a román diktátor elárasztatta Bözödujfalut, amely ma is víz alatt van. A humorra és érzelmekre egyaránt fogékony, „magyarozást”, „románozást” és „zsidózást” egyaránt elítélő székely író gyermekkorában abban hitt, hogy a Messiás egyszer majd Jeruzsálembe, az ő Székely Jeruzsálemükbe fog visszatérni.
Ma már sajnos nem lenne hova, de könyvei lapjain Bözödújfalu és környékének székely zsidói tovább élnek, szülőföldjük és közösségük miatt kiontott könnyeik pedig egyszer… Talán fel fognak száradni, újra szabaddá téve a múltba vezető rég elfelejtett utakat.
