11.22. 15:42, kimenete: 11.23. 16:50 
Egyik kevésbé kiemelkedő, ám mégis oly kedves, manapság egyre népszerűbb ünnepünk a Fák Újéve, héber neve szerint Tu Bisvát, svát hónap 15-ike. Az ünnep idén idén január 24-én, szerda este köszönt ránk és másnap (január 25.) csütörtök estig tart.
Izraelben 1949-ben éppen Svát hónap 15-én, azaz Tu Bisvátkor alakult meg az új parlament, a Knesszet, amely nemcsak a nevében kötötte össze a talmudi kor zsidóságát a modern kori Izraellel, hanem hagyományaiban is. Ez a nap volt a modern Izrael első olyan ünnepnapja, amelyről az ország vezetése döntött, így a mai szentföldi gyermekek számára már természetes, hogy ezen a napon nemcsak 15 féle gyümölcsöt fogyasztanak, hanem gyümölcsfákat is ültetnek, hogy később az ő unokáik is ehessenek Izrael gyümölcseiből.
Az Ember nem azért kapta a képességeket, amelyek kiemelik a többi élőlény közül, hogy leigázza és tönkretegye, hanem azért, hogy művelje és őrizze világunkat. Erre figyelmeztet, a huszonnegyedik órában, a Fák Újéve.
„Alkossunk embert képmásunkra, hasonlatosságunk szerint”,
veti fel az Örökkévaló a Tóra elején. Így kerülünk először szóba, ennyire előkelő születésünk története. De miért a többesszám, ki az, akivel a Seregek Istene megtárgyalja az ötletét, hogy élhetnének akár emberek is a világon? Kinek a véleményét, jóváhagyását kéri? Kinek kellett a Tóra szerint beleegyeznie az emberek teremtésébe? A modern ortodoxia alapítója, Samson Raphael Hirsch rabbi szerint magának a természetnek, amely már készen volt, a madarak röpködtek, a halak úszkáltak, az emlősök rohangálták már benne, megvoltak a fűzfák és a kardvirágok, a dzsungelek, de ebben a másodpercben mi még nem voltunk máshol, csak a Jóisten gondolataiban.
Kell-e vajon olyan lény ebbe a diadalmasan, öntudatlanul élő televénybe, amely Isten képmását viseli, képes hatalmas dolgokat kitalálni és végbevinni, megváltoztatni, kijavítani vagy végérvényesen tönkretenni mindent? Itt vagyunk, tehát a természet, a Teremtés rábólintott Isten ötletére. Alighanem a következő évtizedekben dől el, jól tették-e, megérdemeltük-e tőlük ezt a bizalmat.
Az idézet úgy folytatódik, hogy az ember feladata az lesz, „hogy uralkodjék a tenger halán, az ég madarán és a barmon, meg az egész földön és minden csúszómászón, mely mozog a földön”.
A Teremtés királyt választott magának, az Örökkévaló földi helytartóját.
Ezért áll a Teremtés történetének következő fejezetében, hogy Ádám, majd Éva dolga az lesz, hogy együtt, egyenlő felekként, műveljék, szolgálják és őrizzék meg a Földet. Mert ez, a rájuk bízottak védelme az uralkodók, vezetők dolga. Azért a Teremtés feje az ember, mert felelősséggel tartozik érte.
A Fák Újéve modern átértelmezése, amely nem hűtlen a Tóra szelleméhez, arra emlékeztet minket, hogy csak a természet beleegyezésével létezhetünk. „Többé nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt az irtózatos mértékű kárt, amelyet a globális ipari társadalom okoz a bolygó ökoszisztémáinak”, figyelmeztet a néhai Jonathan Sacks rabbi. Valóban nem. Ha komolyan vesszük az ünnep üzenetét, nem élhetünk úgy, mint eddig. És ezt mind nagyon pontosan tudjuk.
A Szombat, tanítja Hirsch (akit Jonathan Sacks rabbi idéz) azért adatott az emberiségnek, hogy ne uralkodjon el túlzottan a birodalmán, Isten teremtett világán. A nyugalom napjain vissza kell adni a kikölcsönzött világot tulajdonságának, hogy el ne felejtse, csak „kölcsönbe” kapta.
A gyümölcsevés, a természet ünneplése segíthet újra megtalálni a helyünket a világban. Most még a saját kezünkben van a sorsunk.
Boldog ünnepet kívánunk.
A Mazsihisz kiadásában megjelent Tu Bisváti zsebkönyvet szeretettel ajánlunk figyelmükbe!
Az ünnepi füzetet PDF formában le tudja tölteni:
