A mandala szó hallatán sokaknak keleti vallások, meditációs gyakorlatok, színes szimmetrikus minták ugranak be. A leggyakoribb vád vele szemben, ha valaki zsidó kontextusban mandalát alkalmazna, hogy az "idegen vallási eredetű" vagy "nem zsidó hagyomány". Ez a nézőpont azonban figyelmen kívül hagyja, hogy a mandala – mint szimbólum és forma – nem egyetlen vallás kizárólagos tulajdona, hanem egyetemes emberi kifejezési forma, amelyre a zsidó hagyományon belül is találunk párhuzamokat.
Mi is az a mandala?
A "mandala" szó szanszkrit eredetű, jelentése: kör. A kör szakrális értelmezésben a teljességet, egységet, a világ egészét jelenti. Szimmetrikus, gyakran geometrikus elrendezésű minták juthatnak eszünkbe rögtön, amelyek a középpontból indulnak ki, segítve a szemlélőt a meditációban és a belső figyelem kialakításában.
A mandala rajzolása a középpontból, a Binduból indul – ez a szanszkrit szó „pontot” vagy „foltot” jelent. A kabbalisztikus hagyományban ennek a szerepét a jod tölti be, a legkisebb héber betű, amelyből a teremtés minden vonása kiindul. A Bindu az a pont, ahonnan az isteni fény a világba árad.
A Kabbala és a mandala nyelve – bár különböző kultúrákból ered – ugyanarra az ősi képre épül: a teremtés az egyetlen, láthatatlan pontból indul, majd körként tágul ki, amely a Biná (megértés) szefirájának felel meg, és a „isteni méhként” hordozza a lét csíráját. Ezt követi a vonal vagy háromszög (a Tiferet szefirája), amely a fejlődés irányát és a fény beáramlását jelzi az üres térbe. Innen jutunk el a négyszögig – a földi valóság, a stabilitás és a biztonság szimbólumáig, amely a Malkhut szefirájának felel meg, és a Tetragrammaton négy betűjével is párhuzamba állítható.
Ahogy a Zohár írja: „Nincs a világon olyan kör, amely ne egyetlen pontból jönne létre, ami a közepén áll. Ez a pont magába gyűjti az összes fényt, és megvilágítja a testet, s minden megvilágosodik.”
Mandala a zsidó hagyományban: a forma jelen van
A zsidó hagyományban a kör, a szimmetria, a geometrikus minták nem idegenek. A legismertebb példa a hexagramma, azaz a Magen David (Dávid-csillag), amely maga is egy mandala-szerű szimbólum: két egymásba forduló háromszög, amelyek az isteni és emberi, a fent és lent, a spirituális és materiális világ találkozását fejezik ki. A kabbalában a Dávid-csillag hat pontja a Hesedtől a Yesodig terjedő hat szefirával áll kapcsolatban. Érdekesség, hogy a Dávid-csillag alakja ráilleszthető a Seed of Life (Életmag) mandalára, amely szintén hat pontból áll és a világegyetem teremtését jelképezi.
Shiviti: zsidó mandala a gyakorlatban
A Shiviti ("Siviti HaShem l'negdi tamid" – "Állandóan az Örökkévalót látom magam előtt", Zsoltárok 16:8) egy tradicionális zsidó meditációs eszköz. Ezeket a szakrális szövegképeket gyakran díszítik kalligrafikus írással és mandalaszerű elrendezésben, szimmetrikus ábrákban jelenítve meg az Örökkévaló nevét vagy a zsoltár egyes szavait. A Shiviti feladata, hogy segítse a kávánát (belső átélést) az imában.
Kabbala és a mandala struktúrája
A kabbalisztikus tanításokban a Szefirák (isteni emanációk) rendszerét gyakran vizuálisan is ábrázolták, méghozzá mandalaszerű formában. A 10 szefira egymással kapcsolatban álló, rendszert alkotó struktúrája nemcsak szellemi tanítás, hanem vizuális meditációs segédeszköz is lehet. A középpont (Keter – a korona) köré szerveződnek a többi szfíra, megjelenítve az isteni rendet. Ez éppúgy megjeleníthető mandala formában, mint akár egy buddhista meditációs diagram.
Talmudi és rabbinikus párhuzamok
A Talmudban a geometria, a szimmetria és az esztétikai rend kiemelt szerepet kap, főleg a Szentély leírásainál. A Talmud Bávli , Menachot traktátusa (Menachot 29b) részletesen tárgyalja a betűk írásának szabályait, ahol a "tagim" (díszek) és a formai rend nemcsak esztétikai, hanem spirituális jelentőséggel is bír. Rabbi Akiva szerint minden vonásnak, minden koronának (keter) mélyebb értelme van – ez a fajta figyelem a szimbolikus forma felé szintén rokon a mandala-festés meditatív szemléletével.
A kör, mint spirituális forma
Rabbi Moshe Cordovero, a cáfedi kabbalisták egyike a 16. században azt tanította, hogy az isteni emanációk körkörösen áradnak ki, mint koncentrikus körök. Ez a gondolat – a "Seder Hishtalshelut" (a teremtés rendje) – leírja, hogyan árad a Fény a Legfelsőből lefelé. A "kör" ebben az értelmezésben nemcsak forma, hanem a világ szellemi struktúrájának kifejezése.
Források:
- Talmud Bavli, Menachot 29b
- Zsoltárok 16:8 (Shiviti)
- Rabbi Moshe Cordovero: Pardes Rimonim
- Zeek Magazine: "A Mandala for the Mikveh"
- Nitsotsot.com: "Kabbalah and Mandalas"
Fejléckép: Noa Dadon
Zucker-Kertész Lilla
