Ráhel sírása a zsidó történelemben – Jó szombatot!

Kedves olvasóink, hittestvéreink! A szombat szent ünnepe ma délután 15 óra 55 perckor köszönt be, a királynő holnap délután 17 óra 06 perckor távozik körünkből. Ez idő alatt a honlapunk, a Facebook- és Instagram oldalunk nem frissül. A Tórából ezen a héten a Vájehi hetiszakaszt olvassuk. Mindenkinek jó szombatot kívánunk!

Jákob azt kéri halálos ágyán Józseftől, hogy otthon, a Kánaán földjén temessék el, „ha majd elnyugszom atyáimmal, akkor vígy el engem Egyiptomból és temess el az ő temetőhelyükön”.  

Jákob a halálos ágyán viszonylag váratlanul rég halott szerelméről, József édesanyjáról, Ráhelről kezd el beszélni, arról, hogy meghalt mellette az országúton és ott, az út mentén temette el. Ez, ami azt illeti, nem támogatja az előbbi kérését, hogy őt sokkal messzebbről is vigyék haza eltemetni. Miért nem tette meg Jákob annak, akit a legjobban szeretett épp azt, ami neki magának a legfontosabb?

A régi kommentátorok szerint azért, mert ez volt Isten szándéka. 

Isten azt akarta, hogy Ráhel, a leginkább szeretett, az út mentén, útközben nyugodjon, hogy amikor arra járnak majd Izraelnek a babiloni fogságba menő lányai és fiai, elhaladjanak a sír mellett és Ráhel felkeljen, ahogy Jeremiás prófétánál áll és kerervesen sirassa gyermekeit. Erre pedig azért volt szükség, hogy Isten szíve is összeszoruljon az ősanya fájdalmától, megbocsássa Izrael bűneit idővel és hazavezesse őket a fogságból – így végződik, mint láttuk, a Tóra.

Minden ki van találva.

Csak az a kérdés, miért kell Istennek ilyen bonyolult módon elrendeznie önmagával, hogy megbocsásson majd, ha egyszer eleve is meg akar bocsátani?

Miért állít önmagának ilyen bonyolult érzelmi csapdát épp ennek a történetnek a végén, amely az érzelmi csapdahelyzetekről szólt? 

Azért, mert aki szeret, az már nem egészen mindenható. Kiszolgáltatott az érzelmeinek, a haragjának és a szeretetének egyaránt. Tudja, hogy ha eluralkodik is rajta a féltékeny düh Izrael viselt dolgai, hűtlensége felett, Ráhel sírása majd megengeszteli.

A történet vége Isten számára is nyitott, ketten írják majd meg ezt a fejezetét Ráhellel. Azért nyitottak a történeteink, mert Isten társszerzői vagyunk. Jó erre emlékezni az új évben.

Békés szombatot kívánunk!

Vári György írása