Egy zsidó történet, amire büszkének kell lennünk

2019. November 05. / 15:59


Egy zsidó történet, amire büszkének kell lennünk

Szerző: Kácsor Zsolt

Az unokáimnak nem csak azt kell majd elmesélnem, hogy a felmenőiket hogyan hajtották el a vészkorszakban, hanem azt a történetet is, hogy Budapesten több száz nélkülöző zsidó művésznek sikerült munkát, fellépési lehetőséget, vagyis kenyeret adni. Ez az, amire nem csak lehet, de büszkének is kell lenni – mondja Harsányi László, aki tanulmánykötetben dolgozta föl az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) történetét. A kötet ünnepélyes bemutatója november 11-én, hétfőn délután 5 órakor lesz a Goldmark teremben, ahol 1939. november 11-én elindult az OMIKE Művészakciója.


Az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) 1910-ben jött létre a magyar zsidó kultúra erősítésére és terjesztésére, ám az első világháború, később a numerus clausus, majd a zsidótörvények miatt többször is más irányt vett a szervezet munkája.

Az egyesület legnagyobb, kultúrtörténeti jelentőségű tette az volt, hogy 1939-ben elindította az 1944-ig működő Művészakciót, hogy az állásuktól eltiltott művészek is lehetőséget kapjanak hivatásuk gyakorlására és ezzel a megélhetésük biztosítására. Ennek az akciónak a 80. évfordulója alkalmából rendez könyvbemutatóval egybekötött, ünnepi megemlékezést a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) 2019. november 11-én, hétfőn 17 órától a Wesselényi utcai Goldmark-teremben.

A rendezvényen bemutatják a Harsányi László által jegyzett, A fényből a sötétbe – Az Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület évtizedei 1909-1950 című kötetet. Ennek apropóján kérdeztük a szerzőt, a Páva utcai Holokauszt központ volt igazgatóját. Arra a kérdésünkre, hogy személyes, családi indíttatás révén kezdett-e foglalkozni az OMIKE és a Művészakció történetével, Harsányi László azt mondta: személyes érintettsége nincs a témához, azzal még akkor találkozott, amikor a Páva utcai Holokauszt központ vezetője volt. 2011-es távozása után Vizi Évával közösen kutatta a témát, így lett az anyagból mára egy komplett kötet.

Kérdésemre, hogy a Művészakción kívül mi jellemezte leginkább az OMIKE történetét, a szakember kifejtette: az egyesület működése több, egymástól különböző szakaszra bontható. Különösen erősek voltak a magyar nemzeti elkötelezettségű és érzelmű Hevesi Simon rabbi vezetése alatt az indulás évei, amikor mintegy 3 ezer főt számlált a szervezet tagsága, és előfprdult, hogy egyetlen napon több rendezvényt, felolvasást is tartottak.

Az első világháború azonban véget vetett a fellendülésnek, és az egyesület a kulturális tevékenységét átalakítva a hátországi szociális ellátásra fókuszált, hadirokkantak, hadiárvák, rászoruló művészek számára nyújtott segítséget. Az 1920-as numerus clausus bevezetése is érintette az OMIKE tevékenységét, hiszen ettől kezdve a szervezet főleg zsidó egyetemistáknak, főiskolásoknak adott támogatást.

Harsányi László elmondása szerint ugyancsak korszakhatárt jelentett az egyesület életében az 1928-ban kezdődött gazdasági világválság, amely idővel azt a magyar zsidó középosztályt is megroppantotta, amely az OMIKE legfőbb támogatói bázisát jelentette. Ezután tűnt fel a szervezet életében Buday-Goldberger Leó, aki részint jó érzékkel volt képes anyagi forrásokat keresni az egyesület számára, részint a korábbiaknál szélesebben értelmezte az egyesület kulturális feladatait.

Így érkeztünk el az OMIKE leghíresebb tevékenységéhez, az 1939. november 11-én elindított Művészakcióhoz, amely a már említett Buday-Goldberger Leó irányításával indult útjára. Mint Harsányi László elmondta, 1944 márciusáig a Művészakció által szervezett színházi előadásokat 300 ezer néző látta, a kezdeményezés révén több száz művész jutott kenyérhez, munkához, megélhetéshez.

A Művészakció sikerében nagy szerepet játszott a Mazsihisz és BZSH elődjének tekinthető, akkori pesti izraelita hitközség is, hiszen az egyesület Ribári Géza ügyvéd, hitközségi vezető közbenjárására kapott hatósági engedélyt az előadásokra, amelyeken csak zsidók játszhattak kizárólag zsidó közönség előtt. Mint Harsányi László fogalmazott: az unokáimnak nem csak azt kell majd elmesélnem, hogy a felmenőiket hogyan hajtották el a vészkorszakban, hanem azt a történetet is, hogy Budapesten több száz nélkülöző zsidó művésznek sikerült munkát, fellépési lehetőséget, vagyis kenyeret adni, ez az, amire nem csak lehet, de büszkének is kell lenni.

A kezdeményezés 80. évfordulóján, 2019. november 11-én, hétfőn délután 5 órától a Wesselényi utcai Goldmark-teremben köszöntőt mond Heisler András, a Mazsihisz elnöke, majd Harsányi Lászlóval Mélykuti Ilona beszélget. A rendezvényen közreműködik Márton András. A kötetbemutató után, 18 órától lesz a Művészakcióban részt vett, a holokauszt áldozatává vált, és a Goldmark-terem emlékező táblájáról hiányzók új márványtáblájának átadása, amelyen Frölich Róbert főrabbi, a Dohány utcai zsinagóga közösségének vallási vezetője működik közre.

(Címlapképünkön Kellér Dezső, akinek a Művészakció keretében több darabját, jelenetét előadták.)

Az esemény facebook oldala ide kattintva

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek