A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.
A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 19:37 óra, a Szombat királynője 20:49 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Áháré Mot-Kedosim” (Mózes 3.16:1–20:27.) páros hetiszakaszt olvassuk otthonainkban.
Szeresd a szomszédodat, mint önmagad és szeresd a környezetedben élő jövevényt. A szomszédod egyszerre ismerős és idegen és neked segítened kell idegensége, önmagasága megőrzésében és szeretned is, mint azokat, akik épp olyanok, mint Te.
A Tóra mostani hetiszakasza, a Kedosim (ebben az évben összevonjuk az előző hetiszakasszal, hogy idejében, az őszi ünnepek végére a Tórát is be tudjuk fejezni) azokról a dolgokról szól, amelyek révén „szentek” lehetünk, az Örökkévalót követve: legyetek Szentek, mert szent vagyok én – mondja.
Isten teremtő munkája tulajdonképpen elválasztás volt, a dolgok mértékének kijelölése. A fény megalkotása és elválasztása a sötétségtől, a nap megszületése és elválasztása az éjszakától, a szárazföld megteremtése és elválasztása a vizektől, még a teremtés lezárása is elválasztás volt. A szombat, a nem-dolgozás megalkotása és elválasztása a munka hétköznapjaitól. Mert mindennek rendelt ideje van, ahogy a Prédikátor Salamon tanítja, szentté lenni pedig nem más, mint hozzájárulni a Teremtés rendjének fenntartásához. Elválasztani az ehetőt a tilostól a kóserségi előírások által, a munkanapokat az ünnepnapoktól a naptár, az idő tagolása, értelmessé tétele, megszentelése révén. A hetiszakasz szintén ennek a rendnek a fenntartására ügyel: Tartsátok meg rendelkezéseimet! Állatodat más fajtával ne
párosítsd! Ne vesd be meződet kétféle maggal! Ne végy magadra kétféle anyagból
szőtt ruhát!
Ez, a mérték ismerete óv a
mohóság, a természet kizsákmányolása ellen: „Ha majd bementek arra a földre, és
ültettek mindenféle gyümölcsfát, tartsátok a gyümölcsét körülmetéletlennek,
három esztendeig legyen körülmetéletlen: ne egyétek! A negyedik esztendőben
pedig szenteljétek minden gyümölcsét ünnepi ajándékként az ÚRnak! Az ötödik esztendőben már megehetitek a
gyümölcsét. Így bőven fog teremni nektek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek.”
A mértéktartó és mértékadó,
Istent követő szentség része az adakozó igazságosság: ha begyűjti a gazda a
termést, hagyjon meg egy sávot, ahol nem arat, az a szegényeké. Ez nem adomány,
amelyet Te adsz a tiédből. Le sem arathatod, mert nem a tiéd, hiába van a
tulajdonodban. Az adományozás a zsidóságban nem valamiféle szívélyes
nagylelkűség. A cedáká, a jótékonyság szava az igazságra használt szóból ered.
Aki ad, csak hozzájárul az igazságos világ helyreállításához, ahol nem lehet
túl nagy a különbség gazdag és szegény között. „Mert Szent vagyok Én, a Ti
Istenetek”.
Különbségtétel, mértéktartás,
közösen elfogadott szabályok követése nélkül nem állhat fenn a világ. Ezért
tanítja a kabbala, hogy Isten egyik legfelső megnyilvánulási módja a szigor, a
határok kijelölése. A másik viszont a feltétlen és mértéket, szabályt nem
ismerő, minden igazságosságon túli együttérzés, szeretet. Mert ebben a
hetiszakaszban áll az is, hogy szeresd felebarátod, szomszédos úgy, ahogy
önmagad, vagy „azért, mert olyan, mint Te”. És az is, hogy „szeresd a
jövevényt, az idegent”, azt, aki, bár más, mint Te, egy közösségben él veled.
Azokat kell szeretned tehát, akikhez, ha akarod, nincs közöd. A szomszédod,
végül is, idegen, ki ő Neked? A környezetedben élő jövevény szintén. Nádasdy
Ádámot, a jiddis nyelv és a környék zsidó kultúrája nagy ismerőjét megkérdezték
a héten, mi a különbség aközött, ahogy Magyarországon van otthon, és ahogy
Angliában, hiszen kint is él, a párja ott dolgozik. Azt felelte, hogy ugyanannyi
barátja van Londonban, mint Budapesten, de ismerősei ott nincsenek. Olyanok,
akikkel megáll az ember pár percre futólag beszélgetni, fecsegni (család hogy
van?), ha összefutsz az utcán. Ismerősök, szomszédok, a környezetemben élő
idegenek nélkül nincs a világban otthonosság. A szigor és a szeretet egyensúlya
tartja fenn a világot. A szeretet parancsa mindenkire, még az idegenre is
kiterjed, az egész glóbuszra. De emellett szól a tágabb környezetünk
„otthonosságban tartásáról”. Arról, hogy valamennyire, tolakodás nélkül, de
őszintén érdekeljen, hogy van a régi lakásszomszéd lánya, a volt osztálytárs
édesanyja, az ember, aki előttem szokott állni a postán. Most, amikor be
vagyunk zárva szeretteink közé, a legszűkebb környezetünkbe, különösen
felértékelődik a Tóra egyszerre egyetemes és lokális szeretetparancsa. Szeresd
a szomszédot, a közöttetek élő idegent, ha majd bemész az országba. Enélkül a
közösség nélkül nincs ország, nincs nemzet sem.
Szeresd a szomszédod, mert
olyan, mint Te.
Jó szombatot kívánunk!
