Amikor zsidók uralták a vívás világát

2019. Január 30. / 16:29


Amikor zsidók uralták a vívás világát

Szerző: Kácsor Zsolt

Zsidó sportolók több olimpiai érmet nyertek vívásban, mint más sportágakban összesen. Ebben a magyar zsidó bajnokoknak is hatalmas szerepük volt.


A huszadik század első felében az olimpiai vívóversenyek arra adtak lehetőséget a fiatal zsidó sportolóknak, hogy győzelmeikkel kifejezzék a hazafiságukat és szeretetüket hazájuk iránt, s megmutathassák a világnak, hogy a sok tekintetben lenézett zsidók nagyon is fölveszik a versenyt a nem zsidókkal a sport legmagasabb szintjein is. Ez lehet a lélektani, társadalom lélektani háttere annak a ténynek, hogy  zsidó sportolók több olimpiai érmet szereztek vívásban, mint minden más sportban együttvéve. 

Az első olimpiai érmes zsidó vívó Siegfried „Fritz” Flesch volt Ausztriából. Az 1872-ben született, és 1939-ban meghalt Flesch az 1900-as párizsi olimpián lett harmadik kardvívásban. A második zsidó olimpikon az angol Edgar Seligman (1867-1958) volt, aki az angol csapat tagjaként több egymást követő olimpián szerzett ezüstöt.

sportolok_01_30.jpg Kabos Endre, Petschauer Attila, Helene Mayer / Fotó: Wikipédia

Az első magyar olimpiai bajnokok is a zsidók közül kerültek ki, akik kitűnőek voltak kardvívásban, amely a „legmagyarabb” harcművészetnek számított. Az 1908-as olimpiai játékokon Londonban négy magyar zsidó – Földes Dezső, Fuchs Jenő, Gerde Oszkár és Werkner Lajos – aranyérmet nyertek kardvívásban, sőt, Fuchs Jenő (1882-1955) egyéniben is megszerezte az első helyet. Így ő lett az első magyar olimpiai bajnok kardvívó. (A londoni olimpián nem csak magyar, de francia zsidó vívók is győzedelmeskedtek: Alexandre Lippmann and Jean Stern párbajtőrben nyert aranyérmet. )

1920 és 1936 között a magyar zsidó vívók összesen 11 olimpiai érmet nyertek. Az egyik legkiemelkedőbb sikerüket 1928-ban aratták az amszterdami játékokon, ahol három magyar zsidó sportoló – Garay János, Gombos Sándor és Petschauer Attila – csapatban aranyérmet nyert kardvívásban. Ugyanezen az olimpián Petschauer Attila (1904-1943) egyéniben a dobogó második fokára állhatott föl. Az országszerte népszerű bajnokot 1942-ben annak dacára kötelezték munkaszolgálatra, hogy az 1932-es olimpia után Signum Laudis kitüntetést kapott. 1943-ban halt meg Ukrajnában.

Magyarország az első volt Európában, ahol zsidóellenes törvényt vezettek be: ez volt az 1920-as numerus clausus. Többek közt ez ösztönözhette a zsidó sportolókat, hogy megmutassák bátorságukat, és jelezzék hűségüket, hazafiságukat. A vívás volt az a terület, ahol ezt megtehették. Egyébként magyar zsidó sportolók a második világháború után is kitűntek tehetségükkel. Így Gábor Tamás olimpiai bajnok (1932-2007), aki az 1964-es tokiói olimpián tagja volt az aranyérmet szerzett magyar párbajtőrcsapatnak Bárány Árpád, Kausz István, Kulcsár Győző és Nemere Zoltán csapattársaként.

Sokak által ismert az az ikonikus kép, amikor az 1936-os berlini olimpián három nő áll a dobogó mindhárom fokán, és közben a második helyezett náci karlendítéssel szalutál. Elek Ilona, aki az aranyérmet szerezte, magyar volt, Helene Mayer, az említett ezüstérmes német, míg a harmadik helyezett, Ellen Muller-Preis Ausztria színeiben nyerte meg a bronzot. Ugyanakkor félig zsidó származásúak voltak mind a hárman, de egyikük sem tartotta magát zsidónak – igaz, ettől Helene Mayer bizarr gesztusa még megdöbbenést keltett. 

Az 1910-ben született Helene Mayer fizikus édesapja aktív zsidó életet élt, míg édesanyja luteránus volt, maga Helene és két fivére pedig otthon szekuláris nevelést kapott, és keresztény iskolába járt. Már Hitler hatalomra jutása előtt is Németország egyik legkedveltebb sportolója volt, aki hatszor nyert német bajnoki címet, 18 évesen pedig aranyérmes lett az amszterdami olimpián 1928-ban. Kiutazott az 1932-es Los Angeles-i olimpiára, ahonnan nem tért vissza Németországba, csak négy év múlva, az 1936-os berlini olimpia alkalmából, ahol a náci birodalom színeiben vívott. Ő volt az olimpia egyetlen zsidó származású német sportolója, aki érmet nyert, s aki ráadásul „másodrendűnek” minősült – korabeli szóval mischling volt –, mert zsidó apától és „árja” anyától született.  Joseph Goebbels, a propagandaminiusztérium vezetőjének utasítására a német sajtó elhallgatta Mayer ügyét, nem foglalkoztak vele, úgy vették, mintha a korábban az egész ország által ünnepelt sportolónő ott sem lenne.

Helene Mayer 1936-ban visszautazott Amerikába, és hazájába majd csak 1952-ben tért vissza, amikor hozzáment egy régi barátjához. Egy év múlva halt meg mellrák következtében. 1963-ban az Egyesült Államok vívószövetsége posztumusz beiktatta a Hírességek Csarnokába, 2000-ben pedig az USA egyik legtekintélyesebb és legolvasottabb sport hetilapja, a Sports Illustrated a 20. század egyik legnagyobb vívóegyéniségének nevezte.

A Tabletmag írása alapján

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek