„Az ember elhagyja apját és anyját”: a leválás és a felnőttek kötődése – Jó Szombatot!

2020. Október 16. / 11:51


„Az ember elhagyja apját és anyját”: a leválás és a felnőttek kötődése – Jó Szombatot!

A Mazsihisz hírei most elhallgatnak a szombat törvényei miatt, honlapunk és Facebook oldalunk nem frissül. A Szombat nem a kifelé, hanem a befelé figyelés ideje, több mint 24 órán keresztül, egy napnál kicsit hosszabb ideig, hogy „kerítést építsünk a Tórának”, megóvjuk, hogy a szombat szelleme minél tovább maradjon velünk.

A péntek esti gyertyagyújtás időpontja Budapesten 17:35 óra, a Szombat királynője 18:38 órakor távozik körünkből, onnantól visszavárjuk Önöket honlapunkra. Tórából ezen a héten a „Brésit” (Mózes 1. 1:1-6:8.) hetiszakaszt olvassuk fel Mózes első könyvéből.  

A Teremtés első felvonását nézzük újra és azt hisszük, hogy már ismerős minden jelenet. A sztorit tényleg elég jól ismerjük, de épp ilyenkor van idő figyelni a néha nem is annyira apró meglepetésekre. Isten elrejtett egy-két nagyobb teljesítményű patront a szövegben, hogy a századik alkalommal se unatkozzunk.

És ezért elhagyja az ember apját és anyját, hogy a feleségéhez kötődjön és legyen vele egy testté- szól a Tóra egyik slágermondata. Nemigen van mit magyarázni rajta, ha csak azt a kérdést fel nem szeretnénk vetni, hogy mit jelent az „és ezért”. Azt értjük, Ádám hogyan talált rá Évára, hogyan esküdött hűséget neki (ő immár csont a csontomból, hús a húsomból), hogyan lettek egy testté, de az elsőre nem teljesen világos, hogy kik voltak Ádám szülei, akiket el kellett volna ehhez hagynia, hogy példát mutasson nekünk önálóságból, leválásból. És hogy tulajdonképpen miért, hogyan kéne pontosan „elhagyni” a szüleinket a Tóra szerint, ha később meg azt tanítja, hogy tiszteld apádat és anyádat? Hogyan lehet „elhagyni” és „tisztelni” egyszerre?

Az „elhagyós” mondat, a zsidó és keresztény esküvői szertartások sztárja éppen ezt teszi feladatunkká: a jáázov ige, amelyet „elhagyjá”-nak fordítunk, ugyanis kettős jelentésű, mutat rá Ziony Zevit Biblia-kutató: egyszerre jelenti, a héber nyelv végtelen lélektani bölcsessége folytán azt, hogy „elhagyni valakit” és azt, hogy „gondoskodni róla”. Ez a két dolgunk van egyszerre felnőttként a szüleinket illetően és ezek nem hogy kizárnák, egyenesen feltételezik egymást. Aki nem nő fel, nem válik le, nem válik önállóvá, az nem képes senkiért felelősséget vállalni. Az autonómia és a szabadság a Tóra szerint a valódi szeretet előfeltétele, a valódi szeretetét, amelyben immár jól különválasztható a megbocsátás és a hála. Azért kell elhagynunk a szüleinket, hogy felnőttként szerethessük őket és gondoskodhassunk róluk.

A szeretet első megnyilvánulása az anya és a gyereke közötti szimbiózis, amely, ahogy lazul, épp ahhoz segít hozzá, hogy már ne kiszolgáltatott, hanem partnerségre alapuló kapcsolatokban is megtaláljuk az érzelmi biztonságunkat. Hogy elhagyjuk, aki önállóvá nevelt és a partnerünkkel legyünk egy testté. A nevelés folyamata, ha jól működik, a leválás elősegítése és egy olyan új kapcsolat felépítéséé, amelyben mi leszünk képesek helytállni majd idősödő szüleink segítőjeként. Ezért jelenti egyszerre a jáázov a leválást és a gondoskodást.

Ezt a folyamatot jól ismerte Ádám is, őt is világra hozta Valaki, kenyérkeresethez segítette az Édenkert kertész munkakörben foglalkoztatott alkalmazottjaként („hogy művelje és őrizze azt”), kicsit túlbuzgó, bár nehéz helyzetben lévő édesapaként Ő mutatta be még a „jövendőbelijének” is. Őt kellett „elhagynia”, az Örökkévalót ahhoz, hogy aztán Őt is, akárcsak Évát, igazán szerethesse (és mindez talán más megvilágításba helyezi a „kiűzetés” történetét is). Egyike lehet ez a teremtésről szóló elbeszélés nehéz, de végső soron mégis megnyugtató, titokzatos „tanulságainak”.

Jó szombatot kívánunk!

mazsihisz icon
Szeretnél értesülni új hírekről? Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy mindig friss híreket kapjon!

Ezek is érdekelhetnek

Kommentek