Kutatás egy elfeledett brand után, avagy a zsidó kertészet emlékezete

Az 1842-ben alapított és 1949-ben megszűntetett Magyar Izraelita Kézmű- és Földműves Egylet (MIKÉFE) működését modern gazdálkodás, magas szintű oktatás és mély szociális érzék jellemezte. Az 1840-es években Kossuth Lajos és Batthyány Lajos által is támogatott zsidó egylet egykori kertésztelepének Budapest X. kerületében még állnak a maradványai, az egylet történetetét kutató Törőcsik Éva pedig mindent megtesz azért, hogy a magyar agrártörténet szempontjából egyedülálló jelentőségű területen emlékhely létesüljön. INTERJÚ

– Hogyan került a szinte mindenki által elfeledett MIKÉFE a látókörébe?
– Harminckét évet töltöttem a FŐKERT-nél, ahol végigjártam a ranglétrát: először a parkfenntartási területen dolgoztam a XIII. és az V. kerületben, majd bekerültem a Dob utcai székhelyre, végül vezérigazgató-helyettesként mentem nyugdíjba. A cégnél hozzám tartozott a Keresztúri úti termesztő telep, ahol a régi üvegházakat a nyolcvanas években mindenki úgy hívta, hogy izraelita házak, ami felkeltette a figyelmemet. Nagyon érdekesnek találtam, hogy itt ilyen régi épületek vannak, s szinte semmit sem lehet róluk tudni. 

Törőcsik Éva (Fotó: Facebook)

– A nyolcvanas években a MIKÉFE egykori létesítményeit még használták?
– Hogyne! Sőt, még húsz éve is be voltak vonva a termesztésbe. Faiskolai dugványokat neveltek a régi épületekben. 

– Mikor épültek ezek az üvegházak?
– A pontos korukat nem sikerült kiderítenem, pedig eléggé sokat kutakodtam és kutakodom a témában, de sajnos semmilyen építészeti dokumentációt nem találtam. Az viszont bizonyos, hogy a FŐKERT által is használt öreg épületek az 1930-as években már álltak, ezt egy újságcikk bizonyítja, amelyben a telep utolsó főkertészéről, az 1945-ben meghalt Izsák Károlyról is szó esik. A Centropa készített interjút Izsák Erikával, Izsák Károly lányával, aki a telepen lakott a főkertész lányaként. Az ő életrajzát mutatja be a cikk, természetesen édesapjáról is emlékezik benne. Egy 1930-as években készült fotót mellékeltek hozzá, és azon a képen a szóban forgó üvegházak már láthatók. A MIKÉFE történetében egyébként nyomon követhető, hogy az egylet folyamatosan bővített, fejlesztett és építkezett. 

Fotó: MIKEFE.HU

– Mikor fogott hozzá a telep történetének megírásához?
– Nagyon régóta érdekelt a téma, de igazából a tavalyi pandémia kellett hozzá, hogy a módszeres kutatásnak és az írásnak nekiüljek. Egyre érdekesebbnek találtam a témát, és az Arcanum adatbázisában megdöbbentően sok anyagot találtam a MIKÉFE tevékenységéről, és kiderült számomra, hogy a rákoskeresztúri telep a második világháború előtt az ország vezető kertészete volt. Felvettem a kapcsolatot több zsidó szervezettel, így tudtam meg, hogy a Mazsihisz és a FŐKERT között 2019-ben már formálódott egy kezdeményezés egy emlékhely kialakítására a rákoskeresztúri telepen. Ez tavaly megakadt, de idén újra elindult. Itt tartunk most, azzal az adalékkal, hogy időközben összeállítottam egy átfogó anyagot az egylet történetéről, amit nagyon szívesen a rendelkezésére bocsátok azoknak, akik tenni akarnak azért, hogy a még álló épületek megmaradjanak. A munkához felhasználtam Kertész Ödön 2000-ben megjelent könyvét, amely a MIKÉFE 100 éves történetét dolgozza fel (1842-1942).

A kertészképzés épülete egy régi fotón (Forrás: MIKEFE.HU)

– Ha most kimennék a Keresztúri úti telepre, milyen látvány fogadna?

– Bánatos látvány fogadná, az üvegházak közül már csak egy van használatban, de a fűtés már abban sem működik. Az összes többi nagyon leromlott. Ez nagyon szomorú, ha belegondolunk abba, hogy itt milyen virágzó szakmai- és iskolai élet folyt bentlakásos internátussal és gazdasági melléképületekkel. Igaz, áll még az egykori főkertészi ház is, ami ma is irodaként funkcionál, de az eredeti állapotára már nem emlékeztet az átépítések, átalakítások miatt. 

– Milyen elképzelése van egy leendő emlékhelyről a területen?
– Az üvegházakat, ha meg is maradnak, már nem lehet visszaállítani a gazdálkodásba, hiszen mára már elavultak. Én az eszmeiség megőrzését tartanám fontosnak, azt, hogy nyoma maradjon annak az agrárkultúrának, amit a zsidóság itt folytatott. 

– Egy Zsidó Kertészeti Emlékhelyre gondol? 
– Ez jól hangzik, igen, valami ilyesmire. Feltétlenül meg kellene örökíteni ott az egylet és a kertészeti telep történetét, mert ez egy igazi brand volt a maga idejében. De tágítani is lehetne a profilt, én egy nagy budapesti kertészeti múzeumot is el tudnék képzelni, hiszen a MIKÉFE évtizedeken át integráns része volt a főváros agrárkultúrájának. 

– Nem beszélve arról, hogy a zsidó kertészet megjelenítése oldaná a zsidósággal kapcsolatos sztereotípiákat is, nem?
– Így van, ez maximálisan benne van ebben a történetben. 

* * *

ADALÉKOK A MIKÉFE TÖRTÉNETÉHEZ

Az 1929-ben Ujvári Péter szerkesztésében megjelent MAGYAR ZSIDÓ LEXIKON a Magyar Izraelita Kézmű- és Földműves Egyletről ezt írja:

 „A Pesti Izraelita Hitközség kezdeményezésére 1842-ben alapíttatott.
Az alapítók kitűzött céljai voltak: a) a nehéz kézművek és iparágak gyakorlata; b) a magyar nyelv ápolása, c) a földművelés gyakorlása, d) a közhasznú ismeretek s a tiszta erkölcs terjesztése. A társadalom nyomására a céhek nagyon megnehezítették a zsidó tanoncok felszabadulását. De csakhamar védője támadt az egyesületnek Kossuth Lajosban, ki egy cikkben üdvözölte a hazai zsidóság eme új egyesülését.

Az egylet nyomban megalakulása után az országos iparegyesület alapítói közé lépett és már 1843-ban gróf Batthyány Lajos a fiókegyesületek sorába iktatta. Majd József nádor intézkedett, hogy az egylet növendékei a céhek ellenére is hatósági intézkedésekkel felszabadíttassanak. 1847-ben az egyletnek már 10 földművesnövendéke is volt. 

A Bach-korszakban a magyar nyelv terjesztése miatt üldöztetéseknek volt kitéve az egyesület. Nehéz küzdelmek után a kiegyezést követő években utat nyitott az állami középipariskolákhoz, a m. kir. iparművészeti iskolához, az istvántelki földműves iskolához és a m. kir. vincellér képezdéhez, mindenütt ösztöndíjalapokat létesítve. 

1885-ben Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi miniszter az egyletnek kulturális ténykedéséért hivatalosan elismerését nyilvánította. 1892-ben létesítette Magyarországon elsőnek tanoncotthonát, 1908-ban valósította meg a kertészképző telepét. 

A lefolyt 86 év alatt a következő zsidó kiválóságok álltak az egyesület élén: Jakobovics Fülöp, Kern Jakab, Weisz M. A., Schönberg Ármin, Beér Salamon, Neuman Ármin, majd báró Kohner Adolf, Neumann Árminné, maróthi Fürst Jakabné, Adler Lajos, Adler Gyula, Beér Henrik és érdi Krausz Simon. 

Fotó: MIKEFE.HU

Az évtizedek folyamán hatalmas alapítványok létesültek, melyek kamataiból egészen a háború utáni évig minden esztendőben több tételbon 600-1000 aranykoronás önállósítási segélyeket osztott ki az egyesület a felszabadult növendékek körében. Az egyesület gondozása alatt állandóan 500-600 szegény és árva fiú volt. Eddig több mint 7000 ifjút nevelt fel becsületes iparossá, földművessé és kertésszé és 2 és fél millió aranykoronát fordított növendékei gyámolítására. 

