Andrew Baker: Én is a pogrom szót használnám arra, ami Amszterdamban történt

A Mazsihisz elnökével, dr. Grósz Andorral folytatott megbeszélést a napokban Andrew Baker rabbi, az American Jewish Committee (AJC) nemzetközi zsidó ügyekért felelős igazgatója, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) antiszemitizmus elleni küzdelemmel foglalkozó vezetőjének személyes képviselője. Budapesti látogatása apropóján interjúztunk a rabbival az október 7-i utáni helyzetről.

– Úgy tudom, sokszor járt már Magyarországon. Most milyen céllal érkezett?
– Nos, annyira nem sokszor, de tény, hogy a kilencvenes évek eleje óta jónéhányszor jártam itt. Most lehetőségem adódott, hogy Agnieszka Markiewicz-csel, az AJC közép-európai igazgatójával jöhessek ide, az ő társaságában folytatunk megbeszéléseket, többek között most éppen a Mazsihisz vezetésével.

Andrew Baker rabbi. Fotó: Mazsihisz.hu

– Kérem, beszéljünk hosszabban az antiszemitizmusról, ez most a legégetőbb téma…

– Ez így van…

– …főleg azok után, hogy véleményem szerint egy pogrom történt múlt hónapban Amszterdamban. Mivel sokak szerint az nem pogrom volt, nagyon érdekelne az ön véleménye erről, és arról is, hogy ön szerint lesznek-e pogromok még Európában? Mondjuk a következő húsz évben?
– Nézze, ehhez vissza kell tekintenünk az elmúlt húsz évre, hiszen szó szerint húsz éve, 2004-ben volt Berlinben az EBESZ első antiszemitizmus elleni konferenciája, amelyen deklarációt fogadtak el az antiszemitizmus,  gyűlöletbeszéd, diszkrimináció elítélésére. Ki gondolta akkor, hogy 2024-ben ez lesz a helyzet, mint most? Ma mindenki látja az aggasztó jeleket, és azt is, hogy múlt év október hetedike óta milyen jelentősek a problémák nemcsak Európában, de az Egyesült Államok nagy részén, még Ausztráliában is, szóval az egész világon. De emlékezzen csak vissza a FRA felméréseire (European Union Agency for Fundamental Rights – a szerk.), amelyek már jóval az október hetediki támadás előtt is rendszeresen azt jelezték, hogy a nyugat-európai zsidók többsége úgy érzi: el kell rejtenie a zsidóságát az utcán. Azt hiszem, ezeket az előzményeket kell számításba venni, ha meg akarjuk jósolni, milyen lesz a következő húsz év a zsidóság számára. Természetesen azt remélem, hogy lesz visszarendeződés, főleg a kormányok és a civil társadalom fellépésének hatására. Ami az ön által említett amszterdami eseményt illeti: kétségtelenül rettenetes dolog történt ott, és világos, hogy a rendőrség nem volt felkészült a helyzet kezelésére. Én is a pogrom szót használnám arra, ami történt.

– Mások mégsem.
– Pedig zsidókat a zsidóságuk miatt támadták meg, ezen nincs mit magyarázni, ráadásul Amszterdam polgármestere is ezt a terminust használta, igaz, később, visszavonta. De akármilyen szót is használunk arra, ami ott történt, zsidókat támadtak meg az utcán. Nem szabad elmenni mellette, hogy a holland társadalom megmozdult, tüntettem az antiszemitizmus ellen, maga a holland király is megszólalt, és őszinte volt a reagálása a zsidóság védelmében.

– Berlinből most azt hallani, hogy az ottani zsidóknak a zsidóságuk elrejtését javasolják a nyílt utcán. Mi az ön tanácsa nekünk? Kezdjünk rejtőzködni vagy büszkén vállaljuk a zsidóságunkat?
– Az rettenetes, ha egy zsidónak rejtőzködnie kell. De nem tudom, van-e más választása, ha fenyegetve érzi a gyermekeit, amikor iskolába viszi őket vagy amikor kipával a fején jelenik meg. Egyébként ha már Berlint említette: 1982-ben voltam ott, Nyugat-Berlinben, amely körbe volt véve, és ahol nem látszott, hogy van-e bármilyen jövője az ottani, mintegy 30 ezer zsidónak. És nézze meg, milyen változások történtek 1982 óta. Az ottani zsidó közösség virágzik, egyrészt a német állam és a német kormány kiáll a zsidó közösségért, harcol az antiszemitizmus ellen, másrészt 2015-ben és 2016-ban olyan bevándorlási hullám volt, aminek a hatásaitól nem lehet eltekinteni. 

– Szerencsére nálunk legalább palesztinpárti tüntetések nem voltak, úgy értem, a kormány azt mondta erre, hogy stop, itt ilyen nem lesz.
– Igen, tudom, ez gyakran elhangzik nemzetközi diplomáciai körökben. Nem tudom, hogy kívülállóként megítélhetem-e a Magyarországot, de úgy látom, a magyar társadalom elfogadja a zsidó közösséget, a társadalom részének tekinti a zsidóságot és békében él vele.

Címlapkép: Agnieszka Markiewicz, Andrew Baker, dr. Grósz Andor. Fotó: M. Schmidt János

ANDREW BAKER RABBI

Andrew Baker 1949-ben született Worcesterben (Massachusetts). A  Wesleyan Universityn szerzett diplomát 1971-ben, majd 1972-ben avatták rabbivá New Yorkban (MAHL, Hebrew Union College). 1980-tól dolgozik az American Jewish Committee-ben különböző beosztásokban. Betöltötte a Washingtoni Rabbik Tanácsa és a Washingtoni Vallásközi Konferencia elnöki posztját, rabbiként többek között Illinois és Kalifornia államban szolgált. Az Európában végzett diplomáciai tevékenységéért elnöki kitüntetést kapott Németországban 2003-ban, Litvániában 2006-ban, Lettországban 2007-ben és Romániában 2009-ben.  

AMERICAN JEWISH COMMITTEE

Az 1906-ban alapított American Jewish Committee (Amerikai Zsidó Bizottság) globális zsidó érdekképviseleti szervezet, amely a zsidó közösségek jogainak és biztonságának védelméért, Izrael támogatásáért és az antiszemitizmus visszaszorításáért dolgozik világszerte. Tevékenységei közé tartozik többek között a külpolitikai lobbizás a különböző kormányoknál a zsidó közösségeket érintő kérdésekben; oktatási programok szervezése az antiszemitizmusról és a holokausztról; párbeszéd kezdeményezése más vallási és etnikai csoportokkal; a zsidó közösségek támogatása identitásuk és kultúrájuk megőrzésében.