A bálványimádás hamis biztonsága: a koronavírus és a tervezhetetlenség esélye – Jó Szombatot, Shabat Shalom!

A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 17:28 óra, a Szombat királynője 18:33 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a „Ki tiszá” (Mózes 2. 30:11–34:35.) hetiszakaszt olvassuk.

Valamit mégis kéne tennem,
valamit a gyötrelem ellen.
Egy istent kellene csinálnom,
ki üljön fent és látva lásson.

(Nemes Nagy Ágnes)

Mózes eltűnik a hegyen és Izrael népe aranyborjút készít, hogy legyen olyan istene, akinek létéről fizikailag megbizonyosodhat bármikor. Hogy elviselje – úgy, hogy letagadja - az emberi életből kiküszöbölhetetlen bizonytalanságot. Az Örökkévaló megfoghatatlan, láthatatlan, transzcendens. Csak hinni lehet benne.

„A zaklatott idők, mint a mostani is, az élet végtelen törékenységére tanítanak bennünket, arra, hogy a látszólagos bizonyosságok nagyon is bizonytalanok és hogy milyen átmeneti mindaz, amit az anyagi világban megszereztünk. A félelem, amely természetszerűleg együtt jár ezzel a felismeréssel, mélységesen megrázhat minket. De képes lehet és képesnek is kell lennie arra, hogy ráébresszen mindarra, ami valóban alapvető az életünkben – hogy elmélyítsük a kapcsolatunkat azokkal, akik fontosak nekünk, és megkíséreljünk jelentéses, értelmes életet élni. Talán ezért tanította a legbölcsebb ember a földön, Salamon király, hogy „boldog ember az, aki mindig ismeri a félelmet”, nem retteg állandóan, számol az ismeretlennel és elviseli létét, írta Pinchas Allouche amerikai ortodox rabbi a napokban.

Könnyen lehet, hogy minden felborul most, nem fogunk tudni elmenni tervezett utazásainkra, át kell alakítanunk a teljes napirendünket, remélhetőleg minél kevésbé, mert nem lesz nagyon súlyos a helyzet, de valamennyire szinte bizonyosan. Ember tervez, Isten nevet rajta – szól a jiddis mondás, amely annyival tud még többet a mi bölcsességünknél – ember tervez, Isten végez -, hogy felismeri a váratlanságban rejlő esélyt, az Ő nevetését. Megvan az oka annak, hogy mindig rohanunk, mindannyiunknak kevés az időnk és rengeteg a dolgunk ezen a világon. Ha most le kell, alighanem, lassulnunk, észrevehetjük mindazt, ami mellett különben elszaladnánk, figyelmeztet Allouche rabbi.

A valódi boldogságot csak akkor érhetjük el, ha megtanuljuk elfogadni, hogy az, amit mi akarunk az élettől, nem mindig esik egybe azzal, amit az élet akar tőlünk – szól Allouche rabbi és jelzi, hogy a napokban ünnepelt Purim hősnője, Eszter királyné is úgy lett hőssé, hogy meghallotta és követte az Ő tervezhetetlen elhívását. Az életünk jó része a terveinktől függetlenül zajlik, sorsesemények révén. Ha szerencsénk van, meghallhatjuk bennük Isten nevetését. Isten nevetése a bálványimádás ellentéte.

A pánik viszont mindig a bálványimádást kísérti, a vak és kétségbeesett bizalmat mindabban, ami nem érdemel bizalmat. Ennek kapcsán idézi Allouche rabbi a hászid bölcs, a Kocker rebbe híres mondását: nem kell mindent, amit gondolunk, kimondani, nem kell mindent, amit kimondunk, leírni, nem kell mindent, amit leírunk, közkinccsé tenni, és nem kell mindent, ami le van írva, elolvasni.

Lassuljunk le, ha kell, lakjuk be a lassúság világát és vigyázzunk egymásra, amennyire csak lehet.

Jó szombatot kívánunk!