Az egyesületnek mai alapszabályszerű célja, hogy a kézműipart és a földművelést a magyar zsidóságkörében fejlessze. E végből: a) szegény sorsú vagy elhagyott 14-17 éves zsidó fiúkat védelmébe fogad; b) azokat anyagi és erkölcsi segítségével műhelyekben és gazdaságokban, saját kertészképző- vagy egyéb telepén, valamint ipari és mezőgazdasági szakiskolákban értelmes ipari és gazdasági munkásokká neveli; c) kiképzésük után pályájukon való előhaladásukat, utóbb pedig önállósításukat lehetőleg előmozdítja”.

A pirossal keretezett területen találhatók a zsidó üvegházak (Fotó: Törőcsik Éva/Google)

TÖRŐCSIK ÉVA KUTATÁSAIBÓL:

A MIKÉFE rákoskeresztúri telepén dísznövényeket és primőr zöldségeket állítottak elő, ezek kivétel nélkül piacra kerültek. Az itt előállított primőr zöldségek minősége országos hírű volt a szakmában. A folyamatos fejlesztésnek, oktatásnak, szakmailag kiváló főkertészeknek köszönhetően az ország egyik vezető virág- és primőrzöldség kertészetévé vált. 

Az itt folyó kertészeti oktatásban a  legfontosabb szakmai tárgyak a növénytermesztés, növényvédelem, pomológia, szőlőtermesztés, méhészet, háziipar, kosárfonás volt, sőt, 1920-ban tájépítészeti képzés is indult. 1930-ban indult a temetőkertész oktatás, majd az „utcák, terek fásítása” is megjelent új tárgyként. 1933-ban  a kertépítés mellé a rajz és földméréstan is bekerült az oktatandó tárgyak körébe, 1937-től pedig már az öntözést is külön oktatták. A közismereti tananyagban 1933-ban a német, 1939-ben a héber nyelv oktatása jelent meg.

A telepen az első világháború előtt volt több üvegház, összekötő- és csomagolóház, pince, fűthető és egyszerűbb melegágy, zöldségmosó, motorház, istálló, baromfiól, jégverem. 1916-ban két hatalmas szekfűházzal és négy kisebb épülettel bővítették a telepet. 1917-ben már 10 üvegház és egy hidegház, 1000 melegágyi ablak szolgálta a termelést, 1920-ban egy 40 m hosszú, 6 m széles favázas ház épült. 1923-ra több favázas japánházat állítottak üzembe. 1939-re korszerű szellőző és árnyékoló berendezések, párásító medencék is létesültek. 

A MIKÉFE 1932-ben a Rákoskeresztúri Izraelita Temetőnél virágárusító csarnokot nyitott, 1934-ben a Budai Chevra Kadisával kötött szerződés keretében sírgondozást végeztek a farkasréti temetőben. Az adósságokkal küszködő MIKÉFE a pénzügyi nehézségei miatt 1935-ben budai telkekre  cserélte a fővárossal az eddig birtokolt rákoskeresztúri telkeit, majd a területet évi 6000 pengőért visszabérelte a fővárostól 15 évre. 1940-re az egylet a teljes adósságát visszafizeti. 

A háborús évekről nincsenek elérhető adatok. 1944-ben fasiszták fosztják ki a rákoskeresztúri telepet, a háború után 4 üvegház helyreállításával újraindul a képzés 60 tanulóval. A kommunista diktatúra nem nézi jó szemmel a vallási alapon működő intézményeket, végül 1949-ben az állam feloszlatja és megszűnteti a telepet.

Az utolsó főkertész Izsák Károly volt, akinek a tanítványai közé tartozott Kálmán Lajos, a New York-i Egyetem főkertésze, Groszmann Sándor, Franciaország legnagyobb azaleatermesztője, és Engelhardt Sándor híres jeruzsálemi kertépítész.

(Címlapkép: a FŐKERT Keresztúri úti telepe madártávlatból/Google térkép)