Az önsajnálat ellenében: mire tanít a szenvedés a Tóra szerint

Ne nyomd el a jövevényt, mert Ti is jövevények voltatok Egyiptom országában”– figyelmeztet a hetiszakasz. A Szombat bejövetele ma 16 óra 57 perckor lesz, a Királynő holnap 18 óra 3 perckor távozik, az ünnep ideje alatt honlapunk nem frissül. Ezen a héten a Mispátim hetiszakaszt olvassuk zsinagógáinkban, legyünk minél többen, akik meghallgatjuk! Mindenkinek jó Szombatot!

A nemrégiben éppen véget érő rabszolgaság tapasztalatát a szabad embereknek ezek szerint így kell hasznosítaniuk. Most, hogy megtehetnék, hogy uralkodjanak másokon, visszaéljenek a szabadságukkal, a közös, nemzeti emlékezetet a rabszolgaság tapasztalatára építve olyan közösséget kell teremteniük, ahol nincs dominancia és alávetettség, ahol senki nem nyom el senkit. Ez teszi őket szentté, az, ha a szenvedés tapasztalata nem az önsajnálatot és az önigazolást támogatja – nekem szabad, én eleget szenvedtem, tőlem nem várható el ezek után, hogy még én legyek tekintettel másokra -, hanem az együttérzést segíti. 

Az önsajnálat indokolt. Mindig indokolt. A világ sok tekintetben borzasztó hely és mindannyian épp elég sérelmet gyűjtünk össze addig, amíg módunkban áll majd másokat elnyomni. A zsidók mondhatnák, hogy épp tőlük nem elvárható, hogy mindenkivel szemben belátóak legyenek, legyen már egy kicsit más velük belátó. A kivételezés nekik jár, hiszen oly sokáig voltak lenn. Az önsajnálat felhatalmazássá váltható mások elnyomására és minden kritika visszautasítására. A világ tartozik nekünk, mi csak behajtjuk a tartozást. A mondat, amely sűrűn ismétlődik a Tórában, arra int, hogy ha így beszélünk, az érthető, csak akkor már nem vagyunk zsidók. A zsidó tapasztalat különlegessé nem az elnyomatás, az üldöztetés, hanem az, amit tanulunk belőle. A jövevény védelmét, felruházását jogokkal, mert mi is jövevények voltunk Egyiptom országában. Ha egyszerűen azt tanuljuk, hogy most mi jövünk, akkor visszatérünk Egyiptomba, legfeljebb a szerepek változnak. Kijönni Egyiptomból, ténylegesen elhagyni Egyiptomot azt jelenti, hogy kilépünk az elnyomások ismétlődéséből, nem azt, hogy átvesszük a fáraó helyét. 

A zsidó önsajnálat és önigazolás, ha ezerszer indokolt, átélhető és együttérzést érdemlő is, mégiscsak a Tóra megtagadása. A következő hetiszakaszokban majd arra is biztat minket a Tóra, hogy ne álljunk tétlenül felebarátunk vérénél. Nem elég nem elnyomni másokat, még kívülálló szemlélői sem lehetünk ilyesminek. 

Mert emlékezünk Egyiptomra, mert úgy kell élnünk, mintha velünk történt volna meg, hogy a Szabadság Istene, az Örökkévaló erős kézzel, kinyújtott karral hozott ki minket onnan és tudjuk, hogy eljön az, aki minden elnyomást felszámol ezen a földön. Jöjjön el minél előbb, még a mi napjainkban.