11.22. 15:42, kimenete: 11.23. 16:50 
A Szabadka szívében található zsinagóga a szecessziós építészet és a régió zsidó történelmének csodálatos ékköve, amely Közép-Európában a második legnagyobb zsinagóga – csak a Dohány utcai előzi meg. Az 1890-es évek végén tervezett és 1902-ben befejezett zsinagóga a korszak vallási építészetének egyik legimpozánsabb darabja, amely hagyományos és innovatív építési technikák egyedülálló ötvözetét mutatja be.
A Szabadkai Zsinagógát Komor Marcell és Jakab Dezső építészek tervezték. Az ő nevükhöz fűződik továbbá a Városháza és még néhány más épület is a településen, aminek köszönhetően a város a szecesszió stílusjegyeit hordozza.
A zsinagógához azt a tervet használták fel, amelyet eredetileg a Szegedi Zsinagóga építési pályázatára nyújtottak be. Ott második helyezést ért el, túl kirívónak találták, így jutott hozzá a kevesebb pénzzel és kellő fantáziával rendelkező szabadkai hitközség közel fél áron. Ennek köszönhetően a zsinagóga munkálatai végül Szabadkán valósulhattak meg.
A pompás épület legszembetűnőbb jellegzetessége a nyolc oszlopra támaszkodó központi kupola, amely a kor építészeti csodája volt. A laza talaj nem bírta volna el a hatalmas kupolát, ezért betonoszlopokat süllyesztettek a földbe, hogy azok tartsák meg. A beton használata az egyik legújabb technológiának számított ebben az időben. A belső kupola könnyűbetonból készült, kifinomult héjszerkezeti technikát alkalmaztak, kiemelve az építészek leleményességét és a kor technológiai vívmányait.
A zsinagóga egyik legjellegzetesebb eleme a tető, amit díszes Zsolnay-mázas cserepek díszítenek, amelyek a dekoratív és organikus formáiról ismert szecessziós stílus egyik fő jellemzői. A Zsolnay-kerámiák használata a belső térre is kiterjed, ahol a bonyolult minták és az élénk színek vizuálisan magával ragadó környezetet teremtenek.
A Szabadkai Zsinagóga több mint egy építészeti remekmű; a régió zsidó közösségének gazdag kulturális és történelmi szövevényét jelképezi. A városban már 1775 óta éltek zsidók, számuk pedig folyamatosan nőtt a lakosság körében, és jelentős szerep jutott nekik a gazdaságban is. 1921-ig az összes szabadkai gyár tulajdonosa zsidó volt, a részvények többségi részét is birtokolták a részvénytársaságokban. A teljes lakosság közel 4,5%-át alkották, ők vitték a kiskereskedelmet, ők alkották az értelmiségiek és szabadfoglalkozásúak közel 50%-át.
A zsinagóga karzata 476m2 egy olyan kisvárosban, ahol építésének idején 3400 zsidó élt. A csodálatos üvegablakokat Róth Miksa tervezte, az ő budapesti műhelyében készültek el. Az épület művészeti értékén túl a legújabb építészeti megoldásokat képviseli. Kupolájának átmérője 14 méter, az épület magassága 40 méter. Az ülőhelyek száma a férfiak számára 850, a nőknek 550.
Különös kettősség uralkodik a belső téren: a négyzetes elrendelés egy hagyományos zsinagóga-típusra emlékeztet, amikor ortodox módon a bimát középre helyezve mindenki a tóraolvasás felé fordul. Ám a tóraszekrény felett orgonát látunk, ami a XIX. századi neológi zsinagógák sajátja.
A XX. század folyamán a zsinagóga megrongálódott, egy 1926-os vihar jelentős károkat tett benne, így elkerülhetetlenné vált a restaurálás. A II. világháború idején ezer főt számlált a helyi zsidóság, ám Auschwitzból kevesen tértek vissza. A soá után elhagyatottan álló épületbe a városvezetés 1980-ban avantgárd színházat költöztetett volna, azonban az UNESCO szakbizottsága végül azt javasolta, vegyék fel a világ kulturális hagyatékai közé. 1990-ben Szerbia is a kiemelt jelentőségű műemlékek közé sorolta.
A Műemlékek Világalapja (a New York-i World Monuments Fund) döntő szerepet játszott a zsinagóga megőrzésében és helyreállításában. A zsinagóga nem csupán romos állapota miatt került a WMF listájára, melyen a világ 100 legveszélyeztetettebb zsidó műemléke szerepel, hanem annak okán is, miként szimbolizálja a magyar szecesszió jelenlétét a városban. A felújítási munkálatok többek között kiterjedtek a tető, az ablakok és a fa tartószerkezetek javítására, valamint a központi kupola és a homlokzat helyreállítására is.
Az Európai Unió, a szerb kulturális minisztérium és a magyar kormány jelentős támogatásai lehetővé tették a külső és belső restaurálást, ami új életet lehelt a zsinagógába. Ennek legfontosabb mérföldkövei közé tartozik a tető vízhatlanná tétele, a délnyugati homlokzat restaurálása és a hármas főbejárat felújítása, valamint a zsinagóga belsőben végzett aprólékos átfestési és faragási munkálatok.
A Szabadkai Zsinagóga ma már nemcsak egy felújított építészeti gyöngyszem, hanem jelentős kulturális műemlék is, amely a régió szecessziós építészeti jellegzetességeit tárja elénk amellett, hogy egy egykor virágzó és pezsgő életű közösség hiányáról mesél.
Szöveg és fotók: Zucker-Kertész Lilla
