Binjomin rabbi: József Egyiptomban is József maradt

– Miért választott a Teremtő pásztorokat a zsidó nép vezetőjéül (Mózes, Dávid)? Van-e értéke a Tóra szerint a sétálgatásnak? Mit tanulhatunk Józseftől, aki Egyiptomban is megőrizte gyermekkori jellemvonásait? És még sok más, érdekes téma!  – írja Szántó-Várnagy Binjomin, a Bét Jehuda közösség rabbija az Orti.hu oldalon megjelenő Omek magazin e heti számának ajánlójában.

Miután a múlt héten befejeztük Mózes első könyvét és elbúcsúztunk Józseftől, ezen a héten mégis újabb dolgot tudunk meg róla. Amikor a Tóra ismét felsorolja a testvéreket, külön kiemeli:

„József pedig Egyiptomban volt.” (Mózes 2., 1:5)

Rási felteszi a nyilvánvaló kérdést: vajon eddig ezt nem tudtuk? Azt a választ adja, hogy nemcsak a tartózkodási helyét ismerjük meg, hanem azt is, hogy József Egyiptomban is József tudott maradni.

A környezet és az élethelyzet megváltozása nem okozta a személyisége megváltozását.

„Ezáltal tudatja velünk József jóságát [cidkáto]: ő volt az a József, aki apjának nyáját legeltette, ő volt az a József, aki Egyiptomban volt – királlyá lett, és megmaradt jóságában.” (Rási) 

Ezek szerint tehát lehetséges a csoda. Annak ellenére, hogy hétköznapi tapasztalataink inkább az ellenkezőjét bizonyítják: minél magasabbra kerül az ember, annál inkább elveszíti egyszerűségét, kapcsolatait, őszinteségét, és a pozíció eluralkodik a személyiségén. 

József dicsérete ezzel szemben az volt, hogy képes volt arra, hogy ellenálljon ennek a mély, természeti törvénynek. 

Mégis, van Rási magyarázatában valami igazán meglepő. Miért említi azt, hogy József apjának a nyáját legeltette? Való igaz, hogy a későbbi előkelő pozíciójához képest csak egy egyszerű pásztor volt. De vajon valóban ez a legjobb bizonyítéka annak, hogy milyen szerény tudott maradni?

Ezekre a kérdésekre igyekszik választ adni Binjomin rabbi az Omek magazinban, írását ITT OLVASHATJÁK EL el teljes terjedelmében.