Kurucz Ákos rabbijelölt: Ne vágd ki a fákat!

2021. Augusztus 13. / 12:34


Kurucz Ákos rabbijelölt: Ne vágd ki a fákat!

„Az ember természetben elfoglalt helye nem jogosítja fel őt a természeti erőforrások kizsákmányolására. A világ Istené, az ember csak kezelheti, őrizheti, de nem teheti tönkre” – írja hetiszakasz-magyarázatában dr. Kurucz Ákos, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség és az OR-ZSE rabbijelöltje. 


 Az ipari forradalom és az azt követően megváltozott termelés, az átalakuláson keresztülment világgazdaság olyan jellegű és mértékű változásokat idézett elő, amelyekkel az emberiségnek korábban nem kellett szembenéznie. Az ipari forradalmat követő két évszázadban az ember átalakította a bolygót, szédületes sebességgel fogyasztja (és rombolja) a természeti erőforrásokat, mintha azok mindegyike megújuló lenne és látszólag úgy terheli (szennyezi) a természetet, mintha az nem járna beláthatatlan következményekkel. Évezredek óta folytatott termelő munkát, mégis állandó hiánnyal nézett szembe vagy éhínséggel küzdött az emberiség: az időjárás viszontagságai ellen csak kis mértékben tudott védekezni és a termelés alacsony hatásfokú volt. Az 1750 és 1900 közötti másfél évszázadnyi időben a jégkorszak óta nem látott változások mentek végbe a föld növény- és állatvilágában, a természeti erőforrások felhasználásának mértékében. 

Az emberiségnek – legalábbis Európában – egész történelme során legjobb esetben is csak éppen elegendő élelme volt, de a javak túlzott mértékű rendelkezésre állása, a túlfogyasztás soha nem jellemezte az emberi fajt. Néhány évtizede állt elő – az emberiség történelmében először – az a helyzet, hogy több a túltáplált ember, mint az éhező. Az 20. századtól kezdve kialakult jóléti társadalmak voltak az elsők, amikor a többség számára az élelmiszerek terén a bőség és a felesleg lett a sztenderd állapot. 

A bolygó az emberi civilizáció tízezer évesnél is hosszabb történelme során alig több, mint 200 éve (1800-ban) került először abba a helyzetbe, hogy 1 milliárd főt kellett eltartania. Az emberiség történelmében az első milliárdhoz tehát több ezer év volt szükséges. Mindössze 130 évvel (!) az első milliárd elérése után (1930-ban) már két milliárd lakosa volt a bolygónak. Csupán 30 év telt el 1960-ig, és már 3 milliárd ember élt a Földön. A következő 30 év alatt már nem egy, hanem két milliárddal gyarapodott a népesség, 2050-re valószínűleg 10 milliárdhoz fog közelíteni ez a szám. 

Ahogyan növekszik a létszámunk a bolygón, úgy károsítja azt a gazdaság egyre nagyobb mértékben, amely már elérte azt a szintet, ami az emberiség jövőjét veszélyezteti. Egyre növekszik az igény az erőforrások iránti, de egy részük véges, nem megújuló. A Föld jelen állapotban a teljesítőképessége határához közeledik. 

A fenntartható növekedés azt jelenti, hogy az erőforrások kiaknázása, felhasználása olyan mértékű, ütemű, hogy az ipar és a mezőgazdaság nem fogyasztja el azokat. A fenntarthatóság hosszú távú tervezést jelent: figyelembe kell venni a jövőbeli igényeket és úgy kell a jelenlegi erőforrás felhasználást ütemezni, hogy ne fogyasszuk el, ne merítsük ki idő előtt a rendelkezésre álló készleteket. 

A 19. századot a gazdaság fejlődése szempontjából az eufória jellemezte: soha nem látott mértékben fejlődött a világgazdaság, a kereskedelem átívelt az országhatárokon, még a tengereken, kontinenseken is. Az ember meghódította és a maga érdekei szerint, a saját gazdagítása céljára használta fel (és ki) a természet erőforrásait, amelyek akkor még végtelennek tűntek. A fenntartható fejlődés eszménye még nem fogalmazódott meg, mert nem érzékelte az ember, hogy az irány, amerre halad, nem fenntartható. 

A környezetvédelem és az ökológia kérdése évezredekkel ezelőtt, a Szináj-hegyi tóraadáskor ismeretlen volt. A Tóra szövegének örök érvényét azonban az is adja, hogy az idők során felmerülő újabb és újabb kérdésekre és problémákra adandó válaszok már benne rejlenek. A zsidó jog környezetvédelmi előírásának kiinduló szövege (a bál táschit parancsa) a mostani hetiszakaszban található: 

„Ha egy várost hosszabb időn át kell ostromolnod, hogy legyőzd és elfoglald, ne pusztítsd ki a fákat, fejszét emelve rájuk!” 

Az eredetileg valószínűleg csak a céltalan pusztítást tilalmát magában foglaló parancsolat a jogfejlődés során átalakult, és a jelenkorban jelentése kibővült. A fogalom a Tórában csak a gyümölcsfák kivágásának tilalmát jelent. 

A Talmud a tilalmat kiterjesztette: nemcsak a gyümölcsfa pusztítása volt tilos, hanem mindenféle rongálás. A Babilóniai Talmud (Kidusin 32a) a gyümölcsfa termésétől eltávolodva már kiterjesztette a fogalmat az ok nélküli, céltalan rongálásra. Amikor valaki elszakította a fia ruháját, hogy tesztelje, vajon a fiú ilyen helyzetben is tud-e uralkodni az érzelmein, felmerült, hogy a ruha tönkretétele a bál táschit tilalmába ütközik. A konklúzió szerint csak azért nem, mert a ruhát a varrás mentén szakították el, így könnyen javítható volt. 

Ibn Ezra (12. századi filozófus, költő, tórakommentátor, nyelvész) magyarázata szerint „ehetsz a gyümölcsökből, a fákat viszont nem vághatod ki. Az embert a fák tartják életben. Ne vágd ki, azaz ne tegyél tönkre gyümölcsfát, mert az biztosítja az életben maradás forrását.” 

Rámbám (12. századi rabbi és filozófus) figyelemre méltó megállapítása a fogalom kiterjesztése, ami így könnyen összhangba hozható a kortárs fenntartható fejlődés-doktrínával. Minden erőforrás, ami az ember javát szolgálja, a szükségtelen, értelmetlen rombolás tilalma alá esik: „Nem csak a fára vonatkozik ez, hanem aki szükségtelenül összetör edényt, elszakítja a ruhát, lerombolja az épületet vagy elzárja, betömi a forrást vagy pazarolja az ételt, ő is megszegi a »ne pusztítsd el« tiltó parancsát.” 

A bál táschit értelmezhető a fenntartható fejlődés követelményeként: az ember javára, céljaira szabad hasznosítani az erőforrásokat, de azokat tönkretenni, pazarolni, azokba szükségtelenül beavatkozni tilos. Kortárs retorikával fogalmazva azt mondhatjuk: a zsidó jognak létezik olyan értelmezése, amely szerint csak a fenntartható fejlődés követelményét szem előtt tartva engedélyezett a javak és erőforrások ember szolgálatába állítása. 

Hava Tirosh-Samuelson (az Arizonai Állami Egyetem Zsidó Tudományok Központjának igazgatója) arra a megállapításra jut, hogy a zsidó hagyomány hozzájárulhat a jelenlegi környezetvédelmi válságra adandó megoldáshoz, hiszen a legmélyebben gyökerező vallási tradíció konzisztens a környezetvédelem elveivel. Az ember természetben elfoglalt helye nem jogosítja fel őt a természeti erőforrások kizsákmányolására. A világ Istené, az ember csak kezelheti, őrizheti, de nem teheti tönkre. 

A szerző jogász, doktori (PhD) képzésben zsidó jogi tanulmányokat folytat, a Nyíregyházi Zsidó Hitközség és az Országos Rabbiképző – Zsidó Egyetem (OR-ZSE)  rabbijelöltje.

(Címlapkép: Radosław Cieśla/Pixabay)

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek