A második világháború alatt
üldözötteket mentő Salkaházi Sárára, Friedrich Bornra és Sztehlo Gáborra
emlékeztek a Sztehlo Gábor-emlékév keretében május 8-án Budapesten. A leendő
Embermentők parkjának műegyüttesét ideiglenes helyen, a Hűvösvölgyben, a Sztehlo
Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat Sarepta-otthonának udvarán leplezték le.
Galambos Ádám beszámolója eredetileg az evangelikus.hu oldalon jelent meg.
A Budapest Főváros II. Kerületi
Önkormányzat, a Magyarországi Evangélikus Egyház és a Raoul Wallenberg Emberség
Háza Egyesület szervezésében tartott ünnepségen Őrsi Gergely, Budapest II.
kerületének polgármestere kiemelte, hogy Salkaházi Sára, Sztehlo Gábor és
Friedrich Born sem hősnek születtek, sőt nem is arra készültek, hogy
emberéleteket mentsenek. Isten vezérelte őket, hogy kilépjenek a tömegből, és
az embertelen diktatúra kiszolgálása helyett igaz emberekké váljanak. „Mi a
szabadságot örökbe kaptuk. Nemcsak lehetőségünk és felelősségünk, hanem
kötelességünk is, hogy az ő emléküket őrizzük. És emlékeztessünk arra: másokon
segíteni felelősség” – állapította meg a polgármester.
Fabiny Tamás, az evangélikus egyház elnök-püspöke Sztehlo Gábortól származó idézetekkel érzékeltette, hogy milyen
sokrétű személyiség volt az idén ötven éve elhunyt embermentő evangélikus
pásztor. „Sztehlo Gábor elsősorban lelkész volt” – hangsúlyozta, majd felidézte
Sztehlo nagytarcsai népfőiskola-szervező munkáját, amellyel összegyűjtötte és
nevelte az ifjúságot. Kitért az 1944–1945-ös zsidómentésre, valamint szólt a
Gaudiopolisról – a Sztehlo alapította Örömváros gyermekköztársaság a második
világháborúban árván maradt gyerekeknek menedéket adó budapesti Pax
Gyermekotthonban működött –, Sztehlónak a fogyatékkal élő gyermekek és
felnőttek között végzett diakóniai szolgálatáról és svájci emigrációjáról is.
Sztehlo Gábor „hiteles ember volt, akitől távol állt a hübrisz, a kivagyiság
vagy bármiféle külsőség. Ő egyszerűen csak ember próbált lenni a rászoruló
emberek között” – mondta Fabiny Tamás.
„A teremtett értékek között a
legnagyobb az örök életű lélek” – idézte Salkaházi Sárát, a zsidókat mentő,
1944 decemberében a nyilasok által kivégzett szerzetesnőt, a Szociális
Testvérek Társaságának tagját Németh Emma. A Szociális Testvérek Társaságának
kerületi elöljárója az emlékezésen túl a jelen kérdéseiről is szólt. „Ma is
vannak ártalmas eszmerendszerek. Az emberi jogok ma sem érvényesülnek
maradéktalanul. Szűkebb és tágabb világunkban az önfeláldozó szeretet helyett
gyűlöletet tapasztalunk gyakran.” A kerületi elöljáró ezért a jelenlévőket a
békesség és az igazságosság munkálására hívta, valamint Salkaházi példáján
keresztül rámutatott, hogy felelősségünk szót emelni a mai kor üldözöttei
érdekében.
Rauh Edit, a Raoul Wallenberg
Emberség Háza Egyesület képviselője szervezetük munkájáról és szellemiségéről
beszélt, valamint kiemelte, mennyire fontos átadni az üzenetet a fiatalok
számára.
.jpg)
