Nem kell mindig győzni – Jó szombatot

A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 20:25 óra, a Szombat királynője 21:44 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Addig találkozzunk személyesen, zsinagógáinkban. A Tórából ezen a héten a Koráh (Mózes 4. 16:1–18:32.) hetiszakaszt olvassuk fel zsinagógáinkban.

Nem kell mindig győzni: mit vár tőlünk Isten?

Korahot a hatalom érdekelte, amikor veszekedett Mózessel. Az egymással vitázó, híres rabbikat viszont az igazság. Hogy vajon mit akar tőlünk Isten, mit kell tennünk itt, a világon. És ha ez a kérdés, akkor jó összeveszni.

Korah a népet sújtó óriási csapás után, amikor megtudják, hogy senki sem léphet be közülük az Ígéret Földjére, csak a következő nemzedék, előáll uralmi követeléseivel. Azt reméli, a dühös és kétségbeesett nép mögé áll, eljött az idő, hogy megbuktassa Mózest. Az egyenlőségről beszél, de éppen az ellenkezője, a hatalom érdekli. Ezért mondja neki Mózes, hogy megelégedhetne azzal, hogy lévita, a papok szolgája, arisztokrata tulajdonképpen, nem kéne még a papok rangjára is törnie.

A Mazsihisz által újrafordított, újrakiadott Az Atyák Tanításaiban olvasható, hogy vannak viták, amelyek az Ég üdvéért folynak és vannak, amelyek nem. Az utóbbira példa Korah és emberei lázadása. Őket a pozíciók érdekelték és ezzel tagadták, hogy egy királya van csak Izraelnek: Isten.

Ezzel szemben a misnai rabbik, Hillél és Sámmáj, aztán a tanítványaik mindig a Tóra igazi értelméről vitatkoztak, nem arról, ki legyen, például, főrabbi közülük. Ez egyiküknek sem volt fontos. A Tórából tudhatjuk meg, mit vár Isten tőlünk, és csak ez számít. Hogyan éljük helyesen az életünket. Az ő vitájuk annak a véleménykülönbségnek a példája, amely az Ég üdvére van.

Amikor egyszer a tanítványok éveken át vitáztak, végül leszólt az Égi Hang hozzájuk és azt tanította: Ez is és az is az élő Isten szava, de a törvény – általában is – Hillél iskoláját követi. Azért, mert ők előbb ismertették ellenfeleik álláspontját, mint a sajátjukat. Mert hittek benne, hogy a judaizmusnak több igazsága van. Mert hittek a sokszínűségben. Mert ők tudták, hogy az, amit a másik mond, szintén „az élő Isten szava”.

Shlomo Riskin, a liberális ortodox rabbi ugyanezt nyomatékosítja, amikor felhívja rá a figyelmet, hogy a vita Az Atyák tanításaiban úgy mondatik héberül, „mahloket”. Benne van a hetek, vagyis rész- szó. Részekre osztani, megkülönböztetni egymástól dolgokat, ez fontos része a vitának, a jobb megértést segíti. Az Ég Üdvére van. De benne van a megosztás, részekre hasítás értelme is. A közösség megosztása hatalmi ambíciók érdekében, bárki bármilyen hatalmi ambíciója érdekében olyan vita, amely nem az Ég Üdvét szolgálja.

Vitatkozzunk minél többet az Ég Üdvére egymással, mert akkor minden álláspont az Élő Isten szava.

Jó szombatot kívánunk!