Az ultraortodoxok, akik pazarul kezelték a járványt: balkonzsinagógák Antwerpenben

Az antwerpeni ultraortodox zsidó közösség zárt, szűk helyen él, tagjai sokat érintkeznek egymással, nagyok a családok és aránylag kevés a hely, ráadásul eleinte ők sem akartak tudomást venni a járványról. Miért sikerült megúszniuk minimális számú áldozattal a járványt éppen a súlyosan érintett Belgiumban épp nekik, miközben az ultraortodox közösségeknek máshol, sajnos, nem?

Felelős rabbik, gyors döntések, együttműködő hatóságok és a legnagyobb találmány, hogy az erkélyekre kiállva az emberek közösen tudtak imádkozni, még Tórát olvasni is anélkül, hogy meg kellett volna szegniük a járványügyi előírásokat, távol egymástól fizikailag, mégis egy légtérben, együtt.

A pánik nagy volt eleinte, hogy Antwerpen ultraortodox zsidó közösségében is hatalmas pusztítást végez a járvány, de a közösségek tekintélyes rabbijai felelősen döntöttek, előbb zárták be a zsinagógákat, mint ahogy az állam elrendelte volna, egységesen és határozottan léptek fel, a nem beláthatatlanul nagy és aránylag egységes közösség lényegében minden tagját képesek voltak elérni, meggyőzni, nem problémátlanul könnyen, de időben. Sok szó esett arról, hogy a világtól elzárt rabbinikus tekintélyekre feltétlenül hallgató közösségek felépítése katasztrofálisnak bizonyult a járvány szempontjából és a gyász után újra kell gondolni, de Antwerpen példája azt is megmutatta, hogy ha a rabbik hajlandóak tájékozódni a külvilágban, együttműködni és tájékoztatni híveiket, vagyis ha tekintélyükre képesek rászolgálni, akkor az ultraortodoxia társadalmi modellje nem eleve rosszabb más modelleknél egy minden életformára ténylegesen nyitott társadalomban.

A korai, átgondolt döntések, a közösség önfegyelme, a hatóságok felelős fellépése azonban nem biztos, hogy elég lett volna, mert az embereknek nem csak alapvető fizikai szükségletei vannak, de szellemi és lelki igényei is és ezeket semmilyen, mégoly indokolt biztonsági megfontolások sem tudják súlyos sérülés veszélye nélkül elnyomni. És az antwerpeni zsidók negyedük szerencsés építészeti adottságai folytán a háztömbök lakói erkélyeikről együtt tudtak imádkozni, háztömbzsinagógákat, alkalmi imacsoportokat kialakítva egy-egy szomszédságban, számtalan ilyen minjen (imaközösség) született.

Az ultraortodox zsidók Antwerpenben érintkeztek egymással, fizikai valójukban lehettek jelen az imákon, nem kellett feladniuk életformájuk középpontját, lényegét, azt, ami nélkül számukra az élet minősége alig elviselhetően rossz. Az utóbbi napokig mindössze 11, jobbára idős, beteg tagja halt meg a közösségnek, miközben Belgiumban általában, sajnos, elég magas halálozási arány, 10000 áldozata volt a járványnak.

Néha nem zsidó szomszédaik kicsit hangosnak találták imáikat, de a dolog nekik sem volt elviselhetetlen, egyikőjük azt mondta a helyi újságnak, érdekes, élvezetes volt hallani, mi történik a zsinagógákban. „Általában mi szoktunk koncertre járni, most a koncert jött el hozzánk”.

A vezetők belátása és nyitottsága válsághelyzetekben, az együttműködés készsége és a lelki egészség megtartása, az életminőség óvása együtt, ez lehet Antwerpen ultraortodox zsidónegyedének titka. Óvja az Örökkévaló továbbra is őket, egész Belgiumot, mindannyiunkat, terjessze ki ránk békessége sátrát.

A The Jewish Telegraphic Agency írása alapján