„A végzet mindig úton van feléd"

– Bár a világban sok helyen nem hoznak halálos ítéletet, végzetét senki sem tudja elkerülni! – figyelmeztet Szerdócz Ervin újpesti rabbi a SOFTIM hetiszakasz kapcsán.

„Bírákat és felügyelőket adj magadnak minden kapudban…”
(V.M.16/18)

Az ókori Izraelben, parancs alapján, mindenütt bírák működtek, felügyelők őrködtek a szabályok betartásán. Nem főfoglalkozásként űzték hivatásukat, a nép bizalma alapján megbízásból működtek. Az „adj magadnak” kifejezés arra utal, hogy ne származás szerint és ne családi örökségként tevékenykedjenek. Szabadon választott és szolgálatukból leváltható személyek voltak.

A „minden városkapudban" arra utal, hogy a fallal körülvett városokban, a heti piacon, a városkapu előtti téren bíráskodtak. A három személyből álló helyi bíróság tagjainak volt polgári foglalkozásuk, de hétfőnként és csütörtökönként kora reggeltől délig ültek a kapuban, hogy a felmerülő peres ügyekben, vitákban ítéletet hozzanak.

A „Nagy Bíróság” (Szanhedrion) Jeruzsálemben működött a Salamon király utáni időkben. Halálos ítéletet is hozhattak. Rabbi Tarfon mondta: négyféle halálos ítéletet hozhatott a bíróság:
– megkövezés (ez a legsúlyosabb)
– elégetés
– lefejezés
– megfojtás.
Rabbi Simon kijavította: az elégetés a legsúlyosabb, ennél enyhébb a megkövezés, a megfojtás, végül a lefejezés a legenyhébb. (Szanhedrin 7/1.)

A 71 tagú bíróságot „pusztulást hozónak” kiáltotta ki a nép, ha hét évben egyszer kivégeztetett egy bűnöst. Rabbi Akiva hozzátette: „Ha mi, a Szanhedrion bíróságot állítanánk, soha nem hoznánk halálos ítéletet!” Rábbán Simon ben Gamliel figyelmeztette: „Ha nem volna halálos ítélet, a vérontók is többen lennének, nemde?” (Mákot 1/10.)

Rabbi Joszé a Chizkija rabbi tanházában azt kérdezte: 

azóta, hogy a Szentély elpusztult, a bíróság megszűnt, mi lett azokkal, akik törvény szerint halálos ítéletet érdemeltek? Rabbi Simon ezt tanította: a jogos halálos ítéletek jogossága nem szűnt meg. Isten angyala hajtja végre az ítéletet a bűnösön, tettének megfelelően.

Rabbi Chizkija így magyarázta: akit megkövezésre találtak vétkesnek, az leesik a tetőről vagy vadállat tapossa szét. Akit elégetésre találnak vétkesnek, az tűzbe esik vagy kígyó marja meg. Akit lefejezésre találnak vétkesnek, azt a római hatóságnak adják át vagy rablók törnek rá (Rómában a nem római polgárokat lefejezéssel végezték ki). Akit megfojtásra találnak vétkesnek, az folyóba fullad vagy diftériában hal meg.

Mi van akkor, kérdezte rabbi Tarfon, ha a bűnös más bűnt is elkövetett, amiért második halálos ítéletet is érdemel? Rabbi Joszé azt mondta erre: akit a bíróság kétféle kivégzésre is bűnösnek talált, azon a Halál Angyala a súlyosabbat hajtja végre.

„Egyszer egy skorpió lement a folyóhoz. Mivel nem tudott úszni, megvárta, míg egy béka úszik arra. Ráugrott a varangy hátára és áthajózott a túlsó partra. Halálos ítélet végrehajtása elől menekülő érkezett a túlsó partra, ahol a béka hátán a skorpióval kikötött. Az elítélt a közeli városból menekült, ahol megölte szomszédját. A skorpió megvárta, míg a férfi eléje ér, megmarta a sarkát és egy csípéssel megölte. Tudd meg te, vétkes ember! A végzet mindig úton van feléd. A végzetet nem tudod elkerülni.”
(Szanhedrin 37b.